Az ideális város lehetőségéről

Futva végig a kies szép tájon, végig az Ipolytól a Sajó völgyéig az egykori gazdagság mára megmaradt szépségében gyönyörködve fura ötlet juthat az utazó eszébe. Hogyan is nézhetne ki az ideálisan szép, a látványosságokkal, műemlékekkel, pihenő és üdülőhelyekkel tarkított város az országnak ezen a részén. Kezdjük talán nyugattól kelet felé haladva. Losoncon, ami igazán szép és rendezett, az a liget, a város pihenő parkja. Ehhez ha hozzáveszszük az építészetileg különleges, igen értékes de sajnos egyre pusztuló zsinagógát, máris van két fontos dolog, ami kell egy igazi városba. Tovább haladva dél felé Fülek impozáns várromja is látványosság. Az alatta lévő kastély és annak parkja szintén a település üde és elengedhetetlen színfoltja, hamisítatlan városi jelleget kölcsönözve neki. Rimaszombatba érve a példásan helyreállított városközpont, a szép köztéri szobrok, csodásan míves középületek ragadják meg a tekintetet. Tornaljának van egy jól kiépített, messze földön híres fürdőhelye, amelyet sokan látogatnak. Ha mindezen látnivalók, szépségek egy helyre tolhatóak lennének, ideális várost kapnánk. De nem is ez a lényeg. Inkább az, hogy alig 75 évvel ezelőtt mind a négy városkának külön-külön megvolt a maga ligete, várromja, fürdője és zsinagógája, köztéri szobrai és csodás, míves épületei. Haladva most visszafelé kelettől nyugatra, akár csak harminc év távlatára visszaemlékezve, némi nosztalgiával kell arra gondolnom, hogy bizony minden említett szépség, ha romjaiban is, de megvolt még akkor. Tornalján egy teljesen más fő utca, ahol még állt a zsinagóga, egy park, amelyben nyári mozi üzemelt és az egykori angolpark is megvolt, vagy Rimaszombat, ahol a most már csak fotókon megcsodálható Szíjártó utca egykori házaiban még pezsgett az élet, ezrével nyaraltak a kurinci tónál, nem volt teljesen betemetve szeméttel a szabadkai törökvár. Füleken a parkban csavaroghattam, a várban kóboroltam, a strandon megmártóztam, s egészben volt még a gyár, ami mára veresesbarna sebhely a város oldalában. Losoncon még álltak a régi házak a Nagybég utcában, istenháza volt a református templom, be lehetett menni a zsinagógába, és lehetett sétálni, korcsolyázni a ligetben. Ma ugyan mindegyik város él, vergődve bár, ha nehezen is, de élni akar. Ami hiányzik még belőlük, ami megerősödést kíván, az talán a mára megritkult, a közösségért felelősen dolgozni kívánó és tudó polgárság. Elszivárgott a fiatalság, eltűnt a munkaalkalom, a megélhetés. Elkerülték a vidéket a nagy fejlesztések, maradt a romló falvakból álló díszlet. Kiútnak pedig lenni kell. Hogy mindegyik említett vagy nem említett település a maga szépségét, értékeit mutathassa meg, s ne kelljen még csak képzeletben sem összetolni a városokban található, a figyelemre méltó részeket. Ehhez türelem kell és tolerancia, összefogás és természetesen végre valamilyen központi politikai akarat is, hogy ne legyen ez a vonzóan szép vidék, ez az értékeket magában rejtő táj csak díszlet, hanem élő, jól élő valóság.