Egy kistárkányi gazda szerint már nem elég az esőt várni – szántás nélkül kell készülni a szárazságra

A földút mellett megállva első pillantásra talán fel sem tűnik a különbség. A tábla felszínét azonban nem csupasz, feketére forgatott talaj borítja, hanem szalma és növényi maradványok. Ezek természetes takaróként óvják a földet a kiszáradástól. Hajdók Bence szerint ma már nem elsősorban az éves csapadékmennyiség jelenti a legnagyobb problémát, hanem annak kiszámíthatatlan eloszlása. 

„A klíma mindig változott, most is változik. A kérdés nem az, hogy ez megtörténik-e, hanem az, hogyan alkalmazkodunk hozzá. Hónapok telnek el számottevő eső nélkül, aztán néhány óra alatt lehullik akár 60–100 milliméter csapadék. Ha a talaj erre nincs felkészítve, a víz egyszerűen lefolyik róla. Pedig minden cseppre szükség lenne” 

– mondta lapunknak a fiatal kora ellenére rengeteg tapasztalattal és a környékbeli mezőgazdászok körében jól ismert gazda. A Bodrogközben korábban évente átlagosan 500–550 milliméter csapadék hullott. Tavaly saját mérései szerint ez már az ötszáz millimétert sem érte el, idén pedig a nyár elejéig még a kétszáz milliméter sem gyűlt össze. Szerinte ezt a hiányt sem öntözéssel, sem víztározókkal nem lehet pótolni.

Nem kell szántani

„A vizet a talajban kell megőrizni. Olyan állapotban kell tartani a földet, hogy amikor végre megérkezik egy nagyobb eső, minél több beszivárogjon, és minél tovább ott is maradjon. Ezért hagytam el közel tíz éve a szántást. Minél kevesebbszer bolygatjuk a talajt, annál jobban megőrzi a nedvességét. A felszínen mindig marad valamilyen növényi takaró, és minden művelet után visszazárjuk a talajt, hogy csökkentsük a párolgást” 

– magyarázta. A gazdálkodó szerint a talajra nem egyszerűen földként kell tekinteni. Úgy fogalmaz, hogy az inkább egy háromlábú székhez hasonlít: fizikai, kémiai és biológiai állapota együtt határozza meg, mennyire egészséges. Ha bármelyik hiányzik, az egész rendszer felborul. A forgatás nélküli művelés ráadásul nemcsak a vízháztartást javítja. Kevesebb gépi munkát igényel, csökkenti az üzemanyag-fogyasztást és a hektáronkénti költségeket is. Ennek ellenére sok gazda még mindig idegenkedik tőle. 

„Sokan attól tartanak, hogy ha nem szántanak, kisebb lesz a termés. Én ennek az ellenkezőjét tapasztalom. Egészségesebb talajjal a növények jobban viselik az aszályt, és a költségek is alacsonyabbak. Nem akarok senkit meggyőzni, mindenki maga dönt a saját földjéről. De azt gondolom, minél hamarabb kezdünk alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, annál nagyobb előnyünk lesz. Húsz év múlva már lehet, hogy késő lesz elkezdeni” 

– tette hozzá Hajdók Bence. 

Az idei év ezt jól példázza. Az őszi árpa a korábbi érési ideje miatt még viszonylag jól átvészelte a tavaszi szárazságot, a búza viszont már jóval nagyobb veszteségeket szenvedett. A bokrosodás gyenge volt, tövenként jóval kevesebb kalász fejlődött, mint ideális esetben. A júniusi esők ugyan segítették a szemek kitelését, de a termés mennyiségében és minőségében így is érezhető lesz a tavaszi vízhiány. A repcében pedig a májusi fagyok okoztak jelentős károkat: sok virág nem termékenyült meg, így a becők egy része egyszerűen nem fejlődött ki. Hajdók Bence szerint a szélsőséges időjárás a jövőben valószínűleg egyre nagyobb kihívás elé állítja a gazdákat. Éppen ezért úgy véli, ma már nem az a legfontosabb kérdés, lesz-e még aszály, hanem az, hogy a talaj mennyire lesz felkészítve arra, amikor végre ismét megérkezik az eső.