Csillagok kémlelése Nyárasdon

Nyárasd határában

A Csallóközi Észlelők Baráti Köre (CsÉBK) csillagászati bemutatót szervezett az érdeklődő nagyközönség számára Nyárasd határában, ott, ahol az égbolt érintetlen sötétségét nem zavarják a civilizáció fényei. Nem ez volt az első rendezvényük, de eddig ez volt a legnagyobb. Első alkalommal csatlakoztak a magyarországi kezdeményezésű, Egy hét a csillagok alatt rendezvénysorozathoz, amely több mint 80 helyszínen zajlott augusztus 5 és 14 között. Hála a szlovákiai lelkes csillagokat vizsgáló barátoknak először csatlakoztak külföldről is ehhez projekthez. Maga az ötlet 2020-ban született Barna Barnabás, a Szegedi Tudományegyetem kutató csillagásza és Ordasi András, az MTA kutató csillagásza fejében, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy népszerűsíteni szerették volna a csillagászatot a laikus nagyközönség körében.

Kémlelték az eget

Ugyanez a nemes cél vezérelte a baráti kör tagjait is, amikor meghirdették az éjszakai ég kémlelésének a lehetőségét. Kivonultak Nyárasdra, saját távcsöveikkel felszerelkezve és este fél nyolctól érkeztek is az érdeklődők.

„Az volt a szándékunk, hogy megmutassuk a csallóközieknek, hogy az égbolton túl is van világ, amelyet érdemes kémlelni. Meglepődtünk azon, milyen sokan eljöttek és különösen örültünk annak, hogy sok volt a fiatal és gyerek” – nyilatkozta lapunknak Németh Erik, a CsÉBK tagja aki Jancsár Antallal közösen szervezte a csillagászati bemutatót. Minden érdeklődő lehetőséget kapott arra, hogy távcsövön keresztül megfigyelhesse a Napot, majd később a Holdat és annak krátereit. Ahogyan egyre jobban besötétedett, következhettek a bolygók, miközben sok érdekes információ is elhangzott az éppen megfigyelt objektumokról és a csillagos ég titokzatos, ismeretlen, éppen ezért varázslatos világáról. Augusztus közepén mutatja általában a maximumát a Földünk körül rendszeresen elvonuló Perzeida meteor raj, amely egy néhai üstökös maradvány felhője. Ilyentájt, persze csak ha tudjuk, merre kell keresni, pazar fényjáték tanúi lehetünk. Nem volt ez másként a nyárasdi bemutatón sem, látványos „csillaghullásokat” lehetett látni. Kegyes volt az időjárás, jó volt a láthatóság, így mindenki élvezhette az égi színjátékot. Az utolsó látogató hajnali egy órakor távozott.

A nyár és a tél a legalkalmasabb a távoli csillagok megfigyelésére. Míg nyáron nagyon szépen látható a Tejút sávja, addig télen a csillagképek ragyognak teljes pompájukban. Kémleljük az eget ameddig lehet, mert sajnos egyre kevesebb az olyan hely, amely erre alkalmas, hiszen lassan minden eldugott, érintetlen területet beterít a civilizáció. Megéri, akárcsak pár rövidke pillanatra is elszakadni mindennapi gondjainktól és egyszerűen a mindenség részévé válni.

Ahogyan Barna Barnabás mondja: „Ha csillagászatot tanulnak a gyerekek, attól nem lesz olcsóbb a kenyér. De ha nyitottá szeretnénk tenni őket olyan filozófiai kérdésekre, mint hogy egyedül vagyunk-e a világegyetemben, hogyan keletkezett az élet és mi az értelme, akkor nagy tereket nyithat a csillagászati műveltség.”