Bírósági döntés a párkányi zenélő házról

A 2015 júniusában hozott polgármesteri határozat ellen ugyanis a zenélő ház tulajdonosa panaszt nyújtott be a kerületi, majd a legfelsőbb bíróságra, amely az ügyet visszautalta a kerületi bíróságnak.  Önbíráskodás Az október 31-i tárgyaláson a zenélő ház tulajdonosa nem vett részt. „Csupán írásbeli állásfoglalást küldött. A kerületi bíróság végül úgy döntött, megerősíti a tavaly júniusban kiadott ideiglenes intézkedést” – tájékoztatta lapunkat Eugen Szabó, Párkány polgármestere. Az erről szóló írásos határozatot az érintettek még nem kapták meg. Ennek átvétele után 15 napjuk lesz a fellebbezésre. Nothart Éva, a zenélő ház tulajdonosa azért fordult bírósághoz, mert úgy vélte, a 2015. június 10-én hozott ideiglenes intézkedés sérti személyiségi jogait. A kerületi bíróság viszont nem látott kivetnivalót a Polgári törvénykönyv 40/1964-es törvényének 5. paragrafusa alapján hozott intézkedésben. A törvény szerint ugyanis a településnek az érvényes bírósági döntés előtt jogában áll olyan megelőző intézkedést hozni, mellyel megakadályozhatja az önbíráskodást.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"254009","attributes":{"alt":"Nothart Éva Dunaszerdahelyen, a Karcsai úton akart roma albérlőket toborozni a házába","author":"Képarchívum","class":"media-image","height":"310","title":"Nothart Éva Dunaszerdahelyen, a Karcsai úton akart roma albérlőket toborozni a házába","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Tüntetők, ígérgetők A párkányi zenélő ház tulajdonosa több mint egy évtizeden át zenei terror alatt tartotta a Kossuth utcát és környékét. A ház 2015 júniusában, Andrej Kiska köztársasági elnök látogatásának napján némult el. Ezt megelőzően a Kossuth utca lakói tizennégy éven keresztül reggel hattól este tízig sípolással és recsegéssel kísért komolyzenére keltek és feküdtek. Nothart Éva, a zenélő ház tulajdonosa azzal védekezett, hogy a zenével a szűnni nem akaró kutyaugatást akarja túlharsogni. Az utca lakói szinte minden törvény adta lehetőséget kihasználtak arra, hogy elnémítsák a zenélő házat. A napi tizenhat órás zenei terror miatt ugyanis többen alvászavarral és komoly egészségi problémákkal küzdöttek. Elköltözni nem tudtak, ugyanis házukra – a zene miatt – nem akadt vevő. A katasztrófaturistákat leszámítva a nyaralók is elkerülték az utcát. Emlékezetes volt a Kossuth utca csendjéért rendezett tüntetés, amelyen a város akkori polgármestere és több képviselője is részt vett. Többen támogatásukról biztosították a tüntetőket, de az utca lakói érdemi segítséget nem kaptak.  A legenda oda… „Megválasztásom után több kísérletet is tettem az ügy békés rendezésére. Telefonon és levélben is felvettem a kapcsolatot Nothart Évával. Abban bíztam, hogy személyes találkozás során sikerül rendezni a több mint tíz éve húzódó szomszédviszályt. Nothart Éva azonban nem jött el ezekre a találkozókra. Nem vett részt azon a nyilvános meghallgatáson sem, amely után úgy döntöttem, egy ideiglenes intézkedést adok ki, amely arra kötelezi Nothart Évát, hogy állítsa vissza azt a békés állapotot, amit a házából kiszűrődő zene zavart meg, és arra utasítja, hogy tartózkodjon a békés együttélést zavaró ténykedéstől” – magyarázta a polgármester. A jogi huzavona – melynek egyik szereplője Párkány polgármestere – érdekessége, hogy Nothart Éva a legutóbbi önkormányzati választások idején Eugen Szabó mellett kampányolt. Azt ígérte, hajlandó eladni házát az önkormányzatnak, ha favoritja nyeri meg a választást. Szabó megválasztása után azonban nem ment el az ezzel kapcsolatos megbeszélésre, és egy kassai roma családot költöztetett háza udvarára. Néhány héten belül kitette a szűrüket, és Dunaszerdahelyen próbált meg új lakókat toborozni. A Karcsai úton készült róla az a leleplező fotó, mely először lapunkban jelent meg. A zenélő ház fantomjaként emlegetett Nothart Éva korábban kerülte a nyilvánosságot, gondosan ügyelt arra, hogy arca rejtve maradjon. Pozsonyban tavaly májusban mutatták be a zenélő házról szóló Solo lamentoso című darabot. Sláva Daubnerová monodrámáját azóta több vidéki helyszínen is láthatta a közönség. A darabhoz a szerző az Új Szóban megjelent tudósítások szövegét is felhasználta.