Csempészett cigi reklámáron, reklámszatyorból

„Ha szólni mersz valakinek, akkor nagy baj lesz! Figyelünk” – sziszegi felém egy barna bőrű, fekete hajú fiú egy kelet-szlovákiai járási város egyik forgalmas helyén. Bevallom, egyik riportutamon sem féltem ennyire. Izgalmasnak ígérkezett írni egy olyan ügyről, amely milliókat vesz ki az államkasszából, és ugyanakkor több ezer ember megélhetését biztosítja.

Szlovákiában idén már emelték a cigaretta és a dohánytermékek árát. A dohányzás eddig sem volt olcsó mulatság – persze hol van már az az idő, amikor egy doboz amerikai cigarettát tizennyolc koronáért is meg lehetett kapni –, ám tavasszal kilenc koronával drágábban lehetett hozzájutni az eddig negyven-ötven koronás cigarettához, augusztustól pedig további áremelésre kell számítani. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mindenki hajlandó sok pénzzel áldozni e káros szenvedély oltárán. Létezik egy olcsóbb megoldás is, amelyről senki sem beszél, de mindenki elég sokat tud, azok, akik itthon megvásárolják, és azok is, akik a külföldről érkező cigarettát megvámolják. Az utóbbiak pláne.

Sajtóértesülések szerint a cigarettacsempészet elég jól jövedelmező foglalkozás. Jól kiépített hálózaton keresztül áramlott be eddig is az olcsó és természetesen vámolatlan cigi Ukrajnából. Egyelőre még nem tudni, hogyan reagálnak a csempészszövetkezetek a dohánytermékek adójának az emelésére, azonban az egyik napilapban – természetesen névtelenül – már meg is szólalt az egyik fiókhálózat főnöke, aki szerint szobrot kellene állítani Ivan Mikloš pénzügyminiszternek, hiszen a drágítás csak az ő malmukra hajtja a vizet.

MINDENKI JÓL JÁR

Eddig az összes csempész attól félt, hogy nem tudja majd gyorsan eladni az árut, hiszen a cigaretta ára viszonylag alacsony volt Szlovákiában is. Elég volt tehát, hogy ha valaki átbuszozott Ungvárra – Kassáról, Nagymihályból, Szobráncról naponta több járat is indul –, aztán vásárolt néhány karton cigarettát, azt eldugta a holmija közé, és itthon aztán fillérekért eladta. Ha a határon lebukott, akkor se volt nagy baj, hiszen a vámosokkal könnyen meg lehetett egyezni: információink szerint a Kelet-Szlovákiában dolgozó vámőrök előszeretettel vállalnak szolgálatot a felsőnémeti határállomáson. A rendszer azonban már változott: eddig majdnem minden csempésznek volt „kitartott” vámosa, útlevelese. Egy újságíró azonban úgy tudja, a csempészek is szövetkeztek, mindenki berakja a maga részét a közösbe, és ebből kapnak osztalékot az egyenruhások.

A TÁVOLSÁGGAL NŐ AZ ÁR

Egy doboz Boss cigarettát – ukrán zárjeggyel – Kelet-Szlovákiában huszonöt koronáért meg lehet kapni. Ugyanaz a doboz cigi Gömörben vagy Besztercebányán, Zsolnán harminc korona, Pozsonyban már negyven. Nem akarok tippeket adni senkinek, én magam nem próbáltam ugyan, de állítólag néhány pozsonyi standon pult alól is kapható az ukrán cigi, és még a csempészt sem kell ismernünk. Az egyik szlovák lapnál dolgozó kolléga például a főváros egy ismert piacán – ahol állítólag a zöld uborkától kezdve Danielle Steel-regényeken át a kézigránátig minden kapható – kért egy doboz Lucky Strike-ot az egyik újságárus bódénál. Valószínűleg nem kelthetett valami jó benyomást, mert semmit sem kapott. Tíz percre rá azonban az ő kollegájának minden további nélkül adtak. Negyvenöt koronáért. Egész jó biznisz.

Ukrajnából egyébként nemcsak cigarettát hoznak be illegálisan, hanem alkoholt és „eredeti” farmernadrágot is. A kínálat nem túl bő, de fő, hogy olcsó. Szinte hihetetlen, hogy Északkelet-Szlovákiában öt-hatszáz koronából felöltöztethetjük az egész családot. Ha szerencsénk van, akkor házhoz is szállítják. Ha nincs szerencsénk, akkor a ruha két héten belül tönkremegy.

LUCKY STRIKE ÉS SZERENCSE

Egy kelet-szlovákiai járási székhelyen (nem fogom megnevezni) körözök. Alig múlt tíz óra, és már elviselhetetlen a hőség és a forgalom. Csodálkozom is, hiszen úgy tűnik, mintha Pozsonyban autóznék, az utak zsúfoltak, a járdák szintén. Senki sem siet. Ezen viszont nem csodálkozom. Az illető járásban jócskán meghaladja az országos átlagot a munkanélküliség. A boltok mégis tömve áruval, a város főutcáját vagy főterét nemrég hozták rendbe. Eldöntöm, itt fogok próbálkozni, aztán keresek még néhány forgalmas helyet, hogy képben legyek – a csempészett cigaretta árát illetően.

Gyanútlanul, akkor még mit sem sejtve ballagok a széles utcán az első újságosbódé felé, és kérek két doboz Lucky Strike-ot. A szűk helyiségben kuporgó testes asszony leszögezi, hogy már bizony őnála ilyesmit nem kaphatok, de próbáljam meg a konkurenciánál, van a városban elég sok hely, ahol cigit lehet kapni. Törvénytisztelő állampolgárként én csak a standokra gondolok. Van egy olyan érzésem, hogy ő másra is.

A konkurenciánál szintén nem lehet Lucky Strike-ot kapni, ám amikor olcsó cigi után érdeklődöm, a bódéban ülő hölgy tekintete a távolba réved, majd fojtott hangon azt mondja, próbáljam csak meg az egyik áruház mellett. Hogy mit kell csinálnom, azt már nem árulja el, anynyit a lelkemre köt, hogy nagyon vigyázzak. Mitől is félhetnék, gondolom akkor még vidáman, és tovább ballagok a mutatott irányba. Időközben feltűnik, hogy szinte minden padon ül néhány barna polgártárs. Beszélgetnek, vitatkoznak, mindenkire szúrós tekintettel néznek. Mindegy, azt hiszem, őket felesleges megkérdeznem.

A következő újságárusnál már egy beavatott mosolyával, emelt fővel kérem a Lucky Strike-ot. Az eladó erre kikel magából, átkokat szór azokra, akik olcsó cigarettát árulnak, ők teszik tönkre a boltot. Amilyen gyorsan csak tudok, iszkolok kifelé. Megyek néhány métert, és végre megtalálom, amit keresek.

ALKUDNI KELL!

Na, ezt nem vártam. „Olcsó cigaretta, olcsó cigaretta!” – így szólongat minden járókelőt egy férfi egy nagyon forgalmas helyen. Több tucat ember ácsorog, eszik, cseveg és természetesen füstöl körülötte. Ez a nyíltság engem is megdöbbent. Hol vannak a rendőrök?

Várok két percet, nem jön senki, odalépek hozzá. Megkérdezem, mennyiért adja. Azt feleli, huszonöt, de elég későn jöttem, már csak egyféle van. Húsz – jelentem ki ellentmondást nem tűrően. Kicsit gondolkozik, majd kiböki: huszonhárom, ha egy egész kartonnal veszek. Végül huszonkettőben egyezünk meg, de hiába kutatok feltűnően a zsebemben, csak három darab ötvenest „találok”. Eljátszom, hogy mennyire dühös vagyok, szentségelek fennhangon, aztán annyit mondok, keresek egy bankomatot, mindjárt visszajövök. Éppen indulok is, amikor megfogja a jobb karomat, és azt sziszegi, ha bárkinek szólni merek, nagy bajba kerülök. „Figyelünk” – mondja olyan hangsúllyal, amitől rögtön kiver a veríték. Végre elengedi a könyökömet, és mintha ott se lennék, elkezd matatni a szatyrában. Iszkolok az autó felé, amilyen gyorsan csak bírok. Ismét elhaladok a padokon ülő szúrós szemű polgártársak mellett. Hoppá! Itt valami nem stimmel. Azazhogy nagyon is: észreveszem, a padokon szerényen lapulnak a reklámszatyrok. Ha nem lennék annyira begyulladva, még el is röhögném magam, hiszen minden táskán ugyanaz az élelmiszerlánc hirdetése díszeleg! Úgy látszik, erről lehet az árusokat megismerni.

Hirtelen jött, hirtelen el is tűnik a jókedvem, a kocsi mellett ugyanis két alak áll. Na most segíts meg... – gondolom magamban. Mindegy, már nem tudok más irányba menni, emelt fővel, nyugodtan kinyitom az ajtót – a két alak csak nem szól, csak figyel – indítok, elhajtok. Szűk utcákon kanyargok a lakótelepek betonházai között, az egyik kezemmel a kormányt fogom, másik kezemmel a mobiltelefonomon matatok, keresem az egyik rendőr ismerősöm számát keresem. Nem veszi fel. Közben rátérek a főútra, hajtok veszettül. Nem követ senki.

MILLIÓS FORGALOM

Szlovákiában a tavalyi éven 2309 esetben próbált valaki illegálisan cigarettát behozni az országba. Összesen 17 374 279 szál cigarettát foglaltak le, bár igaz, 2002 májusában egy esetben hétmillió szálat találtak egyetlen konténerben. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak ennyi dohányárut próbáltak becsempészni. A vámigazgatóságon nem tudták megmondani, az illegálisan beáramló cigarettának körülbelül a hány százalékát sikerült lefoglalni. Silvia Balázsiková, a vámigazgatóság szóvivője mindössze annyit mondott az egyik sajtótájékoztatón: úgy vélik, az idén növekedni fog a csempészett cigaretta iránti igény, ám a hatóságok már ellenlépéseket is tettek. Hogy konkrétan mit, azt biztonsági okokból nem részletezte. Annyit viszont megtudtunk, a csempészek aktívabbak, ám azt sem tudni, ez pontosan mit jelent. Balázsiková szerint az említett lépésekre nem igényelnek külön költségvetési keretet. Peter Papánek pénzügyminisztériumi szóvivő szerint ezen kívül törvénymódosítást is előterjesztenek az adózás áttekinthetőbbé tétele és a vámőrök jobb ellenőrizhetősége végett.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?