„Azt reméltem, talán jobb lesz a gyerekeknek”

Azt reméltem az akkori változásoktól, hogy talán jobb lesz a gyerekeknek, és hogy a vallást is jobban megtarthatjuk. Én nem vagyok vallásos, de a hagyományokat megtartom. Amikor a gyermekeink megszülettek, zsidó vallás szerint voltak megkeresztelve, zsidó esküvőjük is volt, Izidor Katz rabbi adta őket össze, aki azután Pozsonyban volt főrabbi. Mivel a menyem tanítónő volt, mindezt titokban kellett tartani, úgyhogy az esküvőket is Dunaszerdahelyen tartottuk. A fiamnak van egy fia és egy lánya, de a fiút nem hagyták zsidó vallás szerint megkeresztelni. A férjem emiatt nagyon szomorú lett, de a fiam megmagyarázta neki: apu, nem lehet körülmetéltetni, mert a bölcsödében meglátják, és baj lesz belőle. Úgyhogy a gyerek a nyolcvankilences fordulat után, 15 évesen saját maga hagyta magát körülmetélni. Szóval a vallásszabadság szempontjából nagyon pozitívnak tartom a változást. Sokan mondják, hogy azelőtt a nyugdíjasoknak könnyebb volt. Hogy őszinte legyek: három vagy négy éve a németektől kapunk nyugdíjat, azért, hogy átéltük a holokausztot. Minden negyedévben négyszáz eurót, és ez nagyon megkönnyíti az életünket. Tudom, vannak akiknek sokkal nehezebb. A másik dolog az utazás. Van egy testvérem, akit harminckét évig nem láttam, mert kivándorolt Izraelbe, és oda nem engedtek utána. Először 1978-ben tudtam kiutazni, akkor is csak úgy, hogy Gustáv Husáknak írtam levelet: öregszem, 32 éve nem láttam a testvéremet, szeretném még legalább egyszer meglátogatni. Akkor ő adott engedélyt, úgyhogy 1978-ban elmehettem Izraelbe. A nyolcvankilences forradalom óta szinte minden évben kiutazunk látogatóba. A lányom ott van férjnél, ott élnek az unokáim, hozzájuk is járok. A fiam Németországban, Münchenben él, a nyolcvanas évek közepén szökött ki. Őt nyolcvankilenc előtt is meg tudtuk látogatni, oda kiengedtek, de csak úgy, hogy mindig kellett lennie valamilyen ismerősnek, vagy le kellett valakit fizetni, hogy engedélyt kaphassunk a kiutazásra. De nemcsak jó dolgokat hozott ez az új rendszer. Itt van például a bűnözés. Már kétszer betörtek hozzám, és akkor olyan sokkot kaptam, hogy belebetegedtem. A múlt rendszerben előfordult, hogy a férjem után bementem a kórházba, a családi házunk ajtaját és kapuját elfelejtettem bezárni, mégsem ment be senki. Szóval akkor sokkal nagyobb volt a biztonság. Most meg a fiam riasztóberendezést szereltetett be a házba, mert félt. Általában véve mégis jónak tartom azt, amit a nyolcvankilences fordulat hozott. (gl)