Botek Ádám: az olimpiai arany a cél

Bő egy hetet még pihen szülőfalujában Botek Ádám, ám még így sem zajlanak eseménytelenül a napjai. Az olimpiai bronzérmes kajaknégyes hétfői, komáromi fogadása után kedden Pozsonyba vett részt a csapat sajtótájékoztatóján, szerdán pedig lapunk „zavarta meg“ Virten a sportolót. „Ma jön a család, kicsit ünnepelünk, aztán még barátokkal is találkozok később“ – sorolja a rövidtávú programját. Habár még nem dőlt el, beneveznek-e, hamarosan várhatóan megkezdik a felkészülést az idei világbajnokságra, majd utána jön újra egy pihenő.

A szeretett otthon

Botek Ádám édesapja tősgyökeres virti, édesanyja pedig Izsáról származik – vagyis ízig-vérig helyi, Duna menti és Komárom környéki családról beszélhetünk. „Szeretek Virten élni, nyugalmas itt. Később majd kipróbálnám a városi életet is, de itt most jó nekem“ – mondja a friss olimpiai bronzérmes, aki rendszeresen kihasználja a környék adottságait. Bár az Öreg-Zsitva vize kajakozásra nem alkalmas, futásra és kerékpározásra ideálisak a táj nyújtotta lehetőségek. Az edzésekbe sok mozgásformát beépítettek, de közülük legjobban az országúti kerékpározás áll hozzá közel. „Tavaly a járvány idején nem voltak versenyeink külföldön. Elkezdtünk többet kerékpározni, voltunk fent a Tátrában, meg osztrák, svájci és olasz terepen is. Legjobban a bringázás tud megnyugtatni, egyedül és Vlček Erikkel párban is el szoktam menni. Itt van nekem a Duna-töltés egy kilométerre, elmegyek Komáromig, aztán Gútáig, ami 100 kilométer“ – részletezi, milyen viszonyba is áll a két kerékkel.

Mindent a kajaknak adott

Jelenleg kizárólag professzionális sportolóként éli a mindennapjait, vagy ahogy ő maga fogalmaz „ennek adta oda az életét“: „A tőlem idősebb lány unokatestvérem elkezdett kajakozni a komáromi klubban. Nagyapám azt szerette volna, ha sportolok. Belekóstoltam a fociba és a kosárlabdába, majd elvitt kajakozni is. Amikor először kipróbáltam, nehéz volt, mert hatszor belefordultam a vízbe ahogy beültem a kajakba, de végül megtetszett. Nem gondoltam még akkor, hogy majd profi szinten fogok foglalkozni vele. Sok osztálytársam és barátom is kajakozott, azért is csináltam, hogy együtt lehessek velük. Amikor elkezdtem versenyeket nyerni, akkor jutott eszembe, hogy ezt komolyabban is lehet művelni. A fél baráti köröm végül otthagyta, én viszont maradtam, s olyan öt éve elkezdtem azon gondolkodni, hogy ezt profi szinten is lehet csinálni, pont mikor a szlovákiai kajakosok hazajöttek a riói olimpiáról“.

Mindenekelőtt Likér Péter hatását emeli ki, aki a szlovákiai olimpiai csapat honlapja szerint rábírta őt arra, hogy az általa olyannyira szeretett és megszokott éjszakai életről lemondjon. „Nagyon nehéz volt, amikor megmondta, hogy nem mehetek ki a haverokkal, de a sporteredményekre visszanézve nagyon örülök, hogy feláldoztam ezt“ – mondja Botek, aki a komáromi Műszaki Szakközépiskolában letett érettségi után azonnal „teljes munkaidejű“ kajakossá vált. Nem feledi az otthoniak segítségét sem: „Mindig támogatott a családom. Az érmekkel ezt viszonozni akarom nekik, s jelezni, nekik is köszönhetem azt, hogy ott tartok, ahol. Ha kellett, akármikor elvittek Komáromba, szabadságot vettek ki, hogy el tudjanak jönni a versenyeimre.“

A szíve a komáromi kajaké

Botek Ádám jelenleg már negyedik éve a pozsonyi székhelyű Rendőrségi Sportközpont (ŠCP) aktív klubtagja. Nyugat-Európába nem vágyik, úgy látja, minden szükség feltétel adott a csúcsteljesítmény eléréséhez Szlovákiában is. Sportolói identitása azonban elsősorban Komáromhoz, s az ottani kajak-kenu klubhoz köti. A Riszdorfer testvérek eredményei is inspirációt jelentettek számára, Vlček Erik mellett pedig Tarr Györgyöt is példaképének tartja. „Kezdetben nem gondoltam volna, hogy egy hajóba ülhetek velük, s végül örültem, hogy ilyen megtiszteltetésben lehetett részem. Remélem Erikkel még párszor beülhetek a kajakba“ – mondja, majd hozzáteszi, a két komáromi kajakoslegendával és Likér Péterrel – a szlovák válogatott keménységéről híres edzőjével – egyben nagyon jó barátok is.

Hasznos tapasztalat volt

„Jó érzés volt megélni az olimpiai falut, ahol sok sportoló volt, köztük sok sportág hírességei is. A versenyzés is jól esett, csupán a páratartalom miatt voltak kisebb nehézségeink. Kár, hogy nem éltük át az igazi olimpiai hangulatot a szurkolókkal. A két tribünön nagyon sok ember lett volna“ – számol be a tokiói benyomásairól. Az olimpia előtt át kellett állniuk az 1000-es távról 500 méterre, ahol szintén fontos szempont a kitartás, de nagyobb szerepet játszik a robbanékonyság, illetve a legkisebb hiba is megbosszulhatja magát, amit aztán a rövidebb távon már nem tudnak kijavítani. A feladatot viszont – bizonyíték rá a bronzérem – meg tudták oldani.

A fő cél: az olimpiai arany

A profi sport sokat adott Botek Ádámnak, illetve több minden motiválja. Hivatásos kajakosként be tudja járni a világot, s az sem mellékes, hogy kültéren, természetközelben végzik a sporttevékenységet. „Elkapott olyan vágy is, hogy be akarom magam írni a sporttörténelembe“ – említi, s a feltett kérdésre azonnal azt válaszolja, hogy igen, az olimpiai arany a cél. Mindegy, hogy végül K2-ben vagy K4-ben, „csak sikerüljön“. „Ez mindig nehéz feladat, mert ha nincs a spanyol, akkor még mindig ott van a német négyes“ – fejti ki ő is nyilvánvaló tényt, hiszen K4-ben ez a két egység egymás között szokta „elosztani“ az első vagy a második helyet. Botek azonban úgy látja, le lehet faragni azt a különbséget, ami köztük és a bajnok német, valamint az ezüstérmes spanyol hajó között fennált Tokióban: „El lehet őket kapni, mert például amikor 2017-ben Gelle Péterrel mentem párost a račicei világbajnokságon, ahol ezüstérmesek lettünk, láthattuk, hogy a németek is tudnak hibázni. Ha jól sikerül az edzésünk, a másik két kajakban pedig hibákat követnek el, akkor mi lehetünk azok, akik ezért megbüntethetjük őket. Nehéz feladat, de megoldható.“