Aranylázban, 2000 méter magasan

A Magas-Tátra felsőbb régióinak néhány helyütt századokra visszanyúló emberi története van. A csúcsok közül a Kriván játszotta ebben (is) az egyik legfontosabb szerepet. Gyakorlatilag évszázadokon keresztül bányásztak aranyat és más nyersanyagot a lejtőin – de mindig csak igen sovány sikerrel.

Sziszifusz a Krivánon

A hegység egyik legjobb ismerője, a néhai Arno Puškáš is írt a hegymászókalauzként szolgáló könyvében (Vysoké Tatry, Horolezecký sprievodca, Diel X. Bratislava, 1989) a tárnákban zajló egykori munkákról. A forrásai alapján valószínűsíthető, hogy már Luxemburgi Zsigmond idején megjelentek a hegyen az első bányászok, Corvin Mátyás uralkodása alatt azonban már egészen biztosan folyt a munka a Kriván nyugati oldalán – például a Rút-szakadéknál (Škaredý žľab). A valódi fordulópontot – ahogy oly' sok mindenben – azonban a török hadsereg hódításai hozták el. A katonai kiadások finanszírozása érdekében I. Ferdinánd próbálta felpörgetni a királyság területén zajló nemesfémbányászatot – természetesen állami felügyelet alatt. Utódja, Miksa idejében létesültek a Kriván déli lejtőin a hellyel-közzel ma is felfedezhető járatok. Közülük a Terézia nevű volt a leghíresebb, ahol antimonitot, cinket – s ahogyan azt korábban a TASR-nek Ivan Bohuš publicista fejtegette –, ezüstöt bányásztak mindössze 50 méterrel a csúcs alatt. A használható nyersanyagot aztán Vázsecen (Važec) keresztül szállították a körmöcbányai pénzverő műhelyekbe.

Igen ám, de a rengeteg munka ellenére a nyereség sovány hasznot hajtott az államnak. Már Miksa idejében egy nemesi család, a Szmrecsányiak kapták meg a bányászati jogot, amely végül egészen a 18. századig kézről kézre vándorolt a különböző famíliák körében. Utolsóként a Csorbán (Štrba) működő evangélikus lelkész, Jozef Fornet próbált szerencsét a 18. század végén, de mindössze a kiadásainak felét tudta fedezni a kinyert nyersanyaggal. Ezzel végül és végleg lezárult a kriváni „aranyláz” több száz éves, kínlódásokkal teli története.

A csúcsot 1794-ben megmászó francia diák, Baltazar Hacquet úgy nyilatkozott, az itteni bányák megnyitásának ötlete nem egy valódi bányásztól, hanem csakis tudatlan vagy hazug emberektől származhatott. Puškáš úgy tudja, a történeti mérleg szerint a nyereség átlagban csak a mindenkor befektetett összeg harmadát volt képes fedezni.

Aki számára nem ismeretlen a Magas-Tátra, az könnyen elképzelheti, mennyire mostoha körülmények között dolgoztak itt a bányászok.  A rendszerint szűk tárnákban közlekedve a kemény kőzettel kellett folyamatosan viaskodniuk, hogy például a kis darabokban fellelhető arany nyomára bukkanjanak. A mindenkor sajátosan viselkedő magashegyi időjárásnak is folyamatosan ki voltak szolgáltatva. Tudni a hegyhez és a bányászathoz kapcsolódó népmondákról ís. Az egyik szerint a Kriván voltaképpen azért „dőlt meg”, s nyerte el jellegzetes alakját, mert a bányászok aláásták, s a kőzetek ennek hatására elmozdultak.

Egész napos túra

A csúcs a Magas-Tátra legnépszerűbbjei közé tartozik, így sokan keresik fel a nyári szezonban. Amit néhány hete a Tengerszem-csúcsról írtunk, az értelemszerűen vonatkozik a Krivánra is: legjobb mindjárt hajnalban kezdeni a túrát, hogy aztán csak lefele tartva találkozzunk a tömegekkel.

Ha a bányák még itt-ott megmutatkozó bejáratait is látni akarjuk, akkor célszerű vagy a Csorba-tótól induló piros jelzést (egy irányban 10 km, öt óra időtartam és 1100 m-es szintemelkedés), esetleg a Fehér-Vág és az 537-es út kereszteződésétől húzódó kék jelet (egy irányban 7,2 km, és három és fél órás időtartam a csúcsig, 1200 m-es szintemelkedéssel) követni. A bejáratok nyomait 2000-2200 méter tengerszint feletti magasságban találjuk, még mielőtt elérnénk a Kriván-szakadék (Krivánsky žľab) szélén található kereszteződést.  A tárnák bejáratait a Palzman bányák (Palzmanove bane) név jelöli a turistatérképeken.

A csúcstúrához a Három-forrás (Tri studničky) felől is hozzáfoghatunk. A zöld jelzést követve innen csak 6,6 km-re van a végcél, cserébe viszont 1300 méteres szintkülönbséget kell leküzdenünk. Akárhonnan megyünk fel a talán legkarakteresebb tátrai csúcsra, a bányákban görnyedő egykori emberekkel ellentétben mi legfeljebb a kellemes fáradtság kíséretében ereszkedhetünk vissza az emberi világba.