Dermedtség után újraéledő város

 Már az utunkba kerülő első, nagy áteresztő képességű Vajanský utca is meglepő képpel fogadott. Ott, ahol hosszú napokon át akár andalogva és figyelmetlenül is átmehettünk, most bő fél percet kellett várni az élénk forgalom miatt. A belváros felé vezető utat szegélyező több kocsma és a kaszinó lelakatolt ajtaja azért jelezte, ez még nem a szokványos ügymenet. A Fő térre érve a nagytemplom mellett álldogáló koldus is kifogástalan szájmaszkban nézte a jövés-menést. A téren vagy a korzó irányába tekintve, kis túlzással, hömpölygött a tömeg, szinte elszoktunk 15 vagy 20 ember egyidejű látványától.

Az autójukban ülő városi rendőrök azért figyelték, nem visszük-e túlzásba a tavaszi zsongást. Nem, a hetek alatt belénk égett fékek működtek, a szájmaszk viselete, a távolság betartása mondhatni, példás volt. A korlátozás alól felszabadított üzletek megnyitottak, a könyvesbolt kirakatában a beporosodó földgömböket törölgették (milyen szimbolikus), még a férfiöltönyöket árusító üzlet ajtaján is ott virított, 9 és 11 óra között csak 65 éven felüliek léphetnek be. A papírbolt, az órás, a kézitáskákat árusító szinte hivalkodóan tárva hagyta a vírus elleni harc piktogramjaival tarkított ajtót, mintegy jelezve, az új normalitás korába léptünk. Sőt, az egyik kávézó az ablakon keresztül elvitelre szánt kávéval várta az arra járókat, a sarkon befordulva pedig az albán pékségbe kukkantva láthattuk a vásárlók közötti úgynevezett közösségi távolságtartás szép példáját. Szinte tapintható volt az igyekezet, ahogyan az emberek, ha óvatosan is, de újra birtokukba szeretnék venni a várost.

Reménykedjünk, hogy igyekezetüket siker koronázza..