„Az igazi álmunk egy tájház”

Duba Ágota elnök teljes képet szeretett volna mutatni a szervezetről, de meglepődve tapasztalta, hogy alig maradtak meg iratok, képek, tagkönyvek, amelyek dokumentálták volna a több évtizedes munkát. Nem talált krónikát sem. Hosszas nyomozás után a somorjai Bibliotheca Hungarica bocsátott rendelkezésükre néhány jegyzőkönyvet, beszámolót, fénymásolt listát a tagságról. Érdekes a sajátos felvidéki kultúrtárs nyelven írt jegyzőkönyveket böngészni. ĺme néhány idézet:

„A szervezet csinálhatott volna többet is, még ha mindjárt a gyerekekkel is, mert egész télen bizony jóformán nem volt semmi csinálva kultúrtéren.”

„Ha így dolgozunk továbbra is, akkor elveszünk.”

Az idézett sorok 1972-ből valók. Mivel a Csemadok anyaga két panelen elfér, Duba Ágota a falu életének tárgyi emlékeit kezdte gyűjteni. „Három-négy család segített ebben, de a megnyitó előtt néhány nappal egyre többen hozták el féltett családi kincseiket. Van itt katonaláda, köpülő, mángorló, csergős korsó, népviselet, 19. századi családi Biblia eredeti bejegyzésekkel, régi gyerekjátékok, s rengeteg, eleinket őrző kedves apróság. Az 1965-ös árvizet, emlékezetes színielőadásokat, különböző ünnepségeket pedig fotókon tudunk bemutatni. Az igazi álmunk egy tájház, úgy godolom, Füzesgyarmat történelme megérdemelne egy állandó kiállítóhelyet. Sajnos, ez pénzkérdés, s hogy találunk-e alkalmas házat, ezért egyelőre a falu esketőtermében látható a kiállítás” – mondta a helyi Csemadok-elnök.

Megnyitó beszédében Duba Ernő szervező, önkormányzati alkalmazott elmondta, a Csemadok a dokumentumok tanúsága szerint azért alakult, hogy csehszlovák hazafiságra és párthűségre neveljen, és a helyi vezetést többször meg is rótták, hogy rendszeresen taggyűléseket tart, amelyeken a magyar közösségi élettel, annak gondjaival foglalkozik. Ugyanakkor a szervezeten keresztül válhatott legálissá a magyar szó nyilvános használata. A hatvanas években hihetetlenül felvirágzott a Csemadok tevékenysége, a kilencvenes évekre viszont mélypontra jutott. Az új vezetőség 2003-ban kezdett el dolgozni, aktívan próbált bekapcsolódni a falu életébe. Duba Ágotától megtudtuk, a területi választmány még egy rendezvényükön sem képviseltette magát. „Úgy érezzük, mintha magunknak lennénk, nem figyelnek ránk” – osztotta meg velünk az ezzel kapcsolatos benyomásait.

A megnyitón a fiatalok Wass Albert-verseket szavaltak, népdalokat énekeltek, és a falu Füzike énekkara is föllépett. A kiállítás látogatói találgatták, kik vannak a képeken, magukat is keresték. Egy idős bácsi pedig azzal a kérdéssel állított be: „Itt lesz a gyűlés?” Este hattól a farnadi Rozmaring menyecskekórus énekelt Szedrény báró Mariskáról, Cupera Veráról, a szalkai templomról, a bajtai erdőről, s arról, hogy „sági vásár sátor nélkül, minek a lány fertály nélkül”. A szintén farnadi Nádas néptáncegyüttes tíz párja magyarbődi és mátyusföldi táncokat ropott frissen, fiatalosan. A kultúrházban ezután igazi falusi mulatság kezdődött, önfeledten fejezve be az ünnepet.