Diňáék Dióspatonyban

A dióspatonyi futballgála egyik illusztris vendége volt Ján Hodúr (a labdával), akinek manővereit ifj. Belkovics László (8-as számmal) figyelÖrzsik Ödön felvételeA sárga-kékek egykori kiválóságai közül néhány kivételtől (Kapko, Jančula, Mentel) eltekintve minden meghívott eleget tett a szervezők felkérésének. Homonnáról a Százgólosok Klubjának illusztris képviselője, Paľo Diňa látogatott el a jubileumi rendezvényre. Ismét sárga-kék szerelésbe öltözött Fieber Péter, Miloš Tomáš, Marek Mikuš, Igor Súkenník, Vladimír Siago, akik a fővárosból, valamint távolabbi városokból érkeztek a helyszínre. A csallóközi vonal képviseletében már jóval több sok ismerős arcot láttunk akcióban. Köztük volt Simon Gyula, Radványi Miklós, Zsákovics Tibor, Gőgh Árpád, Szaban Tibor, Rostislav Prokop, Petr Kašpar, Ján Hodúr, Ján Blahušiak, Stanislav Lieskovský, Rudolf Pavlík, Klempa Szilárd, Cséfai Tibor és a jelenleg kérőre váró szlovák válogatott Pinte Attila is. A nosztalgiacsapat taktikáját, összeállítását egyébként a DAC fénykorának egyik kiváló ismerője, Reisz Árpád egykori csapatvezető fundálta ki, s meccs közben dr. Miroslav Gašpar, a volt csapatorvos is elfoglalta helyét a vendégek kispadján. – A mérkőzésről természetesen nem hiányzott Sánta Imre, a DAC-klubelnök sem, aki a klub legsikeresebb fejezetének prominens alakjait figyelve megjegyezte: „Diňáék alighanem még mindig sikeresebbek lennének a II. ligában, mint amilyenek a sárga-kék színek jelenlegi viselői voltak a minap véget ért idényben.” Ami azt illeti, a tapasztalt sportvezető közel járt az igazsághoz.

A hazai öregfiúk csapatát a XX. század legtehetségesebb helyi sportolója, Angyal Imre, a kassai VSS és a trencséniek egykori élvonalbeli csatára irányította. Sárga-piros szerelésben a következő játékosok léptek pályára: Póda Ferenc, Koczó Vince, Mészáros Zoltán, ifj. Belkovics László, Kun Tibor, Kun Béla, Kalmár György, Varga Tihamér, Horváth Lajos, Koczó Péter, Fodor Tivadar, Hervay Péter, Méry Ferenc, Tóth János és Kovács Mihály. A mérkőzést játékvezetőként az a Kohút István irányította, aki hajdanán a dióspatonyiak védelmében tüsténkedett. A futballkedvelők jól szórakoztak, hiszen szépségdíjas gólokban, parádés alakításokban bővelkedő találkozó szemtanúi voltak a csallóközi futballpályán, ahová egy kis időre visszaköszöntött a dicső múlt. Sokan bizony csak azt sajnálták, hogy a mérkőző felek rövidített, kétszer félórás játékidőbe sűrítették gálamérkőzésüket. A sors iróniája, hogy fordulás után a vendéglátókat éppen egy „hazai”, a Dióspatonyban gyökeret eresztett Stano Lieskovský küldte padlóra két találatával, melyre az Angyal-legénység már nem tudott válaszolni. A futballmérkőzést követő baráti találkozón a régi csaták hősei a legnagyobb sikereikre és csínytevéseikre emlékeztek. Az örökös csapatkapitánynak megválasztott Paľo Diňa a helybeli szervezőket dicsérve megjegyezte: „nekünk már találkoznunk kellett, illet.” S közben többször is elhangzott, jövőre a DAC is jubilál..., ez pedig egy újabb alkalom egy ilyen összejövetelre, emlékidézésre. A végére maradt a gálamérkőzés végeredménye: DCS-öregfiúk–DAC-öregfiúk 2:5 (2:3). G.: Hervay, Fodor, ill. Lieskovský 2, Gőgh, Pavlík, Radványi. (ái)