Beérnek a tudás gyümölcsei

Mint nemzetgazdászt és tervezőt a VPN javaslatára a kerület területi tervezési főosztályvezetőjévé választottak. Magam is úgy éreztem, itt az idő, amikor minden szaktudásommal az átgondolt, igazi fejlesztések megalapozását szolgálhatom. A változások olyan nagy iramban indultak be, hogy időnként csak kapkodtuk a fejünket. E másfél évtized alatt tényleg rengeteg minden történt, s talán még nincs is itt az ideje, hogy a folyamatokat kellő rálátással értékeljük, noha a minősítéseket azért meg kell tennünk.

Lokálpatrióta vagyok, ami azt jelenti, hogy a változásokat is „kelet-szlovákiai szemüvegen” keresztül nézem. Sajnos, szomorú valóság, hogy fejlesztési és fejlettségi szempontból ennek az országrésznek a leszakadása már nyolcvankilenc előtt megkezdődött. Noha a rendszerváltás után a szövetségi kormánynak regionális fejlesztési politikája nem volt, mégis úgy vélem, ha az az államforma maradt volna fenn, a fejlesztésekben sokkal előbbre járnánk, és gazdaságilag is erősebbek lennénk, mint most. Az önálló Szlovákiát anyagilag a diplomáciai testületek kiépítése, az intézményrendszerek létrehozása, a Szlovák Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek átalakítása – és sorolhatnám a többi példát – igen megterhelte, ami ráadásul akkor következett be, amikor a gazdaság teljesítőképessége is hanyatlott. Ha a történelemnek nem ezt az útját választottuk volna, mára már Szlovákiában is felújították volna a vasutat. A koncepció készen volt, és alighanem az olyan társadalmi összefogást igénylő projektekben is lett volna előrelépés, mint például a kelet-szlovákiai síkság meliorációjának továbbvitele. Persze, ha beleélem magam a szlovákok gondolkodásmódjába, megértem azt, és nem csodálkozom azon, hogy akarták az önállóságot. Akkor még nem is gondolhattak arra, hogy az Európai Unión belül az önállóságukat szövetségi államként is deklarálhatták volna. Ára volt a parlamenti demokrácia és az új állami apparátus kiépítésének is, de a tanulópénzt meg kellett fizetni, hiszen ez másképpen sehol sem ment. A magam részéről Szlovákiában máig az önkormányzatokról szóló törvényt tekintem a legjobbnak. Ennek elfogadása Kelet-Szlovákiában is újra lelkesedéssel töltötte el a városok és falvak vezetőit és polgárait. Kár, hogy a reformok nem folytatódtak töretlenül, és igen sokáig kellett várni a másodfokú önkormányzatok megalakulására. A gondot az jelentette, hogy teljesen központosított módon, hatalmas apparátussal épültek ki az új minisztériumok (a karcsúsításuk nagyon nehéz lesz), amelyek a regionális problémák megoldására alig fordítottak figyelmet. A kormány valóságlátását is elhomályosították a jónak minősített makrogazdasági mutatók. A magukra hagyott önkormányzatok akarva-akaratlanul kénytelenek voltak rájönni, hogy szükség van a megyére, a fejlesztéseket regionális szinteken is öszsze kell hangolni, rendszerbe kell foglalni, mert a térség csak így jár jól. Szerencsére végre a hatáskörök is megyei szintre kerültek, s ily módon egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy az adott térségben mi magunk döntsünk a jövőnkről. Meggyőződésem, hogy Kassa megyében kreatív emberek élnek, és a tehetség, a tudás gyümölcsei előbb vagy utóbb beérnek. Igaz, jelenleg még 30 százalék a munkanélküliek részaránya, de ez javulni fog. Kassa igen jelentős tudományos, gazdasági és kulturális bázis, a nyugati világ is úgy tekint rá, mint a Kelet kapujára. Az amerikai tőkének köszönhetően a kassai vasmű talpon maradt és Európa egyik legkonkurenciaképesebb vállalata lett. Kenyhecen már terebélyesedik az ipari park, s ezzel párhuzamosan más fejlesztések is beindultak. Iglón és Nagymihályban is jó esélyei vannak az ipari parknak, míg Szepsiben, Királyhelmecen és Tőketerebesen az inkubátorházak építése áll előkészületben. Logisztikai szempontból az ágcsernyői vasúti átrakóállomásnak is újra meg fog nőni a szerepe. Eredménynek tartjuk, hogy a tokaji borvidék szlovákiai részét is sikerült egyenrangúvá tennünk a magyarországival. Az önkormányzatiság elvének gyakorlati megvalósításában az utóbbi években sok tapasztalatra tettünk szert. Nincsenek ellentétek a megyei parlament működésében sem, szlovákok, magyarok, romák és más nemzetiségűek együtt keresik a legjobb megoldásokat. Az emberek városi és községi szinten is megtanultak pályázatokat írni. Képesek vagyunk az uniós pályázatok kínálta támogatási összegek elnyerésére, de – mivel ezek valójában csak kiegészítő támogatások – mi azt szeretnénk, ha a fiskális decentralizációnak megvalósulna nálunk az a második szakasza is, amely a fejlesztésre szánt pénzeket átirányítaná a megyei önkormányzatokhoz. Kassa megyében az infrastrukturális fejlesztésekkel nem várhatunk tovább. Minél előbb szükség van a Miskolc–Kassa gyorsforgalmi út kiépítésére és a megyén belüli úthálózat felújítására is, mert a külföldi tőke beáramlásának jelenleg ez a legfőbb kerékkötője.