Bajba kerülhet a szakközépiskola is

Tornalja az utóbbi években komoly anyagi gondokkal küzdött, számos kifizetetlen számlája, adóssága miatt kényszerfelügyelet alá került. Milyen most a város anyagi helyzete?

2010-től nehezen bár, de folyamatosan javult a helyzet. Most már ott tartunk, hogy az INEKO gazdaságkutató intézet értékelésével dicsekedhetek, idén „kitűnő” értékelést kaptunk tőlük. A gazdálkodás szempontjából a négy évvel korábbi értékeléshez viszonyítva húsz helyet ugrottunk előre. Olyan városokat előzünk meg, mint Rimaszombat, Nagyrőce és Rozsnyó. Tornalja egy kilátástalan anyagi helyzetből került a fejlődő városok közé maximálisan kihasználva az adott lehetőségeket. Korábban is azon igyekeztünk, és most is arra törekszünk, hogy a projekteket ne a saját költségvetésünkből fedezzük, hanem inkább az önrészt tegyük hozzá. Ezért igyekszünk minél több pályázatba bekapcsolódni.

Van még tartozása a városnak? Milyen az adósságkerete?

Végre kimásztunk a kilátástalan anyagi helyzetből, hiszen volt olyan időszak, amikor az alkalmazottak fizetésére sem volt pénzünk. Tornaljának már nincs kifizetetlen számlája, senkinek sem tartozunk. Ha kölcsönt szeretett volna felvenni a város, maximum 1,4 millió eurót vehetett volna fel, hogy betartsuk azt az 50 százalékos rést, amit az éves költségvetés megenged. Vagyis még nem annyira hitelképes, viszont nagyon szorult helyzetben már fel tudna venni hitelt.

Folyik a csatornahálózat megépítése, ezzel egy végtelen történet ér véget, hiszen ez a projekt már több mint tíz éve terítéken van.

A csatornahálózat és a víztisztító megépítését tartom a legfontosabb projektnek. Harminc évvel ezelőtt szerették volna kiépíteni, nekünk is nyolc évünkbe telt, mire sikerült a projektet úgy előkészíteni, hogy benyújthassuk a pályázatot. Négy évvel ezelőtt a megvalósítás az anyagiak szempontjából is komoly gondot okozott volna, hiszen az egész város és a városrészek – Szárnya és Királyi – komplex csatornahálózatáról van szó. A beruházás összértéke 13 millió euró, ez több mint 21 kilométernyi vezetékrendszer és egy víztisztító kiépítését jelenti. Sajnos a pályázat feltételei nem tették lehetővé, hogy Beje városrészt is csatlakoztassuk a hálózathoz. A város és a városrész között több mint egy kilométer a távolság, s ez kizáró ok volt a pályázati feltételek alapján. Egyébként az egész városban, azaz ott is kicserélik a csöveket, ahol korábban volt csatornahálózat.

Tudja fedezni a város ennek a beruházásnak az önrészét?

Az önrészt nem tudtuk volna fedezni. Mivel Tornalja a Közép-szlovákiai Vízművek részvényese, először a részvények eladását fontolgattuk, s az abból befolyt összeget fordítottuk volna a hálózat kiépítésére. Kiderült, hogy a részvények értékesítése sem olyan egyszerű. Végül a vízmű átvette a teljes projektet, a teljes önrészt, ami mintegy 700 ezer euró, szintén a vállalat állja. Körülbelül ugyanilyen, azaz további 700 ezer eurós többletkiadással számolnak. 1,4 millió eurót mi nem tudtunk volna előteremteni. A hálózat 2020-ra készül el, akkor indul a próbaüzemeltetés. Természetesen vannak, akik elégedetlenek, hiszen az egész város fel van túrva. Ugyanakkor rövidesen eljön az idő, amikor megbüntetik azokat a településeket, ahol a szennyvízelvezetés nincs megoldva. Azt is tudatosítani kell, hogy nem egy befektető a csatornahálózat hiánya miatt nem telepedett le a városban. Például az egyik élelmiszerüzlet-lánc egy ideje érdeklődik Tornalja iránt, de csak úgy telepedhetett volna le, ha saját tisztítóberendezéssel oldja meg a szennyvízelvezetést.

Minden lakos hajlandó csatlakozni a rendszerhez?

A kivitelezőtől kapott információk alapján egyelőre senki nem jelezte, hogy nem akar csatlakozni a hálózathoz. Van viszont három olyan utcánk, ahol vezetékes víz sincs. A kettő összefügg, így saját költségünkből kidolgoztattuk a tervdokumentációt, és a csatornahálózat beüzemeléséig ezekbe az utcákba is bevezetjük a vizet. Harmincéves hiányosságot pótolunk ezzel.

Tavaly a város a gimnázium bezárása okán került a figyelem középpontjába. Mit tett a város azért, hogy megmentse az iskolát?

A magyar iskolákban csökkenő tendenciát mutat a diákok száma, 5-6 évvel ezelőtt mégis úgy véltem, megmenthető a Tornaljai Gimnázium. Akkor Vladimír Maňka (Smer) volt a megyeelnök, több egyeztetést követően a korábbi képviselő-testület is támogatta azt az elképzelést, hogy a város átvenné a megyétől a gimnáziumot, és közös igazgatás alá vonná a Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolával, akkor már nem volt szlovák részlege a gimnáziumnak. Három évre visszamenőleg nem nyitottak szlovák osztályt. Az átvétel után mindent megtettünk volna azért, hogy a szlovák részleg ismét beinduljon. Minden elő volt készítve, a költségvetés szempontjából is bele mertünk volna vágni, még úgy is, hogy számításaink szerint az első években ráfizetett volna a város. Jött a váltás, Marian Kotleba lett a megyeelnök, és törölték a terveket.

Pusztán a megyén bukott el az egész?

A személyes véleményem az, hogy a gimnázium vezetése sem tett meg mindent azért, hogy megmaradjon az iskola.

Mit értsünk ezen?

Az iskolák összevonását nem igazán támogatták, sőt. Ráadásul ez csak azokból a visszajelzésekből derült ki, amelyeket a megyéről kaptunk.

Lehet tudni, hogy miért nem támogatták az összevonást? Elképzelhető, hogy azzal nem értettek egyet, hogy a magyar alapiskolával kerüljenek közös igazgatás alá?

Ez is szerepet játszhatott, mert Marian Kotleba azzal érvelt, hogy én csak a magyar részleget nyitnám meg, a szlovákot nem. Azt is felvetette, hogy csak az épületet akarjuk megszerezni, ezek a jelzések pedig a gimnáziumból mentek a megyére. Elméletileg azt is megoldhattuk volna, hogy a szlovák és a magyar alapiskolát, valamint a gimnáziumot vontuk volna közös igazgatás alá. Csakhogy a magyar alapiskolában rengeteg a szociálisan rászoruló diák, ebből eredően több szociális juttatást, támogatást kap. A másik két iskola létszámával viszont több kedvezménytől elesett volna. A hármas összevonásban ezért nem gondolkodtunk. Sajnos, ez már elmúlt. Az épület üres, a helyi szakközépiskola gondoskodik róla.

Mi lesz a gimnázium épületével?

A napokban Tornaljára látogat Ján Lunter megyeelnök, ez is téma lesz. Még nem tudom, mi a megye elképzelése. A bérbeadás és az eladás merül fel, kérdés, milyen összegben gondolkodik a megye vezetése, minden a költségvetésünktől függ. A zeneiskola és a művészeti alapiskola költözhetne oda, de ők nem töltenék meg az épületet, melybe ráadásul invesztálni kell. Sürgős az ablakcsere, és fel kellene újítani az épülethez tartozó volt óvoda tetőszerkezetét. Az épület éves fenntartási költsége 40 ezer euró körül mozog.

A gimnáziummal a második középiskoláját vesztette el a város. Korábban a mezőgazdasági szakközépiskola ment el Tornaljáról, már csak a szakközépiskola működik. Nem tartanak attól, hogy ez is hasonló sorsra jut?

Kulcsfontosságú, hogy az iskola menedzsmentje hogyan áll a duális képzéshez. Ez ugyanis az egyik vesszőparipája az LVD Company cégnek, mely a gimnáziumot is be akarta vonni a duális képzésbe. A cég ugyanis több közép- és kelet-szlovákiai iskolával sem tudott együttműködni az oktatás színvonala miatt. A rimaszombati iskolák nem tudtak olyan szintű képzést nyújtani, illetve olyan végzős diákokat kínálni, akiket a cég azonnal alkalmazott volna. Egyedül a kassai iparival működnek együtt a duális képzésben. Itt van a bőr ülőgarnitúrákat gyártó Himolla Group, ahol jobbára a régi Ozeta alkalmazottait foglalkoztatják. Biztos vagyok benne, hogy ha az iskola versenyképessé válna, ha olyan szintű képzést kínálna, mely megfelel a két német cég követelményeinek, akkor velük is együttműködne. Viszont a 2018/2019-es tanévben már varró szakot sem nyitott az iskola. Közben a cég 230 alkalmazottat foglalkoztat, rövidesen újabb tíz évre szerződést kötünk velük, azzal a feltétellel, hogy tíz év alatt további 100 alkalmazottat foglalkoztatnak.

Tud bármit is tenni a város ebben a helyzetben?

Nem igazán, az iskolának kellene lépnie. Az önkormányzatnak nem kötelessége a munkahelyteremtés és az ezzel kapcsolatos teendők ellátása, bár ha igény lenne rá, szívesen közvetítenénk az iskola és a befektető között. A városi ipari parkba mi hoztuk a befektetőt, az állam nem segített. Ugyanebbe a városi ipari parkba rövidesen a Szlovák Gyógynövények Varázsa (Čaro slovenských byliniek) nevű befektető telepedik le, húsz munkahelyet teremtenek. Rájuk kapcsolódik egy másik vállalkozás, a Landis nevű cég, mely biokávé-pörköléssel és élelmiszer-csomagolással fog foglalkozni, részükre a volt egészségügyi központot alakítottuk át. Ott további húsz munkahely létesül már idén, de számos más befektetővel is tárgyalunk. Igyekszünk úgymond kiszolgálni őket, gyorsan intézkedünk, kommunikálunk velük, és ennek köszönhető, hogy Tornalját választják. Megemlítem a fafeldolgozó céget, mely az Ikeának szállít, 40-50 embert foglalkoztat. Jó lenne, ha az állami hivatalok is ilyen rugalmasak lennének és támogatnák a cégeket.

Van ellenkező tapasztalatuk?

Mondok egy példát. Az LVD az ipari zónában saját területén, saját forrásból nagyon színvonalas munkásszállót és egy sportlétesítményt szeretett volna felépíteni, étteremmel. Elsősorban az alkalmazottainak, de nem csak nekik. Nem kapták meg a beruházáshoz szükséges engedélyeket, holott pár méterre az ipari parktól több ilyen létesítmény van. Én látok ebben egyfajta bürokratikus elgáncsolást, pedig ez a beruházás nemcsak pluszbefektetés lett volna, hanem a város színvonalát is emelte volna.

Korábban a két német befektető nem vagy csak nagyon nehezen talált megfelelően képzett alkalmazottakat. Változott valami ezen a téren?

A közelmúltban a Szlovák Gyógynövények Varázsa cégnek a 15 munkahely létesítésére mintegy 200 jelentkezési ívet adtunk át. Sajnos a jelentkezők többsége nem felel meg a cég követelményeinek, mely innovatív, modern technológiával dolgozik. Sokaknak csak alapiskolai végzettségük van, vagy még az se. Már a városi hivatalba is egyre nehezebben találunk alkalmazottat. Főiskolai végzettségű alig akad, és gyorsan cserélődnek. Már középiskolásokból sincs olyan kínálat, mint korábban. Sokan a jobb megélhetés miatt elköltöznek, és már csak azok maradnak, akik nehezen foglalkoztathatók.

A Nagyrőcei járásra kidolgozott akciótervnek, mely a leszakadó régiókat hivatott felzárkóztatni, Tornalja is része. Hozott valami kézzelfogható eredményt ez a kezdeményezés?

Tornalja 2015-ben a rimaszombati polgári társulással kezdeményezte azt a memorandumot, mely elindította a vonatkozó törvény kidolgozását. Vannak hiányosságai, nem igazán az elképzelésünk szerint működik, de az is igaz, hogy valahol el kell kezdeni. Ahhoz, hogy például a tehetséges fiatalok itt keressék a boldogulásukat, komoly változásokra van szükség.

Idén már nem nyitott ki a városi strand. Milyen tervei vannak vele a városnak?

A képviselő-testület úgy döntött, a város idén már nem fogja üzemeltetni a strandot, mely több éve ráfizetéssel működött, évente 40-50 ezer euró veszteséget jelent. A strand felújítására tervek készültek, de állítom, hogy a rekonstrukciót követően is évekig nem lesz nyereséges. Viszont hagyománya volt Tornalján, és a képviselők is komolyan gondolják az átépítését. A szeptemberi ülésszakon tárgyalunk a felújítás ütemtervéről, egy 900 ezer eurós beruházás tervein dolgozunk. Egy kinti élménymedencét, egy gyermekmedencét és egy további medencét tervezünk, melyekbe melegítenénk a vizet, továbbá működne a nagymedence is. Idővel a szolgáltatások fejlesztésére lesz szükség. Egyébként a turizmus szempontjából fontos lehetne, sőt munkahelyteremtő lehetne ez a projekt, ha az állam is másképpen állna a fejlesztésekhez. Az akcióterven keresztül megtámogathatnák például a strand fejlesztését, ezzel pedig a környező települések turizmusa is fellendülhetne. Összhangba lehetne hozni a környékbeli barlangok és kastélyok látogatásával.

Az akciótervben milyen projektcsomagot állított össze a város, és mi valósulhat meg azokból az elképzelésekből?

Több elképzelés a hazai szabályok, törvények miatt nem valósulhat meg. Fülekhez hasonlóan mi is gondolkodtunk például szociális vállalat létesítésében, de az a gond az akciótervvel, hogy az eredeti elképzelések megvalósításakor áthidalhatatlan akadályokba ütközünk a közbeszerzéseknél és a különböző állami hivatalokban, ezek után teljesen új projekteket kell kidolgozni. Szerettünk volna egy búvárközpontot, egy búváriskolát kialakítani, hiszen itt van a barlang és a tengerszem, sokan búvárkodnak. A 250 ezer euró értékű pályázatunkat azzal utasította el a Versenyhivatal, hogy a beruházásnak nincs regionális jellege. Erről le kellett mondanunk, az összeget megemelték, és így 300 ezer eurót fordítunk a strand felújítására. Ugyanakkor van kézzelfogható eredménye is az akciótervnek: megnyitottuk az ügyfélközpontot a városi hivatal épületében, melynek 120 ezer euró értékben felújítottuk a tetőszerkezetét. A kultúrház felújítására 85 ezer eurót kaptunk, további 100 ezer eurót fordíthattunk a kommunális technika bővítésére, vásároltunk egy kisteherautót, egy utcai takarítógépet, mert egyre nehezebb a közmunkákat elvégeztetni a városban. Talán segítség lett volna, ha az akciótervek megvalósításáért minden kerületben egy saját koordinátor felelt volna, ő kommunikált volna a felsőbb szervekkel, mert valahol elveszett a fonal. Sokan tehetetlenségükben, a számos nehézség miatt már fel is adták a tervek megvalósítását. 

Van még egy beruházás a városban, az autóbusz-megálló építése.

A Losonci SAD építi meg az új pályaudvart. A lakosok álláspontját tartottuk szem előtt, amikor úgy döntöttünk, hogy a buszmegálló a főtérről átkerül a valamikori piactérre. A vállalat már megvette a területet, érvényes építési engedélyük van, folyamatban van az engedélyeztetési eljárás. Csúsznak a kivitelezéssel, de valószínűleg jövő márciusra elkészül az új buszpályaudvar. Mivel a buszmegálló távozik a főtérről, gondolkodhatunk az átalakításáról. Bár azonnal nem lesz rá anyagi forrásunk, a terveket kidolgoztatjuk.