Angolul tanuló falvak

Dominick Leone az udvardi kisiskolások köztVas Gyula felvételeA programot 1992-ben az erdélyi származású, Amerikában élő Tolnay Ádám indította Magyarországon, az általa igazgatott Lerning Enterprises Alapítvány azóta számos térségben – a mexikói őserdőkben, Észak-Afrikában, a Kárpát-medencében – szervez nyelv- és számítógépes tanfolyamokat. Idén Szlovákiában 13 községben zajlik az oktatás, az érdeklődés ennél sokkal nagyobb, de a lektorok száma, sajnos, korlátozott. Andruskó Imrével és az Alapítványnyal való kapcsolattartásban oroszlánrészt vállaló Csémy Balázzsal meglátogathattam néhány községet, ahol július elejétől folyik az oktatás. Kiderült, a legtöbb helyen a polgármester vagy az iskola igazgatója a program motorja, akik szabadidejüket feláldozva szervezik a tanfolyamokat és mindazt, ami körülöttük van. Sőt, többen közülük három hétre szállást is adnak a lektoroknak. A családoknál való elszállásolás ugyanis szintén része a kezdeményezésnek, vagyis, hogy az amerikai fiatalok betekintést nyerhessenek az itteni emberek életébe, mindennapjaiba. Mivel általában nagyvárosból érkeznek, sokszor bizony meglepő szituációk is előfordulnak. Bara Mihály, Tardoskedd polgármester például mosolyogva mesélte, hogy a hozzá érkező lektorok némelyikének mekkora élményt jelentett a baromfiudvar. „Az egyik diáklány például órákig el tudta nézni a kapirgáló tyúkokat, de akadt olyan is, aki kijött velünk aratni – mondta. – Érdekes felfedezés volt számomra, hogy ezek az amerikai fiatalok nem használják a kést. Az első alkalommal még azt gondoltam, hogy kivételes esettel állok szemben, de már negyedik éve fogadjuk a lektorokat, és étkezéskor egyikőjük sem nyúl a késhez. Közben megtudtam, hogy náluk nem szokás a kés mindennapos használata.” Lukács Valéria, Kamocsa polgármestere rendkívül jópofának találta, hogy lektoruk, Charles Harris golfpályát keresett az alig több mint 900 lelket számláló községben. „Elmagyaráztuk neki, hogy itt golfpálya ugyan nincs, de megismerkedhet egy sajátságos ,nemzeti sporttal’, a dinnyedobálással és dinnyehegy-rakással – idézte a polgármester aszszony. – Bizony, akkor is nagyon elkerekedett a szeme, amikor egy jókora hízósertést meglátott az ólban. Eddig azt gondolta, hogy a sertés legfeljebb kutya nagyságú állat. Ott helyben kijelentette, hogy ő ilyennek a húsából többé bizony nem eszik. Ezek után nem tudom, mit szólna a szarvasmarhához...”

Az itteni étkezési szokásokat firtató kérdéseimre egyébként az amerikai fiatalok általában egyformán válaszoltak: rengeteg húst eszünk, ami számukra furcsának tűnik. „Nálunk újabban egészségtelennek tartják a húsfogyasztást, itt, Szlovákiában pedig szinte húst hússal esznek az emberek – magyarázta az Udvardon oktató Dominick Leone. – Én most ettem például életemben először gulyást és szarvashúst. Azt azért nem mondhatom, hogy nem ízlett. Megfigyeltem például azt is, hogy itt bármelyik napszakban lehajtanak egy kupica pálinkát az emberek. Amerikában megszólják azt, aki este hat óra előtt alkoholt iszik.” A szímői tanfolyamot vezető Ashley De Smeth más, számára szokatlan dologra hívta fel a figyelmünket: „Itt sokkal jobban különválnak a nemi szerepek, mint Amerikában. Amikor kivittem focizni a gyerekeket, a fiúk azonnal kijelentették, hogy a lányok nem játszhatnak velük. Nagyon tetszett viszont, hogy mindenki mindenkinek köszön az utcán, és olyan közvetlennek tűnnek az emberek.” Valamennyien egybehangzóan állították viszont, hogy rosszabb körülményekre számítottak. Volt, aki azt képzelte, hogy itt uniformizáltan öltözködnek az emberek. „Most már talán tájékozottabbak ezek a fiatalok, mint az első években, hiszen aki már volt itt, továbbadják tapasztalatait. Kezdetben szinte még azt is furcsának találták, hogy villannyal világítunk, az internet használatáról nem is beszélve” – idézte Bób János, Szímő polgármestere. Az amerikai lektorok egyébként Budapesten szállnak le a repülőgépről, az első benyomásokat tehát egy világvárosban szerzik. Ott aztán egy héten keresztül „akklimatizálódnak” az európai viszonyokhoz, szokásokhoz, azután érkeznek a kiválasztott községbe.

Településenként 40-50 gyerek vesz részt a tanfolyamokon, a legkisebbektől egészen az egyetemistákig. Sőt, Tardoskedden két nagymamát is találtunk a padsorokban. Puskás Mária három unokájával vesz részt a tanfolyamon, Mária Vargová pedig Svájcban élő fia kedvéért szeretne néhány alapvető szót, kifejezést elsajátítani. Vannak kezdő és haladó csoportok, a legapróbbak sokszor még egyáltalán nem tanultak angolul. „A kicsik általában nagyon nyitottak, kétszer annyi anyagot is képesek magukba szippantani, mint én azt az óra elején gondolom – mondta Brad Larson, aki a tardoskeddi csoportokat vezeti, és akivel egyébként még a polgármesternek sem sikerült megszerettetnie a lecsót. – A kamaszok már zárkózottabbak, velük általában egy-egy téma köré építem a foglalkozást. Persze, mindezt sok segédeszközzel, játékos formában próbálom megvalósítani.” Glucharovné Pathó Rozália, az udvardi magyar alapiskola igazgatónője szerint a tanfolyamot látogató gyerekek amellett, hogy gyakorolják a nyelvet, magabiztosabbakká, bátrabbakká is válnak a kurzus végére. „Ezekkel az egyetemistákkal felszabadultabban kommunikálnak, hiszen ez mégiscsak más, mint egy tanítási óra” – tette hozzá. A gyerekek többsége a délutánt is együtt tölti a lektorokkal, együtt sportolnak, járják a környéket. Charles Harris meghatottan mesélte, mennyire jólesett neki, hogy az első nap körbevezették őt a faluban, mindenki érdeklődött iránta, azóta is szinte minden nap máshová hívják őt vendégségbe. „A családomon kívül tulajdonképpen nincs is semmi, ami után vágyakoznék az otthoni dolgok közül – mondta. – Tényleg nagyon kedvesek velem, szinte lesik a kívánságaimat.” Diákjai is meg vannak elégedve fiatal tanárukkal. Gusztáv, Csaba és Ildikó – akik nem testvérek ugyan, de mindhármuk vezetékneve Halász – főleg közvetlenségét hangsúlyozták. „Igyekszik lassan beszélni, egyszerűbb szavakat használni, hogy megértsük – állították egybehangzóan. – Rokonszenves benne az is, hogy szeret sportolni, legyen az bármilyen labdajáték, azonnal bekapcsolódik.”

A szervezők természetesen a lehető legtöbbet szeretnének megmutatni a messziről jött idegennek környékükből, az országból, ezért hétvégeken kirándulásokat, városnézést szerveznek számukra. És hogy miért vállalják ezt a többletmunkát? Bób János szerint nekik, községi vezetőkként a jövőre kell gondolniuk, kicsi koruktól arra ösztönözni a gyerekeket, hogy tanuljanak. És ha ehhez lehetőséget is tudnak kínálni, az még jobb. „Községünkben a téli hónapokban a 30 százalékhoz közelít a munkanélküliek aránya. Még kevesen tudatosítják, hogy a felemelkedéshez a tanuláson keresztül vezet az út” – mondta. Ugyanakkor keserűen jegyezte meg, hogy a két alapiskola vezetése, pedagógusai szinte egyáltalán nem kapcsolódtak be a program szervezésébe, még a nyelvtanárok sem érdeklődtek a lehetőség iránt. Ezzel szemben Udvardon például az iskola igazgatónője a program helyi védnöke. Míg Szímőn, Tardoskedden és Udvardon már négy-öt éve megrendezik a tanfolyamot, Kamocsán az idei az első évfolyam. Itt tehát még az újdonság varázsával hat a program. Lukács Valéria szerint szinte megható, mennyire magáénak érzi az ügyet az egész falu. Mi több, a németül tanuló gyerekek irigykedve nézik társaikat, és felvetették: ők is szívesen vendégül látnának német lektort. „Kérésükön felbuzdulva már megtettük az első lépéseket egy német nyelvű lektor idecsábítására” – mondta a polgármester asszony.