Anyanyelv-használati konferencia Komáromban

Cúth Csaba, a társulás elnöke bevezetőjében utalt rá, hogy a konferencia időpontját az Anyanyelv Nemzetközi Világnapjához időzítették (1999-ben az UNESCO február 21-ét nyilvánította az anyanyelv napjává), ezzel is ráirányítva a figyelmet erre a köztudatban egyelőre kevéssé jegyzett évfordulóra. Mint megjegyezte, Szlovákiában 364 hatályos jogszabály van, amely valamilyen formában érinti a nyelvhasználatot, ezek közül 89-ben található utalás az államnyelvtörvényre, ugyanakkor csak 19-ben a kisebbségi nyelvhasználati törvényre. A két nap során öt szakmai – közigazgatás, hivatalok és közélet; belügy, külügy és honvédelem, igazságszolgáltatás, munkajog és egészségügy; gazdaság, pénzügy, mezőgazdaság, közlekedés és környezetvédelem; valamint oktatás, média és kultúra –, továbbá egy ún. civil szekcióban folyik a munka. Valamennyi szekcióban jogi, nyelvészeti, politikai és gyakorlati szempontból is körüljárják az adott témakört. „A konferencia legnagyobb hozadékának éppen azt tartom, hogy a résztvevők különböző aspektusokból, elméleti és gyakorlati oldalról is megközelítik a problémát – mondta Cúth Csaba. – A ma délutáni utolsó szekcióülésen pedig az egyes civil kezdeményezések, szervezetek, illetve pártok képviselői saját tevékenységük bemutatása mellett már azt is meg tudják fogalmazni, hogy az elhangzottakból mit tudnak hasznosítani, milyen hozadéka lehet számukra ennek a konferenciának. Az előadásokból konferenciakötet készül.” Szabómihály Gizella, a Gramma Nyelvi Iroda munkatársa, aki valamennyi szekcióban nyelvészeti szempontból világított rá a problémára, ajánlást is megfogalmazott a jelenlévők számára: úgy véli, az egységes szaknyelvi tervezés érdekében a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett szakmunkacsoportot kell létrehozni. Ma ugyanis nagy a bizonytalanság ezen a téren. Még abban sincs egyetértés, milyen elvek mentén történjék a fordítás: tükörfordítással szlovákból, a magyarországi szakkifejezések felhasználásával, vagy egy saját, szlovákiai magyar terminológia meghonosításával. Számos területen ugyanis eltér a hazai és a magyarországi államigazgatási, közigazgatási rendszer. Példaként a „prednosta” kifejezést hozta fel az előadó. „Az egyes települések alapszabályának magyar változatában találkoztam már a szlovákból fordított elöljáró, a Magyarországról átvett jegyző, valamint a hivatalvezető kifejezéssel is – mutatott rá a szakember. – Mielőbb szükség van tehát az egységes szaknyelvi tervezésre, mert a mostani állapot bizonytalanságot okoz azok körében is, akik szeretnék a magyar terminológiát használni akár szóbeli, akár írásbeli érintkezés során.”