Az agyagtól a fényképig a szenci múzeumban

A Szenci Városi Múzeum a 19. századtól Török-ház néven emlegetett épületben nyílt meg 2010-ben, a földszinten működő Turisztikai Információs Központ fölött. A padlástérben állandó kiállítást rendeztek be, amelyet többéves előkészítő munka előzött meg.

Az épület története

A Török-ház történetét az épület sarokbástyájában dolgozták fel. Strešňák Gábor múzeumigazgatótól megtudtuk, az elnevezés a ház korára utalhatott. A 19. század végén megjelent első szenci képeslapokon így jelölték az épületet. Az 1870-es évek elején ebben az épületben működött a városháza udvarral, kerttel.

„A házat le akarták bontani, a helyére új városházát építeni és községi iskolát berendezni, de Esterházy Antal, akinek a nagybirtoka részét alkotta az épület, ezt nem engedte. Valószínűleg akkor kezdték el így emlegetni a házat, amely a török időkben épülhetett, de levéltári és egyéb forrásokban nem találkozunk ezzel a kifejezéssel. Az épület eredetileg harmincadhivatalként épült a 16. század derekán a külkereskedelmi adó behajtásának céljából. A korabeli Alsó-Magyarországnak 150 éven keresztül a legtöbb bevételt produkáló hivatala volt ez, amely Mária Terézia idejében szűnt meg, akkor került ide a városháza”

– foglalta össze röviden az épület történetét az igazgató.

Korszerű technika

A múzeum tehát az első emeleten és a padlástérben működik. Strešňák Gábor szerint nagyon sokat nyertek a bővítéssel, hiszen a kiállítótér megduplázódott, valamint irodát, digitalizációs helyiséget és kézi raktárt is be tudtak rendezni. Az egész kiállítóteret légkondicionáló berendezéssel látták el, hogy minél jobban meg tudják őrizni a kiállított anyag épségét.

„A kézi raktár is klimatizált, így ideális körülményeket tudunk teremteni az elsősorban papír alapú kiállítási tárgyaknak. Az agyagtól a fényképig című tárlat nagyobb léptékekben mutatja be a régió történelmét az új kőkorszaktól kezdve az első világháborúig. A kiállítás interaktív és múzeumpedagógiai órákat is tartunk. Több számítógépen lehet leírásokat olvasni, alaprajzokat, ábrákat nézegetni. Fontos, hogy ne csak a hagyományos módon mutassuk be a kiállítás anyagát, hanem élményszerű legyen, több érzékszervre hasson, ugyanakkor nem szabad túlzásba esni sem és hosszú távon fenntartható megoldásokat kell keresni. Az egyes témaköröket vizuális képanyaggal egészítettük ki, nyolc monitoron lehet prezentációs anyagot megnézni három nyelven, magyarul, szlovákul, angolul, és minden leírás három nyelven olvasható. A múzeumi moziban öt rövid dokumentumfilmet nézhetnek meg az érdeklődők”

– részletezte Strešňák Gábor.

Témakörök

A kiállításon több témakör szerepel, amelyek igazodnak az iskolai történelemoktatáshoz.

„Minden évfolyam megtalálhatja a számára érdekes témákat, így az iskolai tananyagot múzeumpedagógiai órákkal lehet kiegészíteni. Az ötödikeseknek például Bevezetés a történelmi forrásokba címmel tartunk órát, ahol a múzeum gyűjteményéből válogatunk a középkori oklevelektől kezdve az újkori dokumentumokon keresztül a 20. századig érdekességeket, nemcsak írott, hanem képi forrásokat is. A gyerekek maguk keresik meg a példákat a tárlókban, és a leírások alapján be kell azonosítaniuk a tárgyakat. Ez azért fontos, mert megtanulnak tájékozódni a tárlatban. Rájönnek, hogy nemcsak nézelődni kell, hanem látni, megismerni is a dolgokat. Ha a tárgyakat el tudják helyezni egy adott korban, akkor teljesen más élményt ad a múzeumlátogatás. A vaskori leletanyagtól kezdve a római korig találhatók itt példák. Van halomsír-rekonstrukció a kora vaskorból, római kori sírkő másolata, amely a boldogfai templom falából került elő. Vannak viselet- és fegyverzetrekonstrukciók, középkori használati tárgyak, a cseklészi vár régészeti leletei, de megtekinthető Szenc első írásos említésének másolata is, továbbá reneszánsz kori ötvösmunkák. Egy külön tárlót rendeztünk be a szenci Collegium Oeconomikum bemutatására, amely a Mária Terézia idejében alapított első felsőfokú közgazdasági és kamaratudományokat oktató intézmény volt az Osztrák–Magyar Monarchiában. 1776-ig működött Szencen, amikor leégett és Tatára költöztették. Ezen keresztül mutatjuk be a felvilágosodás korát. Különféle egyháztörténeti források is részét képezik a kiállításnak, valamint a 19. századból származó családtörténeti emlékek, fényképek, amelyek szereplőit azonosítani is tudtuk, majd eljutunk a 20. század elejéig, amikor gyökeresen megváltoznak a társadalmi viszonyok a városban, ezzel zárul a tárlat. Az első világháború témáját is szenci és környékbeli lakosok hagyatékának bevonásával tudtuk feldolgozni, például háborús naplókból olvashatnak a látogatók szemelvényeket”

– fejtette ki az igazgató.

A múzeum feladatai

A szenci múzeum elsősorban az alapiskolák felső tagozatosait és a középiskolás diákokat kívánja megszólítani. Az igazgató szerint a csoportoknak legjobb előre bejelentkezni és kiválasztani egy témakört, amellyel rendhagyó történelemóra keretében foglalkozni szeretnének.

„Végig lehet nézni egyszerre is az egész tárlatot, arra tanácsos 2-3 órát rászánni, de ha valaki szeretne belemélyedni a leírásokba, akkor érdemes több részletben megismerkedni a kiállított tárgyakkal, dokumentumokkal. A tárgyak akkor szólalnak meg, ha azokat el is tudjuk helyezni”

– fogalmazott.

Mivel a múzeum a helyi művelődési ház részét képezi, ezért történelmi előadásokon kívül nem szerveznek más rendezvényeket.

„Egész estés szakmai előadások ezek, általában történészeket hívunk meg. Az egy-másfél órás előadást gyakran követi hosszabb, családias hangulatú beszélgetés, amikor az érdeklődők teszik fel kérdéseiket az előadónak. A kezdetektől mostanáig körülbelül 120 előadást, 5 konferenciát, több szemináriumot szerveztünk és kiadtunk 7 kötetet, a legutóbbi két konferencia anyagának kiadása pedig még ránk vár. Van egy regionális tankönyvsorozatunk, amelyet szépen lehet a tárlat anyagával kombinálni. Nemcsak a szenci, hanem a környező falvak magyar és szlovák tannyelvű iskoláiban is használják ezeket a tankönyveket, így a szlovák gyerekek először tanulnak például Szenczi Molnár Albertről”

– hangsúlyozta Strešňák Gábor. A múzeumban évente két időszaki kiállítást szerveznek és általában vándorkiállítás formájában a régió iskoláiban is bemutatják azokat. Több olyan előadót fogadtak Szencen, aki az esti előadás előtt valamelyik iskolába is ellátogatott.

Közszolgálat

Strešňák Gábor szerint azért fontos, hogy múzeum működjön egy városban, mert rohamosan változó időket élünk.

„Pozsony közelében nagymértékben változik a régió arculata, a közösségi emlékezete, egyénisége, az őslakosság. A múzeum mindig a legalább egy-két generációval ezelőtti és annál régebbi viszonyokat, valamint az etnikai, kulturális csoportok jellemzőit dokumentálja. Képet ad a nemzetiségi és egyéb arányok megváltozásáról, a múltjáról. Ha beáll egy arculatvesztés és nincs egy, az adott régióban működő közgyűjteményi intézmény, akkor az arculatvesztés visszahozhatatlan. Így legalább dokumentálhatjuk és meg tudjuk mutatni. A muzeológusnak az a dolga, hogy az összegyűjtött anyagot a látogatók elé tárja és a köz javára fordítsa. Nagyon fontos lenne, hogy azokon a helyeken is elgondolkozzanak ilyen múzeumi gyűjtemények létrehozásáról, ahol még talán többet lehetne megmenteni és megmutatni, például Somorján vagy Vágsellye környékén”

– zárta az intézmény igazgatója.