Egy város egyedülálló kulturális örökségéről

Aki Losoncon valaha is átutazott, vagy megállt ebben a városban, annak biztosan feltűnt egy romjaiban is méltóságteljes, impozáns épület sziluettje a város szívében. Az egykori zsinagógáról számtalan írás, tanulmány megjelent már, hangsúlyozva megmentésének fontosságát, az épület művészi értékeit, jó kihasználhatóságáról is született már legalább féltucatnyi tanulmány, de a romok, máig romok maradtak. Egy alig háromnegyed százada álló épületről van szó, az egykori neológ zsinagógáról, meg valami másról is. Arról, hogy 60 évvel ezelőtt, 1944-ben a város szinte teljes zsidósága eltűnt. Alig néhányan tértek vissza élve a haláltáborokból. A helyzet ma az, hogy Losoncon nem lehet a zsidó vallás értelmében istentiszteletet tartani, mert nincs tíz férfi, akiknek jelenléte elengedhetetlen az istentisztelet megtartásához. Az imaházat pedig, amelyet 1925 szeptemberében szenteltek fel, mára egyfajta mementóvá, figyelmeztető emlékké szelídült rommá faragta az idő.

A losonci zsidóságról

Losonc városában 1725-ből származik az első írásos feljegyzés a zsidóság jelenlétéről. Ekkor 19 családfőt és egy fiút jegyeztek fel. Az egykor különálló Tugár városában 1723-ban már nyilvántartottak egy családot. II. József „Systematica gentis judaicae regulatio” című rendelete feloldotta a korábban érvényben lévő, a zsidóság jogait korlátozó rendelkezéseket és a bányavárosok kivételével megengedte a zsidóság letelepedését a városokban. Innentől számítva beszélhetünk a losonci zsidóság letelepedéséről, megerősödéséről, ami a későbbiekben Losonc város vitathatatlan előnyére vált, hiszen az ipar, a kereskedelem fellendülését hozta magával. A letelepedés természetes velejárója volt a hitélet kialakulásának is. Iskolát alapítottak, imaházat építettek. Ez az imaház az 1849-es tűzvészben elpusztult. A cári csapatok iszonyatos pusztítása miatt halott várossá vált Losonc és Tugár is. 1851-ben azonban már ismét iskolát alapítottak a zsidók, melyet később egyházi iskolaként ismert el az állam. Az első zsinagógát Schmiedl Albert hitközségi elnök működési ideje alatt építették 1863-ban az akkori romantikus ízlés alapján. Néhány századfordulós fényképen, amelyeket Helmer Ödön, losonci lokálpatrióta és építész mentett meg az enyészettől, máig gyönyörködni lehet az egykori városképben, amelynek szerves része volt a korábbi zsinagóga. A zsidóság száma az első Csehszlovák Köztársaság idejére olyannyira megnövekedett, hogy igény támadt egy nagyobb és modernebb épület megépítésére.

Az építkezésről és a pusztulásról

1924-ben megkezdődött az építkezés Baumhorn Lipót tervei alapján, és 1925-ben át is adták a technikailag is igen figyelemreméltó és nagyvonalú építményt. 1100 fő befogadására volt alkalmas, alapterülete 40x25 méter, kupolamagassága pedig 35,4 méter volt. Mindennek felépítéséhez egy évre volt szükség. Tégla, kő, vas és üveg csodálatos összhangjának nyomait láthatja a mai nézelődő. Már csak a nyomait, hiszen az elmúlt 60 év alatt igencsak furcsa sorsa volt ennek a szakrális építménynek. 2002-ig állami, majd városi tulajdonba került. Ez alatt az idő alatt kifosztották, raktárnak használták, műtrágyát tároltak benne, ami bizony meg is látszik az épületen. Az elhanyagolt tetőszerkezet, majd a folyamatos és szándékos pusztítás, a hiányzó rézlemezek vízbefolyásokat eredményezett, és a vegyszerek maró hatása még a betonelemeket is kikezdte. Mára szomorú rom lett csupán az egykor 1,5 millió koronából létrehozott építmény. Mementója az emberi nemtörődömségnek.

A jelen és a jövő

1996-ban ugyan létrejött egy alapítvány az épület megmentésére, de a tényleges építkezéshez először állagfelmérésre, majd tervekre van szükség. Százmillió korona sem biztos hogy elég a teljes felújításra. Mára komoly statikai problémák alakultak ki a beázások miatt, a kihasználásra született igen jó tervek, melyek Hidasi Heksch József, ma már Németországban élő, egykori losonci építész tervezőasztalán születtek, megvalósításra várnak. A zsinagóga ma egy vállalkozás tulajdonában van, pénz egyelőre sincs, csak a tervek és a jó szándék. De legalább már nem műtrágyaraktár, nem szemétlerakat. Az idő pedig rágja tovább ezt a csodálatos értéket, Losonc egyik szimbólumát. Ami talán egyszer újra életre kelhet, hogy helyet adjon művelődésnek, kultúrának, hitéletnek. Talán. Majd egyszer...