Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke: „Vállalnunk kell nemzeti hovatartozásunkat, anyanyelvünket!”

Novák Mónika és Kaszás Kornél műsorvezetők köszöntötték a közönséget és a meghívott vendégeket, akik egy része részt vett a délelőtti nem hivatalos ünnepségen. Farkas Iván és Bolya Szabolcs Nyitra megyei képviseletében vett részt a jubileumi ünnepségen, és a rendezvényre elfogadta a meghívást Juhász György, a komáromi Selye János Egyetem rektora, Fekete Irén a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, valamint Mézes Rudolf a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke és Gubík László a a Szövetség a Közös Célokért elnöke. Eke Máté a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség elnökeként, Hodossy Gyula a Szlovákiai Magyar Irók Társaságának elnökeként vett részt a rendezvényen. Nagy Péter, Érsekújvár alpolgármestere beszédében hangsúlyozta, ha a magyarság nem folytatott volna folytonos küzdelmet a fennmaradásáért, ma nem lehetne két magyar iskolát látogató gyermek büszke édesapja, a jövőt illetően kitartásra és elhivatottságra buzdította a magyarságot. Átadták a Fábry Zoltán-díjat, amit Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, valamint Czimbalmosné Molnár Éva, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárságának osztályvezetője vett át. Czimbalmosné Molnár Éva felvidéki számazású, minden feladatkörében az itt élő magyarokat segítette, segíti. Tíz évet töltött diplomataként Szlovákiában, első megbízatása Pozsonyba szólt, 2000-2005 között a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójaként tevékenykedett. 2011-ben a Magyar Köztársaság kassai főkonzuljává nevezték ki, éppen abban az időszakban, amikor Kassa elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, s amikor a kassai főkonzulátus erőn felül teljesített, hogy láttassa Kassa magyar múltját. Kassa után Pozsony következett, 2015-ben Magyarország szlovákiai nagykövete lett. Feladatait két évig végezte a szlovák fővárosban. A Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetőjeként napjainkban is gyakran megfordul a Csemadok szervezeteinek a rendezvényein. 

Potápi Árpád felszólalásában hangsúlyozta, a nemzeti együttműködés azt is jelenti, hogy az idős és fiatal egymásnak ad kezet, de jelenti azt is, hogy nemzeten belüli nemzetrészek támogatják egymást, illetve azt, hogy minden nehézség ellenére kitartunk, itt vagyunk, bizonyítván, hogy van magyar nemzeti jövő. Forró Krisztián megemlítette beszédében az érsekújvári, muzslai és gerencséri szervezetek létrejöttét, illetve azt, hogy már a megalakulás évében több mint 3 ezer tagja, 1 évre rá 16 ezer tagja, és a megalakulásától kezdve tíz éven belül több mint 50 ezer tagja lett a Csemadoknak, így több mint 500 településen lobogott a láng. Az ünnepi műsorban közreműködött a párkányi Szivárvány Énekkar, az 1995-ben alakult kórus vezetője Hanza Rolanda és Kamanca Olga. Zoboraljai népdalokkal lépett fel Sándor Marianna népdalénekes és kislánya Olívia. Vastapsot kapott Zsapka Attila, Korpás Éva és Madarász András, aki a Csitári hegyek alatt népdallal indított, majd megzenésített verseivel tette teljessé a jubileumi kulturális programot. Az érsekújvári járásbeli Nagykéri Mórinca, Hová a szívem gondolja című hagyományőrző műsorával nyerte el a közönség szívét. A mátyusföldi, Peredi Férfi Daloskör Bartók Béla csallóközi népdalgyűjtéséből hozott egy csokorra valót az ünneplőknek. A lévai járásbeli Kétyről érkezett Németh Enikő mesemondó, aki az Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny országos fordulóján háromszoros aranyérmesként ezúttal egy herencsényi mesét hozott A sajó kutya címűt. A komáromi járásbeli, perbetei Napraforgó Néptáncegyüttes szilágysági táncokkal ajándékozta meg a közönséget. A zsitvabesenyői és a tardoskeddi citerások műsorával zárták az érsekújvári programot egy szatmári csokorral. Bárdos Gyula hangsúlyozta a jelenlévőknek, hogy a hontalanság éveit követő időszakban alakult meg, 1949 márciusában a Csemadok, amikor az akkori pártállam már nem merte teljes mértékben figyelmen kívül hagyni a felvidéki magyarok anyanyelvhasználata és a magyar kultúra iránti igényét, ezért úgy gondolták, beterelik egy országos szervezetbe. „Egy olyan szervezet jött létre, amelyet nem olyannak képzelt el az akkori hatalom, mint amilyenné vált, de kénytelen volt megtűrni… A kulturális szövetség az 1968-as események során is meghatározó szerepet töltött be, hiszen a gyakran idézett Állásfoglalása, majd pedig az alkotmánytörvény-tervezete már az önigazgatás és az érdekérvényesítés alapjait rakta le. A szövetség nagy árat fizetett szókimondásáért az ún. prágai tavasz során. Az akkori politikai garnitúra félreállította a szervezet hiteles vezetőit. Fontos fordulópontot jelentett, amikor a nyolcvanas években a Csemadok vezetése és tagsága egy emberként állt ki a magyar nyelvű oktatás felszámolását célzó elképzelésekkel szemben” – hangsúlyozta Bárdos Gyula.