Kubai nyaralásról álmodozott

„A First Choice Marketing kft. ellen feljelentést teszek”Somogyi Tibor felvételeiA telefonáló hölgy jobb ügyfelet nem is kívánhatott magának, elégedetten nyugtázhatta, hogy beszélgetőtársa elfogadta meghívását, és részt vesz a First Choice Marketing kft. által szervezett találkozón, amelyen kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb nyaralóhelyet. Eleget tett annak a feltételnek is, hogy párjával együtt érkezzen.

– Kellemes érzéssel tettem le a telefonkagylót, kíváncsi voltam a január 22-ei összejövetelre. Titokban azt reméltem, hogy lehetőségem lesz egy kubai utat választani, ugyanis újabban oda szeretnék utazni. Bár nem értettem, mi a fenének csengetnek rám és kérdezik kétnaponta, biztosan eljövünk-e, amikor egyszer már szavamat adtam.

A First Choice Marketing kft. Bajkalská utcai székhelyére öt idősebb házaspárt hívtak meg a szervezők. – Külön-külön asztalokhoz ültettek bennünket, a menedzser fényképeken, videón mutatta be a szebbnél szebb üdülőközpontokat. Ömlött belőle a szó. Kuba iránti érdeklődésemmel ugyan kissé kizökkentettem a koncepciójából, majd miután közölte, oda nem szerveznek utakat, nyomban felsorolta, száz ország kínálatából választhatom ki a nekem megfelelőt – mondta Alföldy József. A kellemes hangulatú találkozón hirtelen árverést rendeztek a szervezők, a Tenerife szigeti hétnapos nyaralás kikiáltási árát 25 ezer koronában határozták meg. – Soha nem rontottam el semmilyen játékot, hát belementem. Igaz, két házaspár nem vett részt a licitáláson, a harmadik menet közben szállt ki. Ketten maradtunk, s amikor az összeg elérte a 35 ezret, a menedzser tudatta, hogy nemcsak az árverésen részt vevők, de a többiek is utazhatnak Tenerifére. Tudatták azt is, hogy az összeg négy személy szállásköltségét fedezi, majd ujjongva közölték velük: ha azonnal fizetünk, háromezer koronás kedvezményt kapunk.

Alföldy József nem sejtette, hogy a találkozón pénzre is szüksége lesz. Ám nem akarta elszalasztani a kiváló lehetőséget és persze a kedvezményt sem, ezért élettársával beült a kocsijába, Dunaszerdahelyre hajtott a pénzért, majd gyorsan visszatértek Pozsonyba. Aláírták a szerződést, majd egy memorandum című okmányt, amelyben igazolják, hogy megértették a szerződésben rögzítetteket, és fizettek. Amikor átvették az elismervényt, meglepetés érte őket. Szerencsekerék-sorsoláson vettek részt, és láss csodát, nem videót vagy tévét, hanem egy dél-spanyolországi nyaralást nyertek.

– Elképzelheti, mennyire boldogok voltunk! Nyomban megbeszéltük, hogy akkor az idén Dél-Spanyolországban töltünk egy hetet, a tenerifei nyaralást pedig jövőre halasztjuk, ugyanis a szerződés értelmében 24 hónapon belül, tetszés szerint időpontban indulhatunk útnak – mutatja a szerződéséket és a nyereményutat igazoló iratot.

A szöveg tanulmányozása közben kiderül, hogy Alföldy Józsefet, – s ki tudja, még hány személyt – csúnyán becsapták. – Mi késztette arra, hogy elfogadja az előnytelen feltételeket? Ki látott már olyat, hogy januárban olyanért fizet, amit majd a jövőben, 24 hónapon belül vesz csak igénybe? Az utazási irodák kedvezőbbnél kedvezőbb feltételekkel kínálnak utakat az ügyfeleknek, a befizetett összeg általában magába foglalja az utazási és kosztköltségeket, de még a biztosítás összegét is.

Alföldy József úr szerencsére nem szívja mellre a történeket, derűsen meséli, élete során magánemberként és társasutazással számos országba látogatott, járt Izraelben, Dániában, nyaralt több tenger partján, s mindig megkapta azt, amiért fizetett. – Az élettársamnak nem voltak olyan lehetőségei, mint nekem, gondoltam, elviszem valamilyen szép helyre. Neki akartam örömet szerezni, most persze, úgy néz ki, oda a pénzem – jegyzi meg, majd gyorsan hozzáfűzi: a kellemetlen tapasztalat nem szegi kedvét, az idén „csak” magyarországi gyógyfürdő lesz nyaralásuk színhelye, de jövőre irány Kuba. Persze, megbízható utazási irodával.

Nem tagadja, sokáig eszébe sem jutott, hogy csalók zsebelték be a pénzét, hiszen néhány héttel ezelőtt a kft.-ből érdeklődtek, kiválasztotta-e már az utazás időpontját? – Mivel még nem egyeztettünk az élettársammal, nemleges választ adtam. – Még jó – jegyeztük meg, – lehet, hogy előre követelték volna a repülőjegy és a koszt árát is, vagyis nagyobb volna a vesztesége.

Alföldy József nemrég a tévéhíradóból értesült arról, hogy a pozsonyi székhelyű kft. irodájából nemcsak az alkalmazottak tűntek el, hanem a bútorzat is. Nem akart hinni a szemének, bízott abban, tévedés az egész. Másnap reggel tárcsázta a szerződésben feltüntetett telefonszámot, de hiába. – Tudom, nevetségesen hangzik, de bizakodó vagyok. Lehet, hogy eleget tesznek a szerződésben foglaltaknak – mondja. – Hiszékeny voltam és vagyok most is, ez az alaptermészetem, mindig megbíztam az emberekben. Ha most visszagondolok a telefonbeszélgetésekre, a személyes találkozóra, tudatosítanom kell, hogy ügyesen csaptak be. Meggyőztek arról, hogy a lehető legkedvezőbb feltételeket kínálják, persze jutányos áron. Ezt nevezik agymosásnak, igaz? Hibát követtem el, amikor gondolkodás, mérlegelés nélkül fizettem. A First Choice Marketing kft. ellen rendőrségi feljelentést teszek, s történetem közreadását azért vállalom, hogy a hozzám hasonló hiszékenyek ne hagyják magukat becsapni.