Átadták Galántán a Csemadok-díjakat

Idén január 19-én, vasárnap délután a Galántai Városi Művelődési Központ színháztermében rendezték az ünnepséget. A díjátadásokat kultúrműsor színesítette. Csemadok Életmű díjat kapott Méry Margit (Pozsony) néprajzkutató, Mészáros Győző (Deáki) – a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke, Metzner Valéria (Réte) – a Csemadok Rétei Szervezetének tevékenységéről szóló kiadványok szerkesztője, Teleki Béla (Losonc) – a fülekpüspöki Palóc Néptáncegyüttes és a helyi alapszervezet vezetője és aktív tagja. A Csemadok Közművelődési Díj kitüntetettjei lettek: Józsa Mónika (Vága) – karnagy, zenetanár, Remák Béla (Szepsi) – a Bódva Egyesület alapítója, nyugalmazott tanító, népművelő, Tóth Ágnes (Ragyolc) – karnagy, zenetanár, Tóth László (Lukanénye) – a Lukanényei Citerazenekar vezetője, Tömösváry Mária (Óbást) – a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke, Zsapka Zsolt (Vásárút) – a Vásárúti Dalárda vezetője, a Kor-Zár zenekar alapítótagja. Gyurcsó István díjjal tüntették ki Molnár Lászlót (Pozsony) újságírót, előadóművészt, Fábry Zoltán díjjal Erdei Pétert (Kecskemét) karnagyot.

Erdei nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy ő kapja a Fábry Zoltán-díjat, mert elmondása szerint az embert mindig váratlanul érik az ilyen megtiszteltetések.

„Az első gondolatom az volt, vajon megérdemlem-e, illetve vajon tettem-e eleget azért, amit kaptam. A második gondolatom pedig az volt, hogyan tudnám ezt a továbbiakban is visszaadni vagy tovább életben tartani az együttműködést, és a véráramlást tovább működtetni mindkét irányban”

– fejtette ki a karnagy. Hozzátette, Galántára kicsit mintha hazajönne, hiszen az 1980-as évek elejétől rendszeres vendég a városban.

„Nagyon jól emlékszem még azokra az évekre, amikor ebben a kultúrházban ritka volt a magyar szó. Olyan boldogság az, hogy most szabadon beszélgethetünk és szabadon ünnepelhetünk magyar nyelven!” – emelte ki Erdei Péter. Úgy fogalmazott, ha a környéken jár, minden alkalommal elvarázsolja a táj szépsége és gazdagsága, és az még inkább örömmel tölti el, hogy lényegesen több a magyar nyelvű tábla és felirat az utak mentén, ami otthonos érzéssel tölti el az embert. A karnagy úgy véli, az itteni kórusmozgalmat nagyon nehéz összehasonlítani a magyarországival, mivel más körülmények között és főleg más indíttatással működnek a kórusok.

„A hagyományőrzésnek az az ereje, amit én itt mindig tapasztaltam, tehát megőrizni az etnikai összetartozást és azon belül szakmai értelemben továbbfejlődni, az egy nagyon nehéz és nagyon sokoldalú dolog. Ebben minden tisztelet az itteni kórusoké és karnagyaiké”

– zárta szavait Erdei Péter.