Csak a természetet lehet élvezni a malonyai arborétumban

Az utóbbi időben a park vendégkönyvében és közösségi oldalán is megszaporodtak az erre vonatkozó bejegyzések, de volt, aki egyenesen a fenntartónak, a Szlovák Tudományos Akadémiának írt panaszlevelet.

A füvészkert igazgatója szerint azonban az elégedetlenség oka csupán a tájékozatlanság,

mert a hasonló kertek Európa más országaiban sem a szolgáltatásaikról híresek.

A 76 hektáros malonyai arborétumot 1892-ben Ambrózy István gróf alapította, miután Migazzi Antóniával kötött házassága révén megörökölte a birtokot. Gyakori olaszországi utazásai során lenyűgözte az ottani buja vegetáció és úgy gondolta, megpróbálja a mediterrán örökzöldeket az itteni zordabb éghajlati körülmények között is meghonosítani. A negyvenhektáros tölgyes helyére fokozatosan földközi-tengeri, kelet-ázsiai és észak-amerikai cserjefajtákat telepített, ezeket természetes sövényekkel, magasabb fákkal védte a szél és a fagy elől, így sikerült számukra kedvező mikroklímát teremtenie.

Örökzöldek buja kertje

Bár a merész kísérletnek akkoriban a természettudósok és a botanikusok között is sok ellenzője volt, Ambrózy gróf bebizonyította, hogy megfelelő gondoskodással és a természetes körülményeiket megközelítő feltételek mellett nálunk is megmaradnak a távoli egzotikus tájak növényei.

A gróf és ügyes kertésze, Štefan Mišák 1912-ben már 78 hektárra bővítette a park területét, a kastély előtti területen teraszos kertet alakítottak ki, az északi lejtőkre pedig árnyékos, nedves helyeket kedvelő tűlevelűeket telepítettek. A háború után az arborétum az állam tulajdonába került, 1951-ben rezervátummá nyilvánították, 1953-ban pedig a Szlovák Tudományos Akadémia vette át. Az ötvenes évek végén külföldi botanikus kertektől kapott facsemetéknek és magoknak köszönhetően tovább gazdagodott az élő gyűjtemény, de az igazi másodvirágzást az 1960-as kínai, 1975-ben az észak-amerikai, majd az 1982-es és 1985-ös koreai expedíció jelentette az arborétum életében. Az expedíciók során gyűjtött anyagból telepítették a 14 hektáros kínai, az 5,5 hektáros koreai valamint a 7,5 hektáros észak-amerikai területet, amely unikum térségünkben.

A buja erdőre emlékeztető, rendezettségében is természetesnek ható füvészkertbe tíz éve rózsakertet telepítettek az arborétum kertészei. Az Ambrózy gróf által termesztett bokros amerikai rózsákból egy sem maradt meg, az újonnan telepített tövek történelmi, azaz 1900 előtti és modern rózsafajták keresztezései. A monarchia legnevesebb rózsakertésze, Geschwind Rudolf által nemesített valamennyi rózsafajtából akad a kertben egy-egy tő.

Vécé a bejáratnál

A maga nemében egyedi füvészkertet évente mintegy ötvenezren keresik fel, de a látványon kívül mást nemigen kapnak.

Nyilvános vécék csak a bejáratnál vannak, frissítőt ugyanitt egyetlen kávéautomatából lehet vásárolni. A növények nagy részének csak a nevét tüntették fel, a látogatók keveset tudnak meg a származási helyükről és arról, ki, mikor hozta ezeket Malonyára.

Ugyancsak kevés az információ az alapító személyéről és arról, hogy Ambrózy gróf 1914-ben elhagyta Malonyát, magyarországi birtokára, Tanyba költözött, majd a közeli Jeliben még egy arborétumot hozott létre. A grófot ott is temették el 1933-ban.

Az arborétum vezetője, Jana Konôpková szerint a turisták szerény kiszolgálásának az az oka, hogy a rendelkezésre álló korlátozott összeget inkább a park karbantartására fordítják. „De semmiben nem maradunk le a nagy európai füvészkertek mögött, a londoni Kew Gardens királyi botanikus kertben, a Hampshire grófságban található Harold Hillier Arborétumban vagy a hamburgi botanikus kertben is csak a bejáratnál vannak mosdók, úgy, mint nálunk. Ezeket szeretnénk felújítani, de ehhez nemcsak a szükséges anyagi támogatást, hanem a turistaszezon végét is meg kell várnunk.”

Vegyen könyvet!

A tájékoztató táblákat illetően az arborétum vetetőjének az a véleménye, hogy elég a járdák melletti fákat, cserjéket megjelölni. „Negyven táblán tájékoztatjuk a látogatókat arról, melyik útvonalon melyik fa hol található, és némely fák ágain is lógnak a fajt latinul és szlovákul is feltüntető táblák. Az alapítóról minden információt megkaphatnak az érdeklődők a kastélyban berendezett emlékszobában. Igaz, hogy ez csak munkanapokon 15 óráig látogatható, de aki el szeretne mélyülni az arborétum történelmében, vagy a dendrológiában, az könyveket is vásárolhat a jegypénztár mellett” – magyarázza az igazgatónő.

Szerinte az arborétumban senki nem tévedhet el, akinek legalább alapvető tájékozódási készsége van, és követi a nyilakat. „Úgy gondolom, felesleges volna több információval terhelni a látogatókat és különböző szolgáltatásokkal elterelni a figyelmüket. A füvészkertek azért vannak, hogy a természetben gyönyörködjünk, élvezzük a virágillatot, a madárcsicsergést, a gondolatainkba mélyedjünk. Aki többet akar tudni, az úgyis visszajáró vendéggé válik és megtalálja a módját, hogy bővítse az ismereteit.”