Cirill atya teltház előtt mondott ünnepi beszédet a Csemadok-székházban

A Csemadok Érsekújvári Alapszervezete, a KultúrKorzó és az önkormányzat közös emlékünnepségén Gál Noémi az est háziasszonyaként köszöntötte Nagy Péter alpolgármestert, Ďurčo Zoltánt, Nyitra megye magyar hívekért felelős püspöki helynökét, Szaszák Attila református lelkipásztort, az érsekújvári intézmények és szervezetek vezetőit. Külön örömmel üdvözölte Kovalcsik Zoltán Cirill ferences atyát, azt est ünnepi szónokát. Augusztus 18-án a Hagyományok Házában a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adták át Kovalcsik Zoltán Cirill ferences szerzetesnek, a szentendrei Ferences Gimnázium tanárának, az érsekújvári magyar katolikus hívek körében negyedszázada végzett lelkipásztori szolgálata elismeréseként. Cirill atya ennek a kitüntetésnek a bemutatásával üdvözölte az érsekújvári magyar közösséget és hangsúlyozta, nagy öröm számára, hogy a város, a Csemadok helyi szervezete és a civil szervezeteket tömörítő KultúrKorzó együtt ünnepel. Az est hangulatát emelte fellépésével Madarász András és Zsapka Zsolt, a Csemadok helyi szervezetének hagyományőrző kórusa, és két tehetséges zenész, Száraz Réka és Fekete Tamás színvonalas zenei műsora. „István tetteit igazolja a jelenlétünk most itt, azért mert keretet, országot, megbecsülést, gerincet, hitet, elfogadást, békét adott ennek a magyar népnek, a legtöbbet, amit adhat. Talán itt Érsekújvárban hallottam, és nagyon megdöbbentett a gondolat. Amikor István keretet adott ennek a népnek, amely itt élt, és nem a nemzetiségét nézte, hanem azokat, akik itt éltek, akkor így adott olyan erősséget ennek az országnak, amitől megkerülhetetlenné vált Európa történetében. Akárhonnan éri veszedelem az országot, ez a nép ellenáll. Micsoda nagy álom lenne, ha megértenénk egymás szívbéli beszédét. Minden velünk élővel, minden szomszédunkkal. Micsoda erős ország, micsoda erős állam lehetnénk! István nem egy földi megegyezésre építi ezt az országot, hanem Istenre bízza. Böjte Csaba atya rendtársam mesélte, hogy itt járt ebben az országban, egy abszolút szlovák területen, ahol ugyanazt a Szűzanyát tisztelik, aki a mi Szűzanyánk is. Ha elmegyünk Kárpátaljára, elmegyünk Erdélyország felé, vagy Délvidékre, mindenütt ott van Krisztusnak a keresztje és egységre hív mindannyiunkat a maga hitével, erkölcsiségével, tartásával” – hangsúlyozta Cirill atya. Utalt továbbá a család, az összetartás fontosságára. Az ünnepi szónok baráti hangnemű, rendkívül emberséges szónoklatának egyik lényeges pontja volt kiemelni, hogy Jézus is családban nevelkedett, a család rendszerénél, annak védőhálójánál a mai napig nem találtak ki biztonságosabb hátteret. „A magyar népnek is ezt találta ki Isten, hogy megőrizzen bennünket, ezért adott nekünk édesanyát és édesapát, hogy a szépre, jóra, igazra és az imádságra neveljenek bennünket. Mit mondhatnék Szent István királyról? A szülőkről is a gyerekek mondják el a legtöbbet, hogy ők milyenek. Szent Imre életéből utalnék egy legendára, amikor meglesik őt. Övé az éjszaka, végre pihenhet, nem kell királyfinak, hercegnek lennie, éjszaka mégis kioson a szobájából, és ezt az időt a kápolnában tölti. Ilyen az uralkodó, és ilyen a feleség Gizella, aki így tudja a tisztaságát, a hűségét mindvégig őrizni. Az Isten sem tudott jobbat kitalálni nekünk, a gyermeknek és a nemzetnek. Ezen az ünnepen nagyon hálásak vagyunk az Istennek Szent István királyon keresztül, de el ne felejtsük, hogy ez egy örökség, amit nem herdálhatunk el! Mert ezt az örökséget nagyon mélyen őriznünk kell magunkban, és kötelességünk továbbadni. Mindezt kölcsönbe kaptuk, akkor lesz igazán a miénk, ha továbbadjuk. Sosem szabad feladnunk, nemegyszer a nagymamák tanítják meg az unokákat újra magyarul beszélni” – mondta Cirill atya.

Végezetül elmondott egy történetet az apáról és annak harminc büszke fiáról. Minden fiától azt kérte, hozzon egy nyílvesszőt. Majd azt, hogy tegyék össze a harminc nyílvesszőt, és így törjék el a köteget, ami természetesen nem sikerült nekik. Ekkor külön külön vette a vesszőket és eltörte azokat. Együtt eltörhetetlenek és erősek vagyunk, egyenként egy gyenge nádszálat mindenki eltörhet. Erős kötelékként szólt az érsekújvári magyar közösségről, amelynek összefogása példaértékű. Istentől az ünneplő közösség számára a boldog belátást, a vélt és valós sérelmek feloldását, megbocsátó irgalmas szívet, boldog és tartós kézfogást kért az atya, mert csak így őrizhetik meg Szent István király örökségét és így adhatják tovább azt, hogy jó magyarnak lenni.