BARANGOLÓ: A szakolcai kürtőskalács elillanó illata

Szerencsénk is volt, meg nem is. Enyhültek a koronavírus-járvány miatt bevezetett szigorítások, amikor Szakolcán (Skalica, valószínűleg nem mindenkinek ugrik be a szlovákok lakta kisváros magyar neve, bár van magyar vonatkozása is – erről néhány sorral lejjebb, de előtte annyit érdemes megjegyezni, hogy I. Lajos magyar királytól 1372. október 6-án szabad királyi városi jogokat kapott) jártunk, a Szakolcai Nyár kezdetén. A város főterén néhány stand, asztalok, padok, kisebb csoportokkal, szólt a zene – nem üvöltött, aláfestő zeneként hatott, amely mellett nyugodtan lehetett beszélgetni, nem kellett sem üvölteni, sem szájról olvasni. Gondoltuk, ha már itt járunk, először útravalót keresünk, jóféle szakolcai kürtőskalácsot. 

Kalács nélkül

Besétáltunk hát a fertőtlenítőt szóró kapun, és körbejártuk az árusokat. Volt hamburger, kóla, szappan, fagyi, cukorka, de a város büszkesége, a kürtőskalács sehol. Holott ha valaki meghallja Szakolca nevét, a bor után azon nyomban a kürtőskalács illatát érzi. A kürtőskalácsét, melynek receptjét a 18. század végén a kiszolgált vezérőrnagy, Gvadányi József gróf, nem mellesleg filozófus, költő erdélyi szakács hozta a városba. A kalács nevét felvette egy polgári társulás, mely őrzi ennek az édességnek az eredeti elkészítési módját – nyílt tűzön. Mert a nyílt láng fölött sütött kalácsnak még csak távoli rokona sem a villanyon készített, ezt tudja mindenki, aki már kóstolt eredeti kürtőskalácsot. A távoli rokonokat előre megsütik, celofánba csomagolják, úgy viszik a vásárba, lehet, hogy nem is Szakolcáról. És ha ezt Gvadányi gróf fentről meglátja, bizonyára elhúzza a száját. S hogy miért nem kaptunk Szakolcán szakolcai kürtőskalácsot? Valószínűleg azért, mert a Szakolcai Nyár a szakolcaiaké, az ő szórakoztatásukra találták ki, nem turistacsalogató, és a helyiek, akik egyébként meglehetősen lokálpatrióták, tulajdonképpen majdnem bármikor ehetnek. Ráadásul nem egyszerű művelet a tészta dagasztása, nyújtása, tekerése, láng fölött sütése úgy, hogy meg se égjen, de ropogós legyen.

Hőség volt, laza tempóban jártuk be a belvárost, ahol meghagyták a régi épületeket, nem húztak fel nyolc-tízemeletes paneltornyokat, csak olyan magasba mentek, ameddig a régi házak nyújtózkodtak. Az ország egyik legszebb szecessziós épületét nem jártuk be, csak kívülről csodáltuk meg, remek. És elegáns a polgármesteri hivatal is, icipicit fölújították, de a fakazettás mennyezetet, a régi bútorokat meghagyták, csupán átöltöztették. Ragyogó. A modern épületben székelő városatyák és városanyák bizony sárgulhatnának az irigységtől, ha látnák.

A megőrzött Palárik malom

A város egyik tiszteletben tartott épülete műszaki műemlék: a Palárik testvérek malma. Szakolcán mindig számos, elsősorban vízi malom működött, a város határában csobogó patakon, de voltak szélmalmok is, Don Quijote de la Mancha bizonyára szívesen megvívott volna velük.
Az egyik vízimalmot a Palárik testvérek vették meg a múlt század húszas éveiben, 1927. február 22-én kérvényezték a felújítását, március 10-én kapták meg az engedélyt. A régi épületet lebontották, az új, háromemeletes malom már villanyra működött, 1927. augusztus 8-án végezték az első próbaőrlést, november 5-től pedig már teljes gőzzel őröltek. Időnként felújították, a villanymeghajtást 1939-ben gázmeghajtásra cserélték, mert gazdaságosabbnak vélték. A malom a második világháború alatt is szolgált, 1951-ben államosították. Több állami vállalat bábáskodott felette, mígnem 1962-ben bezárták. A felszerelését azonban mind a mai napig gondosan őrzik. 

Jégbarlang a hegyoldalban

Izgalmas, és manapság, az egyre korszerűbb hűtőszekrények világában történelmi érdekesség a jégbarlang, ami valójában nem igazi jégbarlang. Egykor a hegyoldalba vájt, vasajtóval lezárt jéggödrökben raktározták az élelmiszert. A jeget a téli hónapokban szállították oda, a befagyott vizekből vágták ki, a mély gödörben akár a következő télig is elállt. A gödör alját deszkával, szalmával vagy forgáccsal szigetelték, erre rakták a jégtömböket, amelyeket a sörfőzdékbe, kocsmákba szállítottak, de a tehetősebb érdeklődőknek is adtak el belőle. A kocsmárosok a sört, a bort és a szódát hűtötték jéggel, a hentesek a húst, de a jégbarlangban jutott hely halaknak is.

A szakolcai jégbarlang a sörfőzdéhez tartozott, amelyet 1632-ben alapítottak és 1866-ig működött a ferencesek kolostorával szemben. 1867-től a kálvária oldalába ásott pincében működött a következő hűtőszekrény. 

Pazar kilátás

De menjünk a hidegből a magasabban fekvő, melegebb helyekre. A város legmagasabb pontjára kell felkapaszkodnunk, ha a kálváriát körbe akarjuk járni, innen pazar kilátás nyílik a városra és a szomszédban álló Szent György-rotundára. A rotundához könnyen fölballagunk a lejtős úton, belül viszont csak akkor nézhetjük meg, ha egy minden műemléket előttünk megnyitó jegyet váltunk a városban. Nos, ha már odáig fölballagott az ember – nem mellesleg majd harmincfokos hőségben –, nincs kedve visszafordulni. Legközelebb, ha erre járunk. Az ajtón bekukkantunk, egy kicsit bosszant, hogy nem nézhetjük meg a freskókat, de hátha erre vezet az utunk valamikor. A kerengő tövében, magas fű között egy zsidó temető fejfáira bukkanunk. Kissé gondozatlan, ápolatlan, de legalább megvan. Fölötte – nem feketén – bólingat az eperfa lombja, az eper félérett, ám ez a kellemes, enyhén savanykás íz a gyerekkoromat idézi, le is csippentek egymaroknyit. Fölkaptatunk a másik oldalra, a kálváriára, ennek tövében egymás mellett, de külön temetőben alusszák örök álmukat a katolikusok és evangélikusok. 

Megpihen az üldözött

Köztük Anton Srholec 2016 januárjában elhunyt római katolikus pap, szaleziánus. 1946-ban lépett a szaléziaiak rendjébe, hogy a szegény fiatalok oktatásának, nevelésének szentelje az életét. Mivel a kommunista rendszer 1950-ben feloszlatta az összes vallási társaságot, 1951-ben civil személyként tehette le az érettségit Pozsonyban. Teológiát nem tanulhatott, 1951-ben, mint sok más ifjú, megpróbált Nyugatra menekülni. A megáradt Morva-folyón azonban nem tudott átkelni, 20 társával együtt tiltott határátlépés miatt elítélték, összesen 289 évet kaptak, Anton Srholec tizenkettőt, ennek nagy részét a jáchymovi uránbányában töltötte le.

„Mindennemű manuális munka elvégzésére alkalmas” – ezzel a jellemzéssel bocsátották útjára. Tíz évig munkásként dolgozott, még raktárosnak sem vették föl. A börtönben tanult, elsősorban teológiával foglalkozott, de angolból és németből nyelvvizsgát tett. A papi szemináriumba azonban hiába jelentkezett, válaszra sem méltatták. 1969-ben, a prágai tavasz idején engedélyt kapott, hogy Olaszországba utazzon, Torinóban fejezte be a tanulmányait a Pápai Szalézi Egyetemen. VI. Pál pápa szentelte pappá, de Pozsonyban csupán egyházfiként tevékenykedhetett. Továbbra is csak titokban foglalkozhatott a fiatalokkal, amiért meg-figyelték, Pernekbe száműzték, ahol rátámadtak a házában. Csak a szomszédainak köszönhetően menekült meg a súlyos sérülésektől. Később újra áthelyezték, Záhorská Vesbe, 1985-től nem folytathatott lelkészi munkát. Raktárosnak állt be. 2018-ban első alkalommal osztotta ki Nagyszombat megye a róla elnevezett díjat, melyet azok kapnak, akik a szabadságért, a demokráciáért harcoltak.

Nyugodjék békében, Anton Srholec, mi pedig ballagjunk vissza a belvárosba, ahol további látnivalók, műemlékek várnak ránk.

A legnagyobb oltárkép

A Hétfájdalmú Szűzanya-templomot és kolostort az elmúlt évszázadokban többször átépítették és bővítették, a komplexum része lett az úgynevezett Fekete konyha, ahol hagyományos módon készül a szakolcai kürtőskalács.

A Szent Mihály arkangyal templomtornyát a késő gótika idején háromhajós bazilikává alakították. Többször leégett, mindig átépítették, tatarozták. Az eredeti épületet erős torony egészíti ki, amelyről beláthatjuk Szakolca környékét.

A Xavéri Szent Ferenc jezsuita szerzetesről elnevezett jezsuita templom főoltára megőrizte stukkódíszítését, a Szűz Mária-kápolna pedig freskóinak egy részét. Innen léphetünk be a kriptába és az ország egyik legnagyobb oltárképéhez.

Remete Szent Pál késő barokk templomát 1715–1725 között építették, ma már nem miséznek benne, a kolostor magántulajdon.

Szakolcának ezek a nevezetességei egy nap alatt bejárhatók, megcsodálhatók. De nem érdemes egy napra leruccannia (vagy inkább fölruccannia) annak, aki másfajta kikapcsolódásra, feltöltődésre is vágyik.

Hajóra fel!

Például hajózzunk a Baťa-kanálison, melyet a múlt század harmincas éveiben alakítottak ki, hogy elegendő vízzel lássák el a földeket. Akkor még nem számoltak azzal, hogy rövidesen kisebb hajóforgalmat fognak lebonyolítani rajta. A Baťa-kanális nevet hivatalosan 1960. május elsején kapta, ifjabb Tomáš Baťa jelenlétében. A hajóutat Csehországban, Otrokovicében kezdjük – háromfajta hajócskából választhatunk –, és a szakolcai kikötőben fejezzük be. A szakolcai kikötőben bérelhetünk csónakot, osztálykirándulások remek helyszíne lehet, a kalandozz a szomszéd országban jegyében. Sőt, akinek van bátorsága, hajóskapitányi vizsgát is tehet gyakorlott, tapasztalt kapitányok irányításával. Tehát: hajóra fel!