Mi a közös Haris Katalinban, Zácsik Szandrában és Kovacsicz Mónikában? Mind a hárman a Fradi játékosai. És még? Mind a hárman Naszvadon ismerkedtek meg a kézilabdával. Úgy, mint a Vácott játszó Gogola Klaudia, a Székesfehérvárt erősítő Bízik Boglárka vagy a vágsellyei Duslo játékosa, Csalava Mária.
Csak a botlábúak nem sportolnak
alatt országos bajnoki címekkel is büszkélkedhet az egyesület, amely jelenleg négy csapatot működtet – a nők az I. ligában, azaz a másodosztályban indulnak (8 mérkőzés után a 8. helyen állnak a táblázaton), az ificsapat a II. ligában szerepel, az idősebb diáklányok és a fiatalabb diáklányok együttese pedig a megyei bajnokságokban gyűjti a pontokat.
A klub három iskolával működik együtt kiemelten – a naszvadi magyar és szlovák alapiskola, és az imelyi magyar alapiskola diákjai is már másodikos koruktól kézilabdáznak. „Ha tartani akarjuk a lépést a sportág élvonalával, muszáj korán kezdeni a felkészítést. Negyven-ötven gyerekkel foglalkozunk, a második–harmadik osztály után már nagyon komoly szinten. Ezért már áldozatokat is kell hozniuk a gyerekeknek, hiszen hetente háromszor van edzés, hétvégenként pedig mérkőzések és tornák” – tudjuk meg Miskovics Györgytől, aki a klub többi vezetőjéhez, edzőjéhez hasonlóan sportszeretetből végzi a munkáját. „Mindenki amatőr szinten, lelkesedésből csinálja. Ha a nemzetközi tornákon más országokból érkező sportvezetőkkel beszélgetünk, kiderül, hogy Szlovákia a feltételeket tekintve bizony az utolsó helyen kullog. A szív, az akarat, a lelkesedés viszont pótolhatja ezeket a hiányosságokat” – állítja Miskovics György. A klubot jelenleg a Ferplast Slovakia cég mellett a naszvadi és az imelyi önkormányzat támogatja, s néhány további vállalkozó mindkét községből. Ezért is lett az egyesület hivatalos neve 2001-től ŠŠK CVČ Nesvady – Imeľ. „A naszvadiakon kívül az imelyiek is segítik a klub működését, és onnan is van sok gyerek. Ezért kérték, hogy ha lehetne, jelenjen meg az Imely név is a klub elnevezésében. Jogos volt ez a kérés, végül is a csapatra a naszvadiak és az imelyiek is büszkék” – magyarázza Miskovics György.
Ha meglenne a megfelelő anyagi háttér, komoly csapatot lehetne összehozni Naszvadon. „Tehetséges gyerekek mindig vannak, saját játékosokra építünk, vagy olyanokra, akik 10–12 éves koruktól nálunk kézilabdáznak, például Gútáról, Érsekújvárból vagy Ógyalláról érkeznek, tehát gyakorlatilag ők is a mi neveléseink” – mondja Miskovics György, és egy jövőbeli tervről is említést tesz: a naszvadi egyesület szeretne szorosabban együttműködni a gútai kézilabda-szakosztállyal: „Néhány vendégjátékos már most is van, ezt az együttműködést akarjuk később is folytatni. Ez persze attól is függ, milyenek lesznek az anyagi feltételek.”
Az ifjúsági csapatok merész célokat tűztek ki maguk elé, a dobogón végezni bajnokságukban. A felnőtteknél viszont a bentmaradás az elsődleges. Nem gondoltak Naszvadon esetleg arra, hogy ha Haris, Zácsik, Kovacsicz meg a többiek még mindig az ötezres községben játszanának, akkor az élvonal élcsapata
lehetne az együttes? Miskovics György realistán nézi a helyzetet: „A játékosok szabadon választhatnak, és egy falunak sosem lesznek olyan lehetőségei, mint egy városnak, hogy Budapestet ne is említsem. Nekünk nagy öröm, ha bekapcsoljuk a tévét, és nagyszerű klubokban látjuk a naszvadiakat.”
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.