Egy felújítás jegyzőkönyvének tanulságai

Így van ez tornaljai református templom esetében is, itt azonban létezik a szakrális épület múltját feltáró, 1938-ban keletkezett, a templom akkori nagy felújításáról szóló szikár jegyzőkönyv. Amely számos felvetésre választ ad, de még több kérdést is feltesz.

A tatárjárás utáni időktől 
Szinte biztos, hogy a hely, mint a gömöri várispáni várhoz közel eső terület, a honfoglaláskor már lakott volt, de a tatárdúlás elpusztította. 1291-ben bizonyos Boluk, a Tornallyay család őse kapott arra engedélyt, hogy egy, a mocsaras folyóvölgyből kiemelkedő mészkősziklán – amely nem más, mint a Szepes–Gömöri-karszt eróziós folyamatok által kipreparálódott mészkőlencséje – erődítést emeljen. Ennek a később elpusztult várkastélynak a nyomait 1992-en egy régészeti feltárás fel is fedte. A település, Tornalja erről az erődített toronyról kapta nevét. Arról írásos emlék nincs, hogy a várkastély építésével párhuzamosan szakrális épületet is emelt volna Boluk, de ezt sem tarthatjuk kizártnak. Az lehet a legvalószínűbb, hogy a sziklára épített várkastélyból valamikor a 14. és a 15. század fordulóján egy kényelmesebb udvarházba költözött át a család, amelyet a Dobogó nevű kiemelkedés nyugati részén, vizek és mocsarak védte területen építettek fel. Ebből az udvarházból fejlődött ki később a Tornallyay család kastélya, valamikor a gótika végén, a reneszánsz kezdetén. 1427-ben már jelentős település lehetett, az adóösszeíráskor 46 jobbágyportát jegyeztek fel. Amikor Rommer Flóris Tornalján járt, arra a következtetésre jutott, hogy a hely ma is álló temploma Corvin Mátyás uralkodásakor épült. Pontos dátum ugyan nem maradt fenn, de a tornaljai templom építésének legvaló-színűbb ideje a 15. század első harmadára tehető, éppen az adóívekben szereplő népességszám miatt is. A Tornallyay család ebben a korban már jelentős szerepet töltött be a vidék életében, így a család súlyát templomalapítással is jelezni kívánta. Ez az időszak a gótika végét jelenti az akkori Magyar Királyságban. Arra a néphagyományban fennmaradt bizonytalan adatra viszont semmi nem utal, hogy husziták építették volna ezt a templomot. A kelyhesek biztosan jártak ezen a vidéken, de ittlétükkor inkább erődítések építésével foglalkoztak, nem templomépítéssel. Látva a templomot, amely a késő gótikára is jellemzően templom nyugat–keleti tájolású, sokszögzáródású szentélyes, a szentélyen kör alakú ablakok nyílásai maradtak fen, a szentély és a hajó egy része támpillérekkel megerősített, ami boltíves belső boltozatra utal. Egykor északi oldalán sekrestyéje is volt, ezt a 18. században lebontották. 

A felújítás jegyzőkönyve
A felújítás történetét Kövér Árpád lelkész jegyezte fel. 1935-ben Tornallyay Zoltán építészmérnök, mint az egykori templomalapítók leszármazottja, a gyülekezet világi gondnoka, részben saját forrásaiból, részben közadakozásból felmérte, majd 1937-ben elkezdte a templom teljes felújítását az épület leromlott állaga miatt. A felújításkor rengeteg érdekességre bukkantak. A vakolat leverése után a templombelsőben nagyon sok helyen már korábbi építkezésekkor megkárosodott, csak részleteikben és rossz állapotban fennmaradt freskótöredékeket, sőt a karzatoknál a plafon alatt „gót” betűs feliratokat találtak. A déli oldalon két, körben elhelyezett, festett görög keresztet azonosítottak, ezek valószínűleg a templom konszekrációs, azaz felszentelési keresztjei lehettek. Az északi oldalon megtalálták az 1768-as felújítás, átalakítás idején befalazott szentségtartót is, ezt kitisztították és láthatóvá tették. Ezek a belső díszítések arra utalnak, még a reformáció előtt épült a templom. Az itt élők azonban viszonylag hamar felvették az új vallást, mert 1598-ban már itt szolgált lelkészének a nevét is tudjuk, Szegedi Balázsnak hívták. A templombelső legrégebbi darabja az 1606-os szószék. Hogy donátori, azaz urasági alapítású volt a templom, annak következő bizonyítéka az, hogy két családi sírboltot is megtaláltak a padlózata alatt. A Tornallyay és az Ivocs családokét. Az 1937–1938-ban elvégzett felújításkor a donátori családok sírköveit a szentély mögött helyezték el. Ma is itt találhatók, felirat nem azonosítható rajtuk. Egy olyan részlet is olvasható a jegyzőkönyvben, hogy egy, a felújításkor kiemelt kőkoporsót illetéktelenek a tervezett felnyitás előtt megrongáltak, így a hivatalos felnyitáskor abban már csak csontokat és színes ruhafoszlányokat találtak. Kié lehetett ez a kőkoporsó, sajnos nem tudni. A templomot máig védőfal veszi körül, melyet az oszmán hódításkor emeltek. A nyugati belső bejáratnál olyan üregeket is találtak, melyek a templomajtót erősítő gerendák elhelyezésére szolgáltak. A tornaljai templom érdekessége az is, hogy a padlónak van egy enyhe lejtése, az úrasztala felé, így aki kifelé halad, annak kissé nehezebb elhagyni a hit házát. Amely számos titkot őriz még most is. Fehér vakolat alatt a múltat.

Köszönet a tornaljai egyházközségnek a jegyzőkönyvekhez való hozzáférésért!