Állami kitüntetésben részesült Balassa Zoltán kassai helytörténész, újságíró

A kitüntetést a kassai magyar főkonzulátuson adták át, ahol Haraszti Attila kassai főkonzul hangoztatta beszédében Balassa eddigi életének legfontosabb mozzanatait. „Balassa Zoltán újságíró, helytörténész, tanár, a Duna Televízió korábbi elnökének egykori tanácsadója 1949. június 28-án született Besztercebányán. Értelmiségi családban nőtt fel, apja, Balassa Géza régészként és művészettörténészként közmegbecsülésnek örvendő személy volt. Anyja, Krcsméry Katalin angol, német és francia nyelvtanárként dolgozott. Balassa Zoltán az általános iskolát és gimnáziumot szülővárosában, magyar nyelvű oktatás híján szlovákul végezte. Besztercebányán érettségizett a prágai Vegyipari Egyetemen szerzett mérnöki oklevelet. 1973-1979-ben a Kelet-szlovákiai Vasmű mérnöke, 1978-1990-ben a kassai Kelet-Szlovákiai Vízművek alkalmazottja. 1991 és 1998 között a Szabad Újság szerkesztője volt majd szabadúszó lett. 1999-ben Esterházy János Emlékéremmel jutalmazták. 2009-ben kezdett dolgozni a felvidék.ma hírportálnak. A 2016/17-es tanévben a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium óraadó tanára. 2018-tól a Kassai Műszaki Egyetemen, a Harmadik Kor Egyeteme program keretében négy szemeszterben Kassa történetét adja elő” – hangzott el a főkonzul által felolvasott laudációban. Ahogy azt Balassa szerkesztőségünknek elmondta, a prágai egyetem elvégzése után nagy illúziókkal érkezett Kassára, mert szülővárosában gyerekként éppen azt élte meg, hogy hogyan tűnnek el a magyarok, és a legnagyobb meglepődésére Kassára érkezve is ugyanezt tapasztalta meg.

„Mindmáig nem tudom megtalálni ennek a helyzetnek a megoldását. 89-ben arra gondoltam, hogy volt egy korszak amikor félni kellett, de most már szabadon gondolkodhatunk, és hogy megszabadulhatunk ezektől a félelmektől. De semmi sem változott. Az emberek hozták a régi kliséket, félelmeket, és egyáltalán nem esett le a tantusz, hogy lehet másképp is gondolkodni. Persze a változáshoz idő kell, hogy az emberekben tudatosuljon egy új korszak. De ez igazándiból sosem következett be. Édesapám mesélte, hogy amikor megalakult Csehszlovákia, volt olyan rokona, aki soha többé nem mert megszólalni magyarul. Holott ennyire azért nem kellett volna félni. De ez mégis valahogy így működött, hiszen az emberek többségében van egyfajta alkalmazkodási kényszer. Ezt a pszichológia is bizonyítja különféle kísérletekkel. Szóval ennek a kiküszöbölése mindmáig érdekel, de sajnos nem tudom a megoldást” – nyilatkozta Balassa, majd végezetül azt mondta: még nagyon sok tervem és dolgom van. „Az elmúlt évtizedekben nagyon sok olyan anyagom gyűlt össze, amit még nem tudtam feldolgozni. Rengeteg kutatásról, beszélgetésről, jegyzetről beszélünk. Szüleimmel és legalább száz kassaival készítettem interjúkat, de ezekből eddig egy sem jelent meg. Ezeket szeretném még elkészíteni, mert helyettem ezeket aligha tudja valaki megtenni” – zárta Balassa Zoltán.