Autóbalesetben meghalt Takács Emőke

Takács Emőke 1965. január 17-én született, Pereden nőtt fel. A galántai gimnáziumban érettségizett, majd a nagyszombati Egészségügyi Középiskolában (Stredná zdravotnícka škola, Trnava) szerzett nőgyógyászati nővér végzettséget. Azóta folyamatosan tanult, elsősorban a pozsonyi Szlovák Egészségügyi Egyetem (Slovenská zdravotnícka univerzita) különböző képzéseit végezte el. Diplomás szülésznő, szülésfelkészítő, diplomás nővér, kardiotokográfus, diplomás ápoló lett. Hosszú ideig dolgozott a galántai Szent Lukács kórházban szülésznőként, tanított a Szlovák Egészségügyi Egyetemen, számos szakmai publikációja jelent meg, szemináriumokat, konferenciákat, kurzusokat szervezett. A galántai kórház nőgyógyászat és szülészet osztálya mellett, valamint Vágsellyén a tizenöt éve alapított stúdiójában nők és párok tucatjait készítette fel a szülésre és tartott terhestornát, terhesgondozást. A régió elismert és szeretett szakembere volt. 

Jakoda Rátz Katalin, a Szent Lukács kórház nőgyógyászat és szülészet osztályának vezető szülésznője elmondta, kollégája és barátja hatalmas űrt hagyott maga után. “Tizenhat éves korától ismerem, a galántai gimnázium akkori esztrádcsoportjának oszlopos tagja volt, aki végtelen jóságával, vidámságával mindig a társaság középpontjában volt, ott lettünk barátok, majd később kollégák. Emőke rendkívül szorgalmas és maximalista volt. A vezetésével írtam a diplomamunkám a pozsonyi egyetemen, de évtizedes ismeretségünk és barátságunk ellenére ugyanolyan szigorú volt velem, mint a többi tanítványával, amiért nagyon hálás vagyok neki. Szívvel-lélekkel a szakmájának élt, egész életét a nők segítségére áldozta. Nemcsak egyszerűen szülésfelkészítést végzett, hanem a terhesgondozástól kezdve a szülés utáni időszakra is igyekezett felkészíteni a kismamákat, segítette őket bármiben, igyekezett a helyes életmódra szoktatni őket. Bárki bármikor fordulhatott hozzá kérdéseivel, akár telefonon, akár személyesen, mindig a rendelkezésükre állt, a szabadidejében is. A Covid-lezárások időszakában sem hagyta őket magukra, a felkészítést, gondozást az online térben folytatta. Annak ellenére, hogy sajnos nem adatott meg neki, hogy saját gyermeke legyen, nem keresett más szakmát, és rendkívüli módon át tudta élni a szüléskor feltörő érzelmeket, boldogságot, amiket az anyák átélnek. Minden tudását átadta a nőknek, nagyon szerették, ha éppen ő ügyelt, amikor szülésre került sor, mert tudták, hogy jó kezekbe kerültek. Mindenki szerette, aki csak a közelébe került” - fogalmazott Jakoda Rátz Katalin.