Egy majdnem elfeledett hímzéstechnika újjáélesztése

A közelmúltban Gömör magyarországi szeletében olyan kiadvány látott napvilágot, amely a gömöri csomós hímzés történeti és technikai ismereteit foglalja össze, s a könyv melléklete eredeti méretben készült mintarajzokat is közöl, melyeket részben megtalált darabok szerint másoltak le, részben pedig a könyv szerzője, Eperjesi Lászlóné Paranai Mónika tervezett a hagyományos motívumkincsből építkezve. A könyv megjelenése többek között köszönhető a gömörszőlősi ökológiai központnak, pontosabban É. Kovács László nyugalmazott tanítónak, aki néhány évvel ezelőtt Magyarország talán legkisebb, és kihalásra ítélt településén, Gömörszőlősön kulturális és néprajzi központot hozott létre, amely hozzásegített a fenntartható fejlődésért ügyködő ökológiai központ kialakításához. A kiadványt bemutató Bodnár Mónika, a putnoki Gömöri Múzeum igazgatója a magyarországi és szlovákiai múzeumokban kutatva kereste a csomós hímzésű darabokat, a tiszafüredi és mezőkövesdi múzeumon kívül azonban egyebütt nem járt sikerrel.

Úri hímzés úrnál és parasztnál

A csomós hímzés sokkal régebbi technika, mint az a 18. századi lepedőszél, amelyet megtaláltak, bár ezt később párnahuzattá alakították át. A motívumok sokban emlékeztetnek a templomi textíliákon lévő vagy templomi falfestészetben használt díszítéshez. A régi stílusú népművészethez tartozó darabok templomokban maradtak fönn, az újabb stílusú népművészetben pedig a népi és az úri már csak az olcsó vagy a drága alapanyagban különbözött, a motívumkincs megegyezett. Magyarország sajátos szerepet töltött be a különféle kultúrák találkozásánál, hiszen a 15–16. században itt futott össze a török hatás keletről és a reneszánsz hatás nyugatról. Ennek ötvözete az a sajátos, csak itt használatos motívumvilág, amit úri hímzésnek neveznek. Ez megtalálható török kori kerámia darabokon, templomi textíliákon és a viseletek díszítésén.

A csomós hímzés

Az úri hímzés egyik válfaja lett a szóban forgó csomós hímzés, amely nem a hagyományos sima, lapos öltésekkel tölti ki a teret, hanem apró csomókkal, amelyek a optikailag apró felfűzött vagy egymás mellé rakosgatott gyöngysorokká állnak össze. Bár a vegyes hímzéstechnikák között gyakran találkozhatunk a csomós hímzéssel is (például a vagdalásos vagy a vert csipke mellett), de tiszta előfordulása meglehetősen ritka. Persze, az sem mindegy, milyen motívumot akarunk a csomós hímzéssel kivarrni. Leggyakrabban szegfű, gránátalma, tulipán, rozetta jelenik meg, de aki igazán hű akar lenni a mintakincs tisztaságához, annak ügyelnie kell arra is, hogy melyik motívumot tölti ki az apró „gyöngyökkel”. Ezért nyújtanak nagy segítséget a Gömöri csomós hímzés című könyv mellékletében található rajzok, hogy eredeti, vagy a kutató által szakszerűen megtervezett mintát hímezhessünk. A könyv nemcsak a kezdő, de a gyakorlott hímzőkhöz is szól. A könyvet megjelentető pályázat része a hímzőtanfolyam is, amelyet a jövő év elejétől öt alkalommal tartanak Putnokon. A könyv szerzője, aki már 25 éve foglalkozik ezzel a hímzéssel, s több díjnyertes munkát is készített, a bemutatón megtanította az érdeklődőket a csomós hímzés alapjaira. 2000-ben Paranai Mónika megkapta a Népművészet Ifjú Mestere elismerést, egy évvel később pedig a Népi Iparművész címet.