Az álomtól az első kapavágásig

A szobor és alkotójaMács István felvételeEkkor hangzott el B. Kovács István, akkori múzeumigazgató szájából a sóhajtás és az óhaj: de jó lenne ezt a csodás alkotást bronzba öntve a város valamelyik terén látni.

Izsó Miklós alkotását, amely 1874-ben készült, eredetileg a pesti Március 15-e térre szánta. Felállítását sajnos nem érhette meg a magát mindenkor rimaszombatinak valló művész, 1875-ben váratlanul meghalt. Ma a Március 15-e téren álló Petőfi-szobor is Izsó tervei és elképzelései alapján készült, barátja, kortársa, tanítványa, Huszár Adolf fejezte be a magyar nemzeti szobrászat egyik legjelentősebb mesterének munkáját.

Rimaszombat számára a gipszmintát a pesti Petőfi-szoborbizottság ajánlotta fel 1882-ben azzal az indoklással, hogy ez az itteni múzeumot illeti meg, mert Izsó Rimaszombatot vallotta szülővárosának. A szobor pedig – átvészelve a viharos XX. századot – előbb a raktárban, majd a múzeum előcsarnokában álldogált. Volt idő, hogy firkák csúfították, volt, hogy pici darabkák töredeztek le a szobormintáról. Olykor sarokba állították, olykor eldugták. Mostanra pedig a múzeum egyik legnagyobb becsben tartott kiállítási tárgyává vált.

Izsó Miklós az 1848–49-es forradalom és szabadságharc részeseként, annak bukása után bujdosni kényszerült. Már serdülő ifjúként, 1847-ben került Rimaszombatba, itt volt kőfaragó inas. Ferenczy István, a klasszicizmus legjobb magyar képviselője, a magyar nemzeti szobrászat úttörő mestere tanítgatta a fogékony és tehetséges Izsót, erről később írásos bizonylatot is adott tanítványának. Mestere halála után 1856-ban Izsó tovább folytatta tanulmányait, előbb Pesten, majd Bécsben és Münchenben. 1862-től ismét Pesten dolgozott, munkái keresettek lettek, Debrecenben 1871-ben avatták fel híres Csokonai-emlékművét. A rimaszombati Petőfi-szobor gipszmintáját az egyik legkorábbi alapítású megyei múzeum, a Gömör-Kishont Múzeum alapítói szerezték meg.

A gipszminta bronzba öntésének gondolata az ezredforduló tájékán, 1999. március 15-én hangzott el először nyilvánosan B. Kovács István ünnepi beszédében. Számtalan egyeztető tárgyalás, együttgondolkodás végeredményeként, B. Kovács István kitartásának és akaraterejének köszönhetően, végül is a Rimaszombat és Vidéke Polgári Társulás 2003. augusztusában arról határozott, hogy a városban felállíttatja Petőfi szobrát, magát pedig Petőfi-szoborbizottsággá minősítette át.

Eredetileg a Tompa Mihály Református Gimnázium előtti díszkertben szerették volna felavatni a szobrot idén március 15-én. A sors és az épület társtulajdonosa, a rimaszombati ágostai evangélikus egyház azonban közbeszólt. Az evangélikusok ugyanis nem adták meg az engedélyt egykori hittársuknak, az evangélikusnak keresztelt és a pesti evangélikusok nagy lelkészénél, Ján Kollárnál, a nemzetébresztőnél konfirmált Petőfi Sándor szobrának felállításához az iskola előtti díszkertben. A szoborbizottságot azonban az elutasító válasz nem ingatta meg. Kéréssel, javaslattal fordultak a város polgármesteréhez, Czifrus Istvánhoz, aki ezek után a szoborbizottság javaslatát magáénak érezve terjesztette azt a város képviselő-testülete elé. A városatyák az indítványt el is fogadták. Petőfi szobra a polgármester javaslatára a Tompa Mihály téren, az egykori gömöri költőtárs és barát, Tompa Mihály szobra mellett kap helyet. Talán az egyik legszebb hely ez a városban.

Egy szoborállítás nem is olyan könnyű dolog, miként az bárki gondolná. Pénzigényes, szervezésigényes tevékenység mindenképpen. A szoborról való mintavétel például közel tíz napig tartott Győrfi Lajos szobrászművésznek és Varga Imre öntőmesternek. A bronzba öntés az egyik legrégebbi öntési technikával az úgynevezett viaszveszejtéses technikával történt. Több darabból forrasztották össze a szobrot, amely már készen áll, s Karcagon várja a szállítására alkalmas járművet. Az előzetes információk szerint több mint fél tonnát nyom maga a szobor, ehhez még a szobrászművész Győrfi Lajos egy igen szép, süttői mészkőből faragott talapzatot is készített.

Petőfi és Tompa szobra a gondos számítások szerint szinte milliméterre egyforma magasak lesznek, a Tompa tér arculata pedig ugyancsak megváltozik a szoborállítás után. Sokkal kiegyensúlyozottabb, rendezettebb és egyedülállóan szép tere lesz ez a mára európaivá vált Rimaszombatnak.

Az építési munkálatok a napokban indultak el, az első jelképes és tényleges kapavágást a tiszteletbeli elnök Ft. Erdélyi Géza és B. Kovács István végezték el május 17-én, de mindegyik jelenlévő bizottsági tag tett egy jelképes kapavágást. A közadakozás a meghirdetés óta folyamatos, kisemberek és vállalkozók, intézmények és önkormányzatok támogatják a szobor felállítását. Maga Rimaszombat városa százezer koronával támogatja a munkálatokat, a testvérváros, Tiszaújváros szintén ugyanennyi összeggel járult hozzá a a szobor felállíttatáshoz. Szinte az egész egykori Gömör-Kishont „megmozdult”, kisebb-nagyobb pénzadományokkal szinte mindegyik magyarok által lakott önkormányzat lehetőségei szerint támogatja ezt a kivételes vállalkozást. Magyarországról is érkeztek felajánlások szép számmal, minden adakozó felsorolásához fél újságnyi helyre lenne szükség. A költségek tetemesek, eddigi információink szerint csupán magának a szobornak az elkészítési költségei meghaladják a nyolcmillió forintot. A felállításhoz elengedhetetlenül szükséges a tér rendezése, sokba kerül a szállítás, az engedélyezetés, a rengeteg intéznivaló. Rimaszombatban ugyancsak szeretnék emlékezetessé tenni ezt a szoboravatást. Szerveződik az ünnepi műsor, készülődnek a művészek. Ma már biztos, hogy a Petőfi-szobor május 29-én állni fog a téren. Előzetes információk szerint a Duna Televízió vagy élőben vagy felvételről közvetíti az ünnepséget. Az is biztossá vált, hogy sajnos sem a magyar, sem a szlovák köztársasági elnök nem tud eleget tenni a meghívásnak egyéb fontos elfoglaltságuk miatt, így nem vesznek részt az avatáson, viszont mindkét elnöki hivatal magas szinten képviselteti magát.

Rimaszombat csaknem harmincezres város. Egykori megyeközpont, Gömör-Kishont gazdasági és kulturális központja ma is. Nem könnyű itt az élet, de aki itt született, az itt szeretne élni és itt szeretné városát szépnek, európainak látni. Idén május végén, a Szentlélek kiáradásának ünnepe, Pünkösd előtt egy csodálatos szoborral gazdagodik a világ magyarsága. Mert ez a rimaszombati Petőfi-szobor már régen nem csak a rimaszombatiaké. Ez a szobor mindannyiunké. Mindazoké, akik szeretik és becsülik a forradalmár költőt, a magyar és az egyetemes irodalom kiemelkedő alakját. Gömör-Kishont újra visszafogadja egykori táblabíráját, akit egykoron, 1845-ben a gömöri nemesség választott meg. „... kineveztettem és fölesküdtem táblabírónak... Isten és Gömör megye kegyelméből...” írta Petőfi. Történt ez pedig 1845. május 29-én, azon a napon, amelyen 1875-ben Izsó Miklós, e szobor alkotója örökre lehunyta szemét.

2004. május 29-én pedig felállítják a Petőfi-szobrot. A városban többen már azon töprengenek, hogy talán bizony jó palóc írónk, Mikszáth Kálmán, az egykori rimaszombati diák is megérdemelne egyet, legalább egy mellszobrot.