Babérkoszorú a hétköznapok hőseinek

Nagy Csilla, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szobrász szakon végzett, majd a Pozsonyi Képzőművészeti Akadémián intermédia és multimédia szakon doktorált. Jelenleg a komáromi Selye János Egyetemen oktat, közben új kiállítását készíti elő, műhelyében pedig az Év emberei díjon dolgozott. „Örültem annak, hogy készíthetek egy olyan tárgyat, ami műtárgy és ajándéktárgy is. Egy művésznek mindig az a legjobb, ha valakinek az otthonában van egy olyan alkotás, amit ő készített. Az eddigi munkáim kiállításra készültek, így viszont megajándékozhatom a díjazottakatˮ – mondta a művész kezében tartva az akkor még félkész, mázatlan díjat, amelyet a hétköznapi hőseink kapnak meg.

A győztesek jelképe
Egy különleges babérkoszorúval ismeri el lapunk azok munkáját, akik idén a nehézségek ellenére is példaként szolgálhatnak mindannyiunknak. Nagy Csilla is rámutat a babérkoszorú időtlenségére. „A babérkoszorú a győztesek jelképe, egy olyan növény, amelyhez mindenféle mítosz és történet kapcsolódik. A koszorú mintáját egy reneszánsz kori csillagászati térképről rajzoltam át, amikor az asztrológia és az asztronómia még összetartozott. A díjon lévő koszorú egy csillagképet díszített, eddig csak grafikaként létezett, ebből készítettem domborművetˮ – folytatja Csilla, csiszolgatva az alkotás széleit, és hozzáteszi, hogy azért képzelt el plakett helyett háromdimenziós alkotást, mert így jobban megjelenik a díj tárgyi jellege, és az alkotás során több volt a kihívás.

A legizgalmasabb rész
A rajzból elsőként dombormű készült, amelynek negatív lenyomatát gipszből vette le a szobrász, majd a gipszformába kasírozta a porcelánt. „Ez azt jelenti, hogy ecsettel belekentem a porcelánmasszát. A porcelánhoz papírt is kevertem, ennek köszönhetően egyszerűbben kivitelezhető volt ez a bonyolult formaˮ – beszél az alkotásról a művész. Az országban valószínűleg rajta kívül nem foglalkozik más papírporcelán-készítéssel. Miután a díj egyes részei elkészültek, összeillesztette a koszorú részeit, a tetején található szöveget, és az alját. Ezt követi a leghosszabb rész, a szárítás, majd a zsengélés következik, amikor 900 fokos kemencében égeti ki a műveket. Ezután csiszolással távolítja el a hibákat. A tökéletesre csiszolt tárgyak egyelőre nyersek, a fehér alapot színes mázzal vonja be az alkotó, majd a kemencében nyerik el végső formájukat és színüket. Az égetés fokozatos, elég lassan forrósodik fel 1220 fokra a kemence, majd ezután le kell hűlnie, mert csak körülbelül 50 foknál lehet kinyitni az ajtaját, ez két napig is eltarthat. „Ez a legizgalmasabb része, mert a kemencében bármi megtörténhet, deformálódhat, megrepedhet, akár szét is durranhat a porcelánˮ – folytatja Csilla. Vasárnap este kaptuk a hírt, hogy az elismerések kiállták a próbát, készen vannak arra, hogy átadhassuk azokat az év embereinek.

A kézimunka varázsa
Egy családi ház udvarán találjuk Csilla műtermét, itt a kerámiakészítéshez szükséges eszközökön kívül a korábbi próbálkozások eredményét is láthatjuk, és a régebbi kiállítások anyagaiból is jutott a műhelybe. A tanítás, és a kiállításokra való készülés mellett viszont nem sok időt tölthet a műteremben, pedig azt mondja, az elmélet és a gyakorlat ötvözete lenne számára az ideális. „A porcelán készítésével rengeteg kézimunka van. Ezzel szemben, amikor egy kiállításra készülök, intermediálisabb dolgokkal foglalkozom, akkor többet ülök a számítógépnél, az inkább rendezői szerepnek felel meg. Szeretek a kezemmel dolgozni. Csak az intellektuális rész után jön a gyakorlati, a kivitelezés. Amikor már kitaláltam, hogy mit készítek, akkor elindul a munkaˮ – beszélt a kerámiakészítés hátteréről az alkotó, aki a műteremben próbálja összekapcsolni a képzőművészetet és az iparművészetet. Szobrászként számos anyaggal dolgozott, így került a látóterébe a porcelán is. „Volt egy technika, amit meg akartam tanulni. Egy litván kerámiaművész Kecskeméten tartott tanfolyamot, oda elmentem, és elsajátítottam. Azóta többször is jártam Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdió által szervezett, elismert nemzetközi művésztelepen. Főleg a technikai része miatt akartam megtanulni. Ezt ugyanis inkább az iparművészeti egyetemen tanítják, nem a képzőművészetinˮ – beszél a kezdetekről Csilla.

A négy elem
A franciaországi Limoges-ból por alakban, zsákban érkezik a porcelán a műterembe. A híres herendi porcelán is ebből készül, a magyarországi manufaktúrában azonban titkos formulával módosítják. Csilla azt mondja, főleg az tetszik neki, hogy van egy olyan anyag, amiben benne vannak az elemek, benne van a föld, a tűz, a víz és a levegő is. Az összes agyagtípus közül a porcelán a legigényesebb, de a legnemesebb is.

Jó lenne fellélegezni
Amikor a jelenlegi, korlátozásokkal kordában tartott körülményekről kérdezzük, Csilla elmosolyodik, neki ugyanis ez az alapállapota. „A karantént igazából élvezem, mert én így élek, persze, jó lenne fellélegezni, és elmenni valahova, mint régen. Egyébként ez az alapállapotom, hogy otthon vagyok és dolgozom. Az a szerencsém, hogy van állásom és ezáltal megélhetésem is. Csak a művészetből megélni lehetetlen, nem még ebben a helyzetben. Nem irigylem azt, aki erre tette fel az életétˮ – mondja az alkotó, közben jövő évi terveit is csiszolgatja. Márciusban egy nagy kiállításra készül, az anyagban azonban hiába keresnénk a kerámiát. Emellett pedig az idén elmaradt kiállításokat is bepótolná. Reméljük, jövőre mi is láthatjuk majd Nagy Csilla alkotásait, hamarosan pedig az is kiderül, hogy ki örülhet már idén a művész által készített egyedülálló elismeréseknek.