Csipkerózsika-álmát alussza a roskadozó osgyáni várkastély

A várkastélyból – legalábbis első pillantásra – csak a szépség és az erő sugárzikA szerző felvételei Azoknak, akik gyakrabban utaznak az E 571-es, Pozsonyt Kassával öszszekötő főúton, ismerős lehet az Osgyán község keleti szélén, a domboldalon meghúzódó, méreteiben igen tekintélyes várkastély sziluettje.

A várkastély története egészen a XIV. századba nyúlik vissza, építésének kezdeteit ekkorra datálja a szakirodalom. Az egyház kezdte el építeni, erődített kolostor céljaira. Körülbelül a XV. század első harmadára készült el, ekkor birtokba is vette az egyház. A losonci csata után Jiskra huszitái ezt az erődítményt is elfoglalták, de Mátyás király 1460-ban visszaszerezte tőlük. 1604-ben e vár alatt vívtak ütközetet Bocskai hajdúi Basta császári generális hadaival. Az ütközet a császáriak győzelmével végződött, akik ezután felgyújtották a várkastélyt. A XVII. század elején ezeknek a romoknak a részleges felhasználásával épült fel az eredetileg késő reneszánsz stílusú várkastély, amely ekkor az uradalommal együtt az Orlay család birtokában volt. A XVIII. században a várkastélyt ismét átépítették barokk stílusban, ekkor kapott új homlokzatot is. Kisebb átépítések folytak az épületegyüttesen a XIX. és a XX. század elején. A kétszintes, zártudvaros, négy saroktoronnyal rendelkező épület ekkortájt kapta klasszicista külsejét. A figyelemreméltóan nagy objektum építészeti fázisai jól megfigyelhetőek az 1970-es években végbement tatarozás és feltárás eredményeként.

A várkastély többször cserélt gazdát az elmúlt századok során. Birtokosai voltak a Bakos, Korponay, Battik, Wolny, Malatinszky családok, és egészen a II. világháború végéig a Luzsénszky család, amelyik a háború után a fenyegetettség elől elmenekülve sorsára hagyta a kastélyt. Természetesen az épület teljes belső berendezése elpusztult, elkallódott. Annyira azért előrelátó volt a kastély utolsó úrnője, hogy az épületegyüttes melletti míves kis sírkápolnából az elődöket újratemette a falu fölötti domb legmagasabb pontjára. Sírjukat a vízvezeték építésekor találták meg újra, azóta a falu rendbe hozta és lehetőségeihez mérten gondozza.

Az épület teljes belső berendezése elpusztult Ján Ďurčáknak, a község polgármesterének egyszerre gond és öröm a kastély. Gond, mert egy ilyen hatalmas épület állagának a megóvása terheli a költségvetést, és öröm azért, mert hisz abban, hogy a kastély fölébredhet Csipkerózsika-álmából és újra a falu életének erőforrása lehet.

A kastély sorsa az 1992-es esztendőben bízatóan alakult. Egy csehországi nagyvállalkozó vásárolta meg ekkor, elkezdte a felújítást is. Viszont 39 millió koronás jelzáloghitellel terhelte az épületet, és az arra felvett hiteleket nem törlesztette kielégítően. Ekkor ismét egy viszontagságos, nehéz korszak kezdődött az épület életében. Afféle senkiföldjévé és csupán perlekedés tárgyává vált, miközben a megbolygatott szerkezeteket ismét kikezdte az idő. Végül 1998-ban az épület tulajdonjoga a községre szállt. A községnek önerőből kellett helyretennie azokat a károkat, amelyeket az elkezdett és be nem fejezett felújítási munkák okoztak az épületben. Ezek miatt omlott be a délkeleti torony boltíve, a belső udvarok kerengőfolyosójának egy része. A pincék mélyítésekor sem jártak el eléggé körültekintően, így az esővíz utat talált, és fokozatosan meggyengítette az épület statikáját. A károk elhárítása után a község most önerőből próbálja megoldani az állagmegóvást. Szeretnék az objektumot a hozzá tartozó 11 hektár földterülettel együtt – amelyből két hektár parkterület – értékesíteni. Az ár nem magas, mert ahogy a polgármester elmondta, azt szeretnék, hogy befektető jöjjön a helységbe és a felújítás valamint a működtetés munkahelyteremtéssel járna. Erre ebben a járásban igen nagy szükség volna. Igaz, nem sok az 5 millió koronás eladási ár, de a felújítás költségei két évvel ezelőtti tanulmányok alapján is elérhetik a 80 millió koronát. A helyiek mégis bizakodnak. A kastélyról tanulmányok készülnek, az világhálón is megtalálható a község honlapján. Vállalkozói csoportok is érdeklődtek már. „A kastélyt nem lehet innen elvinni. Aki ide befektet, az valószínűleg itt keres majd munkaerőt” – mondja búcsúzóul a polgármester. Az erre járók addig is gyönyörködhetnek a völgyet uraló várkastély sérült állapotában is fenséges látványában.