Az osztrák agrárvállalkozók tartanak az olcsó szlovákiai gabonától

Galánta. Mekkora területen gazdálkodnak a szlovákiai mezőgazdasági kistermelők és a mezőgazdasági vállalatok? Az őstermelő milyen módon értékesíti a terményeit? Közvetlenül a felhasználónak, vagy valamilyen közvetítő cégnek adja-e el? Ha az értékesítést közvetítő cég végzi, az menynyire nézi csak a saját hasznát, engedi-e gyarapodni az őstermelőt is? Hogyan lehet Szlovákiában termőföldet vásárolni, és miként változik majd mindez az uniós csatlakozás után? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre várt választ az a mintegy negyven osztrák agrárvállalkozó és kereskedő, akik részt vettek a hétfőn Galántán „Gemeinsam – Spolu II” címmel megrendezett osztrák–szlovák szemináriumon.

A termelő nincs kiszolgáltatva

Az alsó-ausztriai Wienviertel Management ügynökség, a Galántai Regionális Fejlesztési Ügynökség (RRA), a Galántai Regionális Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara, valamint a Dél-ausztriai Gazdasági Kamara által szervezett rendezvény bevezetőjében a találkozó vezetője, Baros Róbert, a galántai RRA igazgatója elmondta: az Európai Unió Iterreg programjának keretében azzal a céllal rendezték meg a szemináriumot, hogy szlovák és osztrák mezőgazdasági vállalkozók személyesen találkozzanak, megismerjék egymás problémáit, kölcsönösen tapasztalatot cseréljenek, és az unión belüli együttműködés módját keressék. Szlovák részről olyan kérdés is elhangzott, hogy az osztrák termelő egyáltalán lábon tudna-e maradni annyi pénzből, amennyit a szlovákiai felvásárlók az itteni őstermelőknek kifizetnek.

Kiderült, hogy a határ túloldalán ismeretlen a termelő felvásárlóval szembeni kiszolgáltatottsága. „Mivel a szlovákiai magángazdának nincs elég befektethető pénze, a vetőmagot és a növényvédő szereket a felvásárlótól kénytelen hitelbe venni, és ennek fejében szerződést köt terményei eladására. A termény árát azonban csak jóval később határozzák meg, és végül az őstermelő annyi pénzt kap, hogy éppen csak meg tud élni. A következő évi vetnivalót megint csak hitelből tudja biztosítani” – panaszolta az egyik, 370 hektáron gazdálkodó vállalkozó.

Kiegészítő szolgáltatások

Bizonyára sokakat meglepett, hogy az ausztriai magángazdák átlagban 25 hektár területen gazdálkodnak, mégsincsenek olyan befektetési gondjaik, mint szlovák kollégáiknak. Ennek azonban van egy titka: az osztrák paraszt nem csak a földből él. Herbert Gutscher, a Dél-ausztriai Gazdasági Kamara képviselője – aki 27 hektáron gazdálkodik – elárulta, egy ekkora területet a gazda napi 4-5 óra munkával be tud művelni, marad tehát ideje és energiája, amit további bevételek megteremtésére fordíthat. Például agroturisztikai szolgáltatást, lovaglási lehetőséget, szálláshelyet kínál a turistáknak, és ez jól kiegészíti őstermelői jövedelmét.

Hétszáz osztrák cég Szlovákiában

Konstantin Bekos, az Osztrák Gazdasági Kamara szlovákiai tanácsosa arról tájékoztatott, hogy a külföldre irányuló osztrák beruházások 14 százaléka szlovákiai. Több mint 700 osztrák cég van jelen országunkban. Igaz, nagyrészt úgy működnek, hogy itt termelnek, azután a kész terméket viszik haza Ausztriába, ugyanakkor átadják a tapasztalatokat a szlovákiai partnereknek, akik azután jobban helytállnak a külföldi konkurrenciaharcban.

A galántai szeminárium házigazdája is egy ilyen osztrák cég volt, a terményfelvásárlással és raktározással foglalkozó galántai RWA Slovakia, annak az osztrák RWA cégnek a 100 százalékos tulajdonú leányvállalata, amely Magyarországon, Csehországban, Szlovéniában és Horvátországban is jelen van. Gutscher arról is szólt, hogy az osztrák vállalkozó számára nagyon csábító az itteni 19 százalékos jövedelemadó, ám annál riasztóbb, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek áruforgalmi adója is ugyanilyen magas.

Az osztrák kamara képviselője bevallotta: Ausztriában is tartanak attól, hogy az Európai Unió bővítését követően az EU piacát elözönli az olcsó szlovákiai gabona.

A szemináriumot követően a társaság tanulmányi kirándulást tett a közeli Diószegi Malom Rt. malmában, ahol az osztrákok nem titkolt érdeklődéssel szemlélték a berendezést, amelynek néhány darabja már szinte muzeális értékű, ám megbízhatóan működik – évente 200 ezer tonna búza és rozslisztet, valamint takarmánytermékeket őröl.