Dicső, de terhes örökség

A városi hivatal műemlék-kezelési osztálya által szervezett konferencia célja az erődök jövőbeni kihasználásával kapcsolatos tapasztalatcsere volt. A workshop során elhangzott: a műemlékek kihasználása akkor a legmegfelelőbb, ha eredeti rendeltetésüknek megfelelően lehet azokat hasznosítani. Ez könnyen megoldható például a templomok, oktatási intézmények esetében, ám annál nehezebb megfelelő kihasználási területet találni az ipari műemlékek és az erődrendszerek esetében. Éppen ezért kompromisszumos megoldásokat kell keresni, amelyek során megmaradnak ugyan az építmények jellegzetességei, de élettel lehet megtölteni őket. Leginkább kulturális-oktatási, illetve idegenforgalmi célokat szolgálhatnak ezek az ingatlanok. Ľudovít Gráfel, a városi hivatal műemlék-kezelési osztályának vezetője megjegyezte: mindegy, hogy egy-egy műemlék az állam, az önkormányzat vagy magánszemély tulajdonában van, bárminemű beavatkozás során mindegyik szubjektumnak be kell tartani a műemlékvédelmi előírásokat.

Abban is egyetértett a konferencia valamennyi résztvevője, hogy az erődrendszerek állagmegőrzése, felújítása, revitalizációja rengeteg pénzbe kerül, amit önerőből sehol nem tudnak előteremteni. A pályázás tehát ezen a téren is kulcsfontosságúvá vált.

Terezín

A Prágától mintegy 60 kilométerre, az Elba és az Ohře folyó találkozásának közelében fekvő kisváros erődjét a XVIII. század végén II. József császár alapította a Csehországba északnyugatról vezető utak védelmére. A Kis és Nagy erőd, valamint a Nagy erőd közepén elterülő város kimondottan katonai célokra épült. Szomorú fejezete a városnak a második világháború időszaka, amikor a Kis erődben a Gestapo börtönt rendezett be, 1941-ben pedig koncentrációs tábort alakítottak ki itt. A második világháborút követően a csehszlovák hadsereg költözött az erődbe, és Terezín a kilencvenes évek végéig katonaváros maradt. A katonák elköltözése után nagyon sok objektum üresen maradt, és a lakosság száma is 2000 főre csökkent. Ráadásul 2002 nyarán, a nagy árvíz idején három napon át másfél méteres vízben állt az egész város. A terezíni erődöt bemutató Karel Tolde a konferencián kifejtette: nagy fejtörést okoz számukra az erőd további sorsa, és már kormányszinten is foglalkoztak a problémával. Néhány objektum esetében körvonalazódik a kihasználási mód, az egyikben valószínűleg holokauszt-múzeumot rendeznek be, a másikban a tervek szerint a Nemzeti Emlékezet Hivatalának archívumát helyeznék el. Vannak civil kezdeményezések is, megalakult a Terezínért Alapítvány, de még nagyon az elején tartanak a munkának. Ahhoz, hogy Terezín ne egy romokkal körbevett város legyen, az állami szervek és a kerület támogatását is meg kell nyerniük, és minden pályázati lehetőséget ki kell használniuk.

Przemyśl

Az ország délkeleti részén, Lengyelország és Ukrajna határán található 60 ezres város, Przemyśl erődrendszere a 19. század végén épült. Az európai viszonylatban egyedülálló erődrendszer 42 erődjét két gyűrűben építették meg, a külsőt 8-12 kilométerre a várostól. Némelyik erőd alatt hatalmas föld alatti folyosók labirintusa húzódik. Az első világháború alatt több része súlyosan megrongálódott, de a fennmaradt erődelemek így is sok turistát vonzanak. A legjobb állapotban a város határában található belső gyűrű védművei maradtak fenn. A jövőben elsősorban a turizmus fejlesztésére szeretnék helyezni a hangsúlyt, a diákok számára tanulmányutakat szerveznének ide, történelmi harci játékok megrendezésére is alkalmas a terület. A környéken sok a különböző felekezeti templom, az előadó, Jadwiga Żmuda szerint a vallási indíttatásból ide látogatókat is be szeretnék csalogatni.

Dél-Komárom

A konferencián részt vevő városok közül Dél-Komárom jutott legmesszebb az erődrendszer hasznosítását illetően. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy 2000. január 1-jével a kulturális és a hadügyminisztérium, az állami kincstár, valamint a megye és a város alapításában létrejött a Monostori Erőd Hadkultúra Központ Műemléki Ingatlan-fenntartó és Hasznosító Kht., amely a monostorin kívül az igmándi és a Csillag Erőd kezelését is végzi. A kht. állami feladatul kapta, hogy 15-20 éven belül, kb. 20 milliárd forint ráfordítással európai rangú kulturális központot hozzon létre a Monostori Erődben, ahol már most évente 20-40 saját rendezvényt tartanak – kiállításokat, alkotótáborokat, konferenciákat. A jelenlegi évi 100 ezres látogatottságot 2013-ig 400-500 ezerre szeretnék emelni. Céljuk, hogy az erőd önfenntartó legyen, azaz a belépők és a szolgáltatások árából fedezni tudják a működtetését. Tavaly nyújtották be 2,2 milliárdos pályázatukat az ún. Külső Látogatóközpont létrehozására. Vállalkozói tőkebevonással kempinget, jachtklubot és szállodát is szeretnének építeni. Varga István, a kht. igazgatójának tájékoztatás szerint a Csillag Erődben bentlakásos alkotótábor létrehozását tervezik, ahol tucatnyi művészeti ág számára biztosítják majd az infrastruktúrát. Az Igmándi Erőd hasznosítására két változat merült fel: vagy a Limes Romanus állomásaként funkcionálna, vagy huszármúzeumot létesítenének itt.

Észak-Komárom

Az utóbbi években mindenekelőtt az Öreg- és Újvár felújítása került az érdeklődés középpontjába, ugyanakkor az erődrendszer részét képező bástyák rendbetétele már évtizedekkel korábban elkezdődött. A 2. világháború után a bástyákat különböző szocialista vállalatok raktárakként, műhelyként használták, és karbantartásukat igencsak elhanyagolták. Ezért jelentett komoly előrelépést, amikor 1976-ban megalakult a Járási Műemlékvédelmi Hivatal, és megkezdődhetett a Nádor- és Vág-vonal bemérése, majd a felújítások tervezése. A Vág-vonal VI. bástyája mindmáig az egyetlen teljesen felújított védmű, ezért a munkáért és a megfelelő hasznosításért az építkezés 1995-ben Europa Nostra díjat kapott. A magántőke bevonását jól példázza az I. bástya Pozsonyi kapujának felújítása; miközben a tulajdonos az önkormányzat maradt, a beruházó a munkálatok fejében hosszú távra bérbe vette az ingatlant.

Idegenforgalmi szempontból természetesen a leglátványosabb és legattraktívabb rész az Öreg- és Újvár, amelyet először a szovjet, majd azok kivonulása után a szlovák hadsereg használt. Miután 2003-ban Komárom városának sikerült megvásárolnia az államtól az erődrendszer ezen részét, komoly lépések történtek a kutatás, a tervezés és szerencsére már a kivitelezés terén is. Először ki kellett tisztítani a területet, kiirtani a gyomot, lebontották a bejárat előtt álló zavaró építményeket is, például az egykori tankgarázsokat, az ún. szovjet üzletet, aminek köszönhetően végre rálátás nyílik az erődre a város felől. A legeredményesebb munka a volt lőszerraktár épületének és a mellette lévő kazamatáknak a felújítása volt, ahol információs központ kap helyet. A munkálatok java azonban még hátravan, hiszen csupán a kaszárnya tetőszerkezetének fejújítására 75 millió koronára lenne szükség.

Ľudovít Gráfel arról is beszámolt, hogy tavaly Dél-Komárommal közösen pályázatot nyújtottak be az erődrendszer felvétele céljából az Unesco Világörökség jegyzékére. Döntés július elején születik. Ha pályázatuk sikeres lesz, azt remélik, megnő az erődrendszer ismertsége és az uniós források is könnyebben hozzáférhetőek lesznek.

Kiállítás a lőszerraktárban

A konferencia végén tartották a hivatalos megnyitóját annak a kiállításnak, amelyet az Öregvár megépítésének 450. évfordulója alkalmából rendeztek. A várrendszer alakulását a kezdetektől a napjainkig bemutató háromnyelvű tárlat a város és a Pro Castello Comaromiensi nonprofit társulás közös finanszírozásában valósult meg. A képekkel, metszetekkel gazdagon illusztrált kiállítást az erődrendszert látogató turisták is megtekinthetik. (vkm)