Barangolás a Derencsényi-karsztban

A rimaszombati városközponttól észak-északkelet felé véve az irányt kellemes, látványban és élményben gazdag, körülbelül tizenkét kilométeres túraútvonalat kínál a térkép. Derencsény község közelében a Derencsényi-karszt olyan rejtett csodákat őriz, amelyeket mindenképpen érdemes felfedezni.

Tudnunk kell a vidékről, hogy a barlangászok paradicsoma. A Derencsényi-karszt barlangjainak teljes hosszúsága – bármilyen hihetetlennek tűnik is – eléri a 2646 métert. Járatok a föld alatt, karsztos tavak, víznyelők, furcsábbnál furcsább formájú sziklák, gazdag élővilág, ezernyi gomba, páfrányok legyezője, ősszel pedig feledhetetlen színek kavalkádja. Valóságos földi paradicsom!

A Rőcei-hegység déli lejtőin, Derencsény, Hrussó, Ispánmező és Bugyikfala falucskák között lágyan rajzolódó mészkősziget húzódik több 16 négyzetkilométernyi területen. Nincsenek nagy szintkülönbségek, nem kell meredek kaptatókon szuszogni, kellemes és tanulságos sétára van lehetőség.

Ősidők óta lakott hely ez a vidék. A vidék neves 19. századi leírója, Bartholomaeides László – aki Gömör természeti adottságait és népének társadalmi viszonyait elsőként foglalta össze, bőven és nagy hozzáértéssel – a személyes tapasztalás élményével írt erről a vidékről.

A Derencsényi-karszt tanösvénye az erődített templomáról is neves falucska szélén indul egy kisebb kaptatóval. Itt juthat fel a természetjáró arra a területre, ahol egykoron a derencsényiek vára, vagy inkább erődített udvarháza lehetett. Romjainak egy kicsike része ma is látható. Első említése 1297-ből való, a hagyomány szerint Jiskra cseh kelyheseinek is székhelye volt 1443-ban. Tőlük Hunyadi János foglalta vissza, így került az eredeti tulajdonos, a Derencsényi család kezébe.

A Rákóczi-szabadságharc idején pusztult el végleg, azóta romjaiból is alig maradt valami. A zöld jelzésű túraútvonal smaragdzöld réten keresztül visz a sziklás domboldal felé, onnan pedig a karrokkal, (karsztos területek mészkőformáció) borított domboldal felé. Az emberi tevékenység pusztító nyomaként egy kőbánya torzója magasodik a Balog patak fölé; képzeletben kiegészítve az elbányászott hegyet több millió köbmétert kell „újrarajzolni” a patak mellé.

A tanösvénynek három fontos megállóhelye van. A legfelső egy olyan víznyelő töbör, amely erre a vidékre jellemző, majd a további megállók a derencsényi Kislyuk és a Nagylyuk. Ezek a barlangok miden bizonnyal összefüggésben állnak a felettük lévő víznyelőkkel, ma is aktív a cseppkőképződés. Aki arra jár, az a barlangból kiszűrődő hangokra is figyelmes lehet. Denevérek hallatják ciripelő hangjukat – ezekből a védett, érdekes állatokból több fajtát találhatunk ezen a vidéken. Titokzatos világ ez, benne a nagyon távoli múlt emlékeivel. A barlangok már a korai bronzkorban lakottak voltak, a legjelentősebb népesség azonban a kijétei kultúra népéhez fűződik. Számos edénytöredéket, csont- és kőeszközt találtak itt az elmúlt évtizedek során.

A geológiai és természetvédelmi felmérés 38 kisebb-nagyobb barlangot, 190 töbröt és harminc karsztforrást dolgozott fel. A karsztos felszín mintegy százhúsz élőhelyén pedig csaknem ezer, magasabb rendű növényfajt vettek nyilvántartásba. Ezek egytizede igen ritka, sőt, védett vagy egyenest veszélyeztetett.

Érdemes hát kisétálni a Derencsényi-karszt tanösvényéhez. Látnivaló, élmény mindig akad. Hozzá friss levegő, madárdal, titokzatosság és csend, nyugalom és béke. Ezek pedig nagy kincsek.