Az atomerőmű az első lépés a nukleáris bombához

Phenjan rakétái Japánt máris fenyegetik. Irán titkos atomprogramja és Észak-Korea minapi rakétakísérlete ismét felhívja a figyelmet a lator államok nukleáris ambícióira. AFP-felvételEnnek jegyében az Egyesült Államok május 18-án szerződéstervezetet terjesztett a Genfben székelő 65 tagú leszerelési bizottság elé az atomfegyverekben felhasználásra kerülő hasadóanyagok előállításának nemzetközi betiltásáról. Az elképzelt szerződés angol elnevezése Fissile Material Cutoff Treaty (FMCT). Stephen Rademaker, az amerikai külügyminisztérium biztonsági kérdésekkel, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásával foglalkozó főosztályának vezetője kategorikusan kijelentette a svájci konferenciavárosban, hogy a népes testületnek, amely évek óta egyetlen határozatot sem hozott, szeptemberig kell tanácskoznia és döntést hoznia az amerikai tervezetről. „A tervezet iránymutató e testület számára, a nemzetközi béke és biztonság megőrzése jegyében” – jelentette ki Rademaker, pontosítva, hogy a tilalom a plutóniumra és a fegyverminőségű urániumra fog vonatkozni, nem visszamenőleges hatályú, nem érinti a deklarált atomhatalmak (USA, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, Oroszország) új atomfegyverek előállítására vagy meglévők korszerűsítésére szolgáló „fegyverképes” hasadóanyag-készletét, de nem érinti az atomhajtóműves tengeralattjárók céljaira szolgáló hasadóanyagokat sem. Az FMCT kiegészítő szerepet kap az atomsorompó-szerződés vonatkozásában.

A három és fél oldalas amerikai szerződéstervezet nem tartalmaz rendelkezéseket a szerződés betartásának nemzetközi ellenőrzésére. A részes államok veszik magukra a fő felelősséget a kötelezettségek teljesítéséért, illetve saját nemzeti eszközeikkel deríthetik fel a szerződésszegést (titkosszolgálatok, felderítés-hírszerzés), majd a részes államokat, illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsát tájékoztathatják az ilyen esetekről.

Irán gyanakszik, Izrael elutasít

Irán leszerelési főmegbízottja, Hamid Eszlamizad mindjárt a beterjesztéskor megkérdezte amerikai kollégáját, van-e összefüggés az elképzelt szerződés és az iráni atomprogram körül támadt kavarodás között. Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök Irán nukleáris tevékenységének ellenzőit egyenesen „szellemi fogyatékosoknak” minősítette. Franciaország sietett támogatásáról biztosítani az elgondolást, amelyet Jacques Chirac elnök már januárban pártfogásába vett. A francia külügyminisztérium különleges megfogalmazású nyilatkozatot tett közzé: „Támogatjuk az általános és teljes leszerelésre (!) és különösen egy olyan szerződés tárgyalásos elfogadására irányuló nemzetközi törekvéseket, amely tiltaná hasadóanyag katonai célokra való előállítását.” Izraelnek szemlátomást nem tetszik a szerződés elgondolása, amely tilalmi nyomás alá helyezheti a zsidó állam atomprogramjait. Ismeretes módon Izrael nem csatlakozott az atomsorompó-szerződéshez, hanem „nukleáris kétértelműségi politikát” folytat. Problémái vannak azonban az atomtechnikai berendezések beszerezésével, miközben Washington egy ideje különleges elbírálásban részesíti az önhatalmúlag atomhatalommá vált Indiát.

Egyelőre nem világos, hogy az amerikai szerződéstervezet tárgyalási folyamathoz vezet-e, a leszerelési bizottságnak mindenesetre konszenzussal kell döntéseit meghoznia. Tagállamai kilenc éve nem tudnak egy munkaprogramban megegyezni, ami bénítja a testületet. A tervezettel az Egyesült Államok szeretne lelket lehelni a leszerelési konferenciába és tárgyalásokat kieszközölni.

Uránium, plutónium, maghasadás

A hasadóanyag meghatározó sajátossága, hogy neutronokkal bombázva azonnal képes atommaghasadásra. A nukleáris robbanó szerkezetek (maghasadásos vagy maghasadásos és magegyesítéses magreakciók révén energiakibocsátást létrehozó szerkezetek) előállításához leggyakrabban használt hasadóanyagok a 235 tömegszámú uránium és a 239 tömegszámú plutónium. Ahhoz, hogy atomfegyver felépítéséhez fel lehessen használni, a hasadóanyagnak megfelelően dúsítottnak kell lennie, így képes önfenntartó láncreakciót produkálni. A természetben előforduló uránium egy tonnájában 7 kilogramm 235 tömegszámú urán van, a többi 234 és 238 tömegszámú uránizotóp. A fegyverminőségű dúsított urániumnak a 90%-ot meghaladó sűrűséggel kell tartalmaznia U-235-öt. Minthogy a 239 tömegszámú plutónium a természetben nem fordul elő jelentősebb mennyiségben, mesterségesen kell előállítani, mégpedig 238 tömegszámú urániumatomok neutronbesugárzásával, ami igen költséges és bonyolult gyártó berendezést igényel. Feltételezések szerint a legegyszerűbb kivitelezésű atombomba elkészítéséhez körülbelül 4 kg fegyverminőségű plutóniumra vagy 15 kg fegyverminőségű uránra van szükség. Egy ilyen bomba hatóereje 10-20 kilotonna, vagyis 10-20 millió kilogramm trinitrotoluol (TNT) robbanóerejének felel meg. Ami az U-235 polgári célokra való felhasználását illeti, egy kilogrammjának reaktorban való elégetése megközelítőleg 3000 tonna szén megtakarítását teszi lehetővé.

Atomhatalmak, küszöbhatalmak

Elemzők véleménye szerint az atomfegyverek terjedésének megakadályozása, a hasadóanyagok előállítása kérdésében az államok aszerint vélekednek, hogy rendelkeznek-e atomfegyverrel, van-e lehetőségük ilyen fegyverek gyártására, illetve beszerzésére, avagy nincs. A besorolás szempontjából meghatározó a „deklarált atomhatalmak” kategóriája, amelyhez az atomsorompó-szerződés szerint azok az államok tartoznak, amelyek 1967. január 1. előtt tettek szert erre a fegyverfajtára (Egyesült Államok, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia és a Szovjetunió egyik jogutódjaként Oroszország).

Harminc-negyven évvel ezelőtt „küszöbhatalmaknak” nevezték azokat az államokat, amelyek ugyan nem rendelkeznek atomfegyverrel, de műszakilag és iparilag képesek atomfegyver-előállítási és atomrobbantási kapacitásra szert tenni 2000-ig. A hasadóanyagok általánosan hozzáférhetőkké váltak az atomenergiával végzett villamosenergia-termelés meghonosodásával. Fontos megjegyezni, hogy nincs kétféle atomenergia. Ahol atomerőműveket létesítenek, ott voltaképpen „ártatlan közeledés a bombához” megy végbe. Ha tehát valahol megvan az ipari infrastruktúra, a szakképzett munkaerő, az atomipar néhány alapfeltétele, valamint a politikai akarat, ott a költségektől függetlenül megteremtődik az atomhatalommá válás lehetősége. A 70-es évek közepén a stockholmi békekutató intézet (SIPRI) legalább 30-40 atomfegyverrel rendelkező országot jósolt 2000-re.

Polgári és katonai készletek

Egy 1998-ban tartott nemzetközi konferencián a Japán Atomipari Fórum szakértője adatokat közölt arról, hogy tudományos értelemben nem lévén különbség a „polgári plutónium” és a „katonai plutónium” között, milyen készletekkel rendelkeznek a mérvadó országok. Kunihiko Uemacu szerint az 1943-ban felfedezett plutóniumból az 1998-as állapot szerint az Egyesült Államok 327 tonnát, Franciaország 158,8, Oroszország 71, Japán 64, Nagy-Britannia 45,9, Németország 37,4, Belgium 16, Svájc 6 tonnát halmozott fel. „Bármelyik plutónium lehet visszaélés tárgya” – jegyezte meg a japán szakember pekingi előadásában.

Az Egyesült Államok 2000 augusztusában ismét szükségét érezte, hogy szorgalmazza a tárgyalások felvételét a „bombaképes” hasadóanyagok előállításának betiltásáról. Az amerikai delegációvezető Genfben jelezte, hogy ehhez adottak a feltételek. 2003 januárjában az aktuális leszerelési tárgyalási forduló megkezdésekor India vetette fel Genfben a hasadóanyag-tárgyalások kimozdítását a holtpontról. Az indiai felvetés azonban nem változtatott a bénultságon. Ezúttal is kiderült, hogy Kína az űrleszerelésről akar konkrét tárgyalásokat, mert még a hasadóanyagok felhalmozásának stádiumában van. 2004 októberében az Egyesült Államok főmegbízottja leszerelési ügyekben világossá tette, hogy Washington egyfelől támogatja a genfi leszerelési értekezleten egy jogilag kötelező szerződés megalkotásának gondolatát, amely tilalom alá helyezné a katonai rendeltetésű hasadóanyagok előállítását, de ellenőrizhetetlennek tartja a szerződés végrehajtását. Míg a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség biztosítéki rendszere az atomsorompó-szerződés (nem atomhatalom) részes államaiban talált be nem jelentett hasadóanyag-készletet szerződésszegésnek minősítheti, ugyanez állítólag nem lehetséges egy hasadóanyag-szerződés keretében. A „tényt” megállapítva mind az előállítás dátumát, mind az előállítás rendeltetését ellenőrizni kellene. „Az ellenőrzési eljárásról folytatandó terméketlen viták hátráltatnák a tilalom bevezetését” – vélekedtek amerikai részről. „A tervbe vett szerződés célja nem az ellenőrzés alá vétel, hanem érvényesülő normák megalkotása fegyverrendeltetésű hasadóanyagok termelése ellen” – jelentette ki Jackie Sanders amerikai nagykövet.

A szerző az MTI munkatársa