Az anyanyelvi szakképzés szükségességéről

A felvételi vizsga egyik mozzanata, melynek célja az alkotókészség felméréseSomogyi Tibor felvételeAz iskolák fenntartásával kapcsolatos hatásköröknek az államról az önkormányzatokra való átruházása az oktatásügyi reform mai napig legvitatottabb pontja. Ellenzői elsősorban azt róják fel a reform kidolgozóinak, hogy – jó hazai szokás szerint – nem biztosították kellőképp annak anyagi hátterét, túl nagy terhet róva így az önkormányzatokra. Számos példa igazolja, hogy nem tévedtek, amikor a vidéki kisiskolák jövőjét féltették. Ezek közül nem egy megszűnt, s a meglévők fennmaradása is csak részben garantált. Az érem másik oldalán viszont az áll, hogy az önkormányzatoknak jobb lehetőségeik vannak az iskolák menedzselésére, mint a kizárólag létszámokra, százalékokra figyelő állami hivataloknak voltak. A kihelyezett tagozatok létrehozása, illetve az egyelőre gyéren tapasztalt, ám előreláthatólag elkerülhetetlen profilbővítés, arculatváltás arról tanúskodik, hogy a tanintézetek is fokozatosan igazodnak a piac feltételeihez. Vagyis megértik, hogy a kereslet és a kínálat kölcsönösen formálja egymást. Az persze vitatható, hogy mi köze van az oktatásnak és a művelődésnek – melyhez köztudottan mindenkinek egyaránt joga van – a szabadpiaci versenyhez, ám erre a választ az elkövetkező évtizedek adják meg.

Az oktatás mostohagyereke?

Fordítsuk most figyelmünket a hazai anyanyelvi oktatás egyik olyan területe felé, melyről – számomra megmagyarázhatatlan oknál fogva – hajlamosak vagyunk elhinni, hogy „kevésbé fontos”! Az összevont szaktanintézetekre gondolok, melyekből a rendelkezésemre álló legfrissebb adatok, a Fórum Kisebbségkutató Intézet által kiadott Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában 2004-ben című kiadvány szerint a 25 magyar tannyelvű gimnáziummal, az ugyanannyi szakközépiskolával, illetve a 22 szakmunkásképzővel szemben mindössze 9 volt. Ugyanebből a tanulmányból derül ki az is, hogy ezek 124 osztályában összesen 2685 nebuló sajátította el magyar nyelven szakmája alapjait, ami az ország összes szaktanintézetére kivetítve mindössze 4,15 százalékos arányt képvisel. Semmiképp sem fogadhatjuk el vigaszként, hogy ruszin, cseh, lengyel, roma, horvát stb. tannyelvű összevont szaktanintézet egy darab sem működik az országban. Ugyanakkor „enyhítő körülményként” fogható fel, hogy az ország magánkézben lévő öszszevont szaktanintézeteiből kikerült szakemberek 75,80 százaléka magyar nyelven tanult.

Ez utóbbiak táborát fogják gyarapítani azok a Rozsnyó vidéki gyerekek is, akik szeptemberben a járási székhely állami magyar tannyelvű alapiskolájában nyíló kihelyezett osztályban kezdik meg tanulmányaikat. A tagozat fölött a szőgyéni magyar tannyelvű összevont magán-szaktanintézet vállalta el a bábáskodást. A múlt héten zajlott felvételik során látszott, a szülők és gyerekek egy része még mindig hitetlenül áll az új intézmény fölött; a bányavárosban ugyanis sosem működött magyar tannyelvű szaktanintézet vagy szakmunkásképző.

„Régóta foglalkoztat bennünket az anyanyelvi szaktanintézet létrehozásának gondolata – tudtam meg a felvételi alkalmával Molnár Gabriellától, a rozsnyói magyar tannyelvű alapiskola igazgatónőjétől –, ám a kezdeményezők mindenképp a szülők voltak. Többen is nehezményezték, hogy éppen azok a gyerekek nem folytathatják anyanyelvükön a tanulmányaikat, akik az alapiskolában gyengébb előmenetelűek. Mivel a szülők is a szakács, a pincér és a fodrász szakokban gondolkodtak, tanácsok végett megkerestük a szőgyéni szaktanintézet igazgatónőjét. Az egyeztetések eredménye végül az lett, hogy elvállalták a szakképzés elindítását, a kihelyezett tagozat létrehozását.”

Emelt szintű szakoktatás

A rozsnyói alapiskolának tizenkét osztálya van, a járásban további három központi alapiskola található; a legközelebbi magyar tannyelvű szaktanintézet viszont Rimaszombatban, illetve Kassán van. Ebben a megközelítésben valószínű, hogy van jövője a kihelyezett osztálynak.

Különben a szőgyéni szaktanintézet is kihelyezett tagozatként kezdte pályafutását 1996-ban, mondja Sárai Ilona igazgatónő, majd 2001-ben önállósult.

„Szaktanintézetünkben a pincér, a szakács, a fodrász, a női ruhakészítő és az asztalos szakma alapjait lehet elsajátítani – mondta –, de hangsúlyt helyezünk az idegen nyelv oktatására is: szeptembertől diákjaink a német és az angol nyelv között választhatnak. Három év elteltével a diákok a vállalkozói felépítményi szakon szerezhetnek érettségit. A szeptemberben Rozsnyón nyíló osztály végleges létszámáról még nem szívesen beszélnék, hiszen addig még átléphet ide más iskolákból is néhány tanuló, egy azonban biztos: már a felvételi során igyekszünk felmérni, kinek mihez van tehetsége, illetve adottsága, s aszerint fogunk foglalkozni velük. A későbbiek során persze szem előtt kell majd tartanunk a munkaerőpiac felvevőképességét is. Az például már ma nyilvánvaló, hogy néhány éven belül óriási igény lesz a női ruhakészítők iránt, mert a szakmunkások jelenleg Magyarország felé veszik az irányt.”

A szakmunkásképzésben uralkodó, úgy vélem, nem csak Rozsnyó esetében fennálló viszonyokat jellemzi, hogy az intézmények többségébe felvételi nélkül is be lehet kerülni; de olyanról is tudok, mely posta útján intézi a beiratkozást. Személyes kontaktus híján így nem is tudják, testileg vagy szellemileg alkalmas-e a nebuló a szakma elsajátítására. Néhány szülő persze a Rozsnyón zajlott felvételi kapcsán is megjegyezte, hogy „Bezzeg a másik szakmunkásképzőbe...!”, de mindig, mindenütt akadnak a kákán is csomót keresők.

Vasik János, a kezdeményezést magához ragadó iskolatanács elnöke a felvételi második fordulóját követően nyugtázta, hogy további öt gyerek jelentkezett a kihelyezett osztályba; arról már kevesebb elismeréssel szólt, hogy a számos, „versenyben lévő” szakmunkásképző felvételi nélkül vette fel diákjait.

„Kétes értékű eredmény, ha egy iskola csak úgy tud még egy-két évig talpon maradni, ha az előmenetelre való tekintet nélkül mindenkit felvesz – mondta. A rozsnyói kihelyezett osztály megnyitása három járás – a Rozsnyói, a Nagyrőcei és a Kassa-vidéki – szakemberpótlását lesz hivatott ellátni. Addig is meg kell oldanunk még néhány feladatot – például az iskolai felszerelés előteremtését. Ez feltehetőleg az Apáczai Közalapítvány segítségével valósul meg, melynek küldetése a határon túli magyar szakoktatás támogatása. Jelenleg a város vezetésének a támogatását is élvezzük; így jó esélyünk van arra, hogy Rozsnyón komoly alapokra helyezzük a magyar nyelvű szakmunkásképzést.”

Megjegyzem: a harminc százalék körüli munkanélküliséggel küzdő térségnek szüksége is van arra, hogy középiskoláit végre ne „szakképzett munkanélküli-jelöltek”, hanem dolgozni tudó és hajlandó szakemberek hagyják el. Mint említettem: a megoldás a kereslet és a kínálat összehangolásában rejlik.