Civilek a pálya szélén?

„Talán az elnevezéskor hibáztunk. A harmadik szektor név helyett inkább a kormányon kívüli szektor, vagy a nyereség nélküli szektor névnek kellett volna elterjednie. Ebből azonnal világos lenne a lényeg” – véli Ľuba Blaškovičová, a Harmadik Szektor Testületének kassai képviselője.

Tavaly fehéren-feketén kiderült, az adószázalékokban megmutatkozó ismertséghez propagandára van szükség, a propagálás pedig az írott és elektronikus sajtón keresztül a leghatékonyabb. A keleti régió civiljei szerint a tévénézők többet tudnak a nagy pozsonyi szervezetekről, mint a saját városukban, községükben működő kezdeményezésekről. Ez sokszor odáig fajul, hogy a szülőknek fogalmuk sincs róla, hogy gyerekeiket az iskola mellett tevékenykedő egyesület jóvoltából viszik kirándulni vagy sportolni.

„Kelet-Szlovákiából jelentős adótámogatás érkezik pozsonyi alapítványok, szervezetek számláira, miközben ebben a régióban is dolgoznak civilek hasonló területeken” – állítja Iveta Liberková, a testület kassai szóvivője az említett felmérésre hivatkozva.

„A helyzet reménytelenebb, mint első hallásra tűnik, mivel a kisebb, újonnan alakuló, kevesebb befolyással rendelkező egyesületek lassan, de biztosan kiszorulnak a támogatottak köréből. A pályázatok elbírálásánál tudniillik furcsa szempontok érvényesülnek. Azt nézik, hány alkalmazottja van az egyesületnek, mit csináltak és mennyiből gazdálkodtak eddig, milyen tapasztalataik vannak az adott területen, és mikor alakultak. Ezért nyerik el a pályázatok többségét pozsonyi szervezetek, amelyek aztán kivonulnak Kelet-Szlovákiába megvalósítani azt, amire mi is pályáztunk. Teszik ezt terepismeret nélkül, tájékozatlanul, és a reális helyzet ismerete nélkül” – véli Liberková arra a gyűjteményre hivatkozva, amely az évi 300 ezer koronánál nagyobb támogatásban részesülő egyesületek listáját tartalmazza. A tények bizony magukért beszélnek, tíz pozsonyi székhelyű szervezetre esik egy keleti, a kassai egyesületek száma pedig összesen három.

A pályázatok állítólagos alacsony színvonalát firtató udvariatlan kérdésünkre a kassai testület tagjai azt válaszolják, hogy mára ők is megtanulták a pályázatírás mesterfogásait, abszolválták a szükséges kurzusokat, amelyek egy részét egyébként épp az említett pozsonyi alapítványok kihelyezett irodáinak szakemberei tartották.

A támogatást odaítélőnek ráadásul az sem kötelessége, hogy a sikertelen pályázót tájékoztassa az elutasítás okairól. Azaz szinte sohasem derül ki, miért nem nyert egy-egy projekt; legjobb esetben is csak annyit tudnak meg, hogy túl sok volt a pályázat és kevés a szétosztható pénz.

Az ellopott ötletekről érezhetően félve beszélnek a kassai civilek, mivel az ilyesmi nehezen bizonyítható, a „zajongás” pedig sok esetben egyenlő az öngyilkossággal. Egyetlen kassai szervezet akadt, amelynek vezetői szóvá tették, hogy ráismertek saját ötleteikre egy támogatásra javasolt nagy pozsonyi egyesület projektjében. Nos, ez három éve történt, azóta egy fillér támogatást sem kaptak az illetékes minisztériumtól. Érthető, hogy a többiek tanultak az esetből, és bár a kerületi testület ülésein rendszeresen szóba kerülnek a „projektlopások”, védekezni ez ellen nem tudnak. „Természetesen eszébe juthat másnak is ugyanaz, ugyanakkor. Kitűzheti maga elé ugyanazokat a célokat. Ha viszont két kísértetiesen hasonló pályázat közül csak az egyik kap támogatást, nehéz azt megmagyarázni” – mondja Blaškovičová, aki abban látná a megoldást, ha Kelet-Szlovákiában is megjelenne egy tőkeerős alapítvány, amely támogatná a régió civil szervezeteit.

A SAIA kassai irodájának összesítése szerint a kerületben jelenleg 2500 szervezet létezik, közülük 650 működik aktívan. Legtöbben a sport és a szabadidős tevékenységek területén dolgoznak (178), de az ifjúsági, művelődési klubok száma is jelentős (127), és egészségmegőrzéssel (78), kultúrával (66), szociális jellegű szolgáltatással (56) is sokan foglalkoznak. A régiófejlesztés szintén népszerű terület (41), őket a környezetvédők (35) és a segélyszervezetek (24) követik a listán.

Ez az elemzés csupán a SAIA kassai nyilvántartásában szereplő egyesületekre terjedt ki, ám így is képet kaphatunk a régió prioritásairól. Számos besorolhatatlannak tűnő egyesület is akadt, ezek egyszerre több különböző területen tevékenykednek, esetükben az döntött, mivel foglalkoznak legtöbbet. Különösen nehéz a közelebbi meghatározás az olyan esetekben, ha mondjuk egy régiófejlesztésre szakosodott egyesület kulturális rendezvényt szervez, vagy egy sportklub önkormányzati képviselőket hív barátságos meccsre.

A Harmadik Szektor Testületének kerületi szervezete jelenleg felvilágosító előadásokat tart a közvélemény számára a civil szféra mibenlétéről, az önkéntes munka fogalmáról és fontosságáról, a strukturális alapokról és a jogi tudnivalókról. Iskolákba, klubokba látogatnak el, valamennyi meghívásnak szívesen eleget tesznek. A felvilágosító tevékenység költségeit a Holland Királyság és a Kárpátok Alapítvány fedezi, félmillió korona érkezett e célra.

Júniusban értékelik ki a hazánkban úttörő jellegű kezdeményezést, ám már most világos, érdeklőkben nincs hiány. A magyarlakta területeken természetesen magyarul hangzanak el tájékoztatók. Pribék Gábor szervező szerint az ismeretek ugyan hiányosak, az előadásokra viszont mindenütt jól reagálnak. Pribék főleg a fiatalokkal elégedett, büszkén számolt be lapunknak királyhelmeci élményeiről, ahol a másfél órásra tervezett előadás a sok kérdés és hozzászólás miatt négyórásra sikeredett.

A lakosság gazdasági helyzete miatt nálunk nem számít magától értetődőnek az adakozás, a jótékonykodás. Ezért a hazai alapítványok a nyugatiakkal ellentétben nem gazdálkodhatnak milliókból, az elmaradott keleti régiókban működők pedig hatványozottan nehéz helyzetben vannak. Az ötletes, semmiből létrehozott és saját zsebből finanszírozott kezdeményezések korát élik. Általában azok a legaktívabbak e téren, akik munkahelyükön is tevékenyek, elfoglaltak, ezért legtöbbször éjt nappallá téve dolgoznak a közösség érdekében úgy, hogy a közösség sokszor azt sem tudja, kinek köszönhet egy-egy jó hangulatú rendezvényt, hasznos kezdeményezést.

Végül egy kis uniós összehasonlítás. A főállású „civilek” aránya nálunk nem éri el az 1 százalékot, míg a szomszédos Ausztriában a munkavállalók 4,4 százaléka, Hollandiában pedig 12,6 százaléka dolgozik a harmadik szektorban. Pedig a kormányon kívüli szervezetek tevékenysége kulcsfontosságú lehet egy átalakuló társadalom életében.