Nagy Zoltán is azon hat lelkész egyike, akiket a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Fellebbviteli Bírósága nemrégiben megfosztott hivatalától. A kistárkányi lelkészt támogató állásfoglalást 958-an írták alá, és korábban az egyházi bíróságtól a döntés megváltoztatását kérte Ágcsernyő, Tiszacsernyő és Kistárkány önkormányzata, valamint több régióbeli polgármester is.
„Az istenlátás másik lehetőség
Egy ember életét szerintem csak egészében, teljességében lehet értékelni. Ebben az egészben bizonyára találhatók olyan momentumok – esetemben a válásom –, melyeket meg lehet kérdőjelezni. Ezt most a bíróság megtette, és ítéletet mondott. A feleségemmel való viszonyomat azonban rendezni szerettem volna, s ez sikerült is, hisz közel egy éve újra házasságot kötöttünk. Ezért sem érzem igaznak az ítéletben megfogalmazott állítást.
Magyarán: azt kifogásolta a bíróság, hogy elvált?
Konkrétan ez volt a vád ellenem.
A bíróság az ítélet indoklásában gyakorlatilag elismeri, hogy az ön „családi állapotának rendezésére” sor került, arról viszont nem tudott meggyőződni, hogy a házasságkötésre akkor is sor került volna, ha a fegyelmi eljárás nem indul meg.
Értetlenül állok a történtek előtt.
A válására 2003-ban került sor, majd 2007 májusában újra házasságot kötöttek. A két esemény közt eltelt időszak alatt kapott valamiféle büntetést, megrovást a feletteseitől?
Nem. Még írásbeli figyelmeztetést sem.
A most perbe fogott tíz lelkész mindegyike elvált. Rajtuk kívül hány elvált református lelkész teljesít még szolgálatot Szlovákiában?
A perbe fogott lelkészeken kívül én még hármat ismerek. Hogy bennünket milyen szempontok szerint választottak ki, azt nem tudom. Tízünket az természetesen nem mentesíti, hogy más elvált papok is vannak az egyházban, ám a fellebbezésünkben megjegyeztük, hogy e tények ismeretében feltételezünk bizonyos diszkriminációt.
A vád bizonyítása minden bírósági eljárás fontos eleme. önök ellen milyen konkrét bizonyítékok szóltak? Bemutattak a per folyamán írásos panaszokat, felvételeket vagy bármi egyéb dokumentumot, amely alátámasztotta volna a bíróság állítását?
Előljáróban megjegyezném, nem hiszem, hogy létezik olyan lelkész, aki a gyülekezete minden tagjának támogatását élvezné. Ennek ellenére nincs tudomásom arról, hogy a személyemet érintő írásbeli vagy szóbeli panasz érkezett volna az eljárást megelőzően a feljebbvalóimhoz. Az elsőfokú eljárás lefolytatásakor elém semmiféle bizonyítékot nem tártak a vádlóim. Amikor a művészi tevékenységem került szóba, kérdeztem, konkrétan mely festményeimet kifogásolják. Ekkor egy fénymásolt újságoldalt mutattak, ez volt az összes bizonyíték ellenem. A fellebbezésemben megjegyeztem, szerintem a művészi tevékenységem szubjektív értékelése nem adhat elegendő és törvényes indokot ahhoz, hogy a lelkészi hivatalomat elveszítsem. Az ítéletnek nem volt ugyan része a művészi tevékenységem minősítése, de az indoklásban már ez is szerepelt.
Mi az, amit a leginkább sérelmez az önnel szemben lefolytatott eljárásban, illetve az ügyében született ítéletben?
Fenntartásaim vannak az egész eljárás menetével kapcsolatban. A jegyzőkönyvek hitelesítése, a bizonyítékok bemutatása vagy be nem mutatása, a vádpontok bizonyítása vitatható módon történt. Hogy ez a per az egyházi joggal összhangban zajlott-e le, arra csak a református egyház adhat választ.
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Elnökségének múlt héten nyilvánosságra hozott nyilatkozata szerint az egyház nem zárta el a most elítélt lelkészek előtt a szolgálatba való visszaállítás lehetőségét.
A fellebbviteli bíróság a zsinat első embereiből állt össze. Nehezen elképzelhető, hogy ugyanazok az emberek, korábbi véleményüket megváltoztatva, egy idő múlva egyszer csak maguk ellen fognak szavazni. A fellebbviteli bíróság az ítélet kihirdetésekor közölte velünk, hogy a döntés ellen fellebbezésnek helye nincs, akkor arról nem tájékoztattak bennünket, hogy mégis csak lesz mód a szolgálatba való visszatérésre.
Ha adódna ilyen lehetőség, folytatná a lelkészi szolgálatot?
Közel ezer ember állt ki mellettem, akikért felelősséggel tartozom. A bíróság ítéletét tudomásul vettem, de elfogadni nem tudom. Érzek magamban elég erőt ahhoz, hogy folytassam a hivatásomat, és egyszer lelkészként térjek vissza az egyházba, amelyből az ítélettel egyébként sem zártak ki.
A festményeit a közönség, s így a gyülekezetének tagjai is rengeteg kiállításon láthatták már. Kifogásolta bárki a képeken ábrázoltakat?
A képeimből számos országban rendeztek kiállítást, és azok az internetes oldalamon, a www.enzoe.m3.sk-n is megtekinthetők. Eddig senki semmiféle kifogást nem fogalmazott meg velük kapcsolatban. Máltán néhány évvel ezelőtt egyébként a Szent György katedrálisban volt kiállításom. A rendezők, köztük a kulturális miniszter és a polgármester is tisztában volt azzal, hogy lelkész vagyok, és hogy milyen témájú képeket festek. Az egy hónap alatt, amíg egyedüli magyarként részt vettem az ottani fesztiválon, semmiféle elmarasztalást vagy rosszallást nem fogalmazott meg senki. A gyülekezetben pedig 15 éve teljesítek szolgálatot, az embereknek ez idő alatt volt alkalmuk megismerni. Ők nem egy kép vagy egy esetleges botlás alapján ítélnek meg engem.
Ha május 1-je után, az ítélet érvénybe lépését követően el kell hagynia a hivatását, és ki kell költözniük a parókiáról, lesz hová menniük a feleségével?
Semmiféle ingatlan nincs a tulajdonomban, így elméletileg laknunk sem lesz hol. Az elmúlt napokban azonban több felajánlás érkezett hozzám, így valószínűleg nem maradunk fedél nélkül.
Miből fog megélni?
Nem marad más számomra, mint hogy a kultúrával, azon belül is a festészettel foglalkozzak, és így biztosítsam a megélhetésemet.
A református egyház az ügyről és az ítéletről rendkívül szűkszavúan nyilatkozik. Hallottam olyan híreket is, hogy egyesek megpróbálják rábírni a palástvesztésre ítélteket, ők se lépjenek a nyilvánosság elé.
Nem tudom megmondani, mások miért tartják fontosnak, hogy a történtek részletei ne kerüljenek a nyilvánosság elé. Erről őket kellene megkérdezni. Egy ideig én is úgy gondoltam, ezt az ügyet az egyház belső ügyeként kell kezelni. A bíróság bűnösnek mondott. Az emberi megbocsátást sokáig az egyházon belül kerestem, ám hiába. Most ezt a nyilvánosság előtt teszem.
Egy enyhébb büntetés kiszabását elfogadhatónak tartotta volna?
Ahogy már mondtam, nem érzem úgy, hogy az életemet a keresztyén erkölcsi elvekkel ellentétesen alakítottam volna. Tizenöt éves lelkészi munkámmal nem áll arányban az ítélet. Ez idő alatt soha semmiért nem büntettek meg, most azonban a lehető legsúlyosabb ítélet szabták ki.
Egyesek elképzelhetőnek tartják, hogy az ítéletek hátterében nem erkölcsi kérdések, hanem hatalmi harcok állnak.
Az egyházban mindig is volt és jelenleg is van hatalmi harc. Az ügy hátterében akár ilyen okok is állhatnak. Azok a kérdések, hogy miért pont ezt a tíz embert kellett épp most perbe fogni, vagy hogy a válás miért csak néhány évre visszamenőleg tekintendő bűnnek, bizony, megválaszolásra várnak...
Hogyan éli meg ezeket a napokat?
Elvesztettem a hivatást, amelyben beszélni tudtam az embereknek arról, Isten milyen csodálatos, és amely által közvetíteni tudtam az ő szeretetét. Az istenlátásnak egy másik lehetősége, a festészet azonban megmaradt nekem. Ez erőt ad.
Megrendült a hite?
Nem. Az egyház ezekben a napokban rengeteg támadást szenved el, szerintem érdemtelenül. A történtekhez ugyanis a református egyháznak nem sok köze van. A mi egzisztenciánk és erkölcseink felől olyan egyének döntöttek, akiket én nem azonosítanék azzal az egyházzal, amelyben tevékenykednek.
Az üggyel kapcsolatban megszólítottuk a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházat is. Erdélyi Géza álláspontjára voltunk kíváncsiak, a püspök azonban külföldön
tartózkodik, egyelőre nem tudott szerkesztőségünk rendelkezésére állni. Molnár Sándor zsinati tanácsos ígérete szerint május első napjaiban nyilatkozik lapunknak.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.