Alkotni közösségben a legnagyobb öröm

Az ötlet azután merült fel Szabó Gyulában, miután nyáron egy készülő kalapácsgéphez sárgaréz betétet készült önteni. A látványos műveletet szerette volna az érdeklődőknek bemutatni, ezért meghirdette, hogy aki szeretne, részt vehet a réz betét kiöntésében. Két érdeklődőt tudott fogadni a műhelyben, akikkel közösen az egész komplex munkafolyamatot elvégezték.

„Nemcsak a rezet olvasztottuk és öntöttük, hanem együtt végeztük a számításokat, elkészítettük az öntőformát, fúrtunk, fűrészeltünk. Mikor befejeztük a munkát, egyikük azt kérdezte, ha máskor is lesz ilyen lehetőség, jöhet-e a barátaival. Ekkor gondolkodtam el rajta, hogy talán lenne kereslet a műhelymunkára”

– mondta el Szabó Gyula.

Új ismeretek

Az októberben indult alkotóműhellyel az volt a célja, hogy a gyerekeket megismertesse a műhelymunkával. Jelenleg négy fős csoporttal foglalkozik heti rendszerességgel.

„Volt több érdeklődő is, de még egy csoport nem jött össze. Nem zárkózom el tőle, hogy a későbbiekben, ha lesz rá igény, még egyet vállaljak. A négy fiú az iskolában is összeszokott társaság, jó barátok, hárman nyolcadikosok, egy hetedikes közülük. Mind nagyon ügyesek, jó velük együtt dolgozni. Ennél nagyobb létszámú csoportot nem tudok vállalni, mert nagyon oda kell figyelni rájuk. Egy hatodikos kislány is jelentkezett, de ő korban nem illett a többiek közé”

– tudtuk meg a formatervezőtől, aki hangsúlyozta, a műhelymunka nemtől függetlenül érdekes lehet bárkinek. Két lánya is gyakran segédkezik a műhelyben, de velük külön kell foglalkozni, hiszen ők fiatalabbak, 9 és 7 évesek.

Elmélet és gyakorlat

A legelső tárgy, amelyet a fiúk elkészítettek a műhelyben, egy fafeldolgozási kisokos volt.

„Az volt az elgondolás, hogy sablont készítsünk arról, hogyan dolgozzák fel a fát a fafeldolgozó üzemben. Megtanulták, mi a palló, a gerenda, a széldeszka, a deszka, a léc. Minden alkalmat azzal kezdünk, hogy átvesszük az elméleti alapokat. Amikor az említett segédeszközt készítettük, beszéltünk arról, hogy milyen tulajdonságait tesztelik a fának, a tulajdonságai alapján milyen kategóriákba lehet a fafajtákat besorolni. A hasíthatóságot például úgy vizsgáltuk meg, hogy fejszével különféle fát hasogattunk, de szilárdsági tesztet is végeztünk acélgolyóval és kipróbáltuk a hajlíthatóságot is. A fánál maradva a következő projekt egy magasított szék volt. Mivel a műhelyben nem volt ülőalkalmatosság, így praktikus célt is szolgált az elkészítése. A gyerekek kipróbálták a vágást, csapolást, csavarozást, csiszolást”

– sorolta. A továbbiakban bádoglemezt hajtottak, kimaradt alapanyagokból szemetes ládát készítettek hulladékszelektálásra. A bádoglemez megmunkálását gyakorolták pléhkaparóval, lyukasztóval, majd sablonnal mintát is festettek rá.

„Megtanulták, hogy a sablonhasználatnak is megvan a technikája, és nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, könnyen befolyhat a festék a sablon alá. A pléh és a fa ötvözésével telefontartót készítettünk”

– fejtette ki.

Madáretető készült

Mindent, ami a műhelyben elkészül, a gyerekek hazavihetnek, de például a széket szerették volna otthagyni, így munka közben le is ülhetnek. Decemberben a mester szerint eljött az ideje a madáretető készítésének.

„Novemberben és decemberben még elegendő élelmet találnak a madarak, de januártól már egyre kevesebbet, ezért még a téli szünet előtt nekifogtunk a madáretető elkészítésének. A fém megmunkálásával folytattuk a munkát, de visszatértünk a fához is. A madáretető alja egy fából kivágott körlap, amelyre hajlított vasrúddal erősítettünk rá egy fejre állított kisebb befőttes üveget, abból tudnak kipotyogni a magvak a madaraknak”

– magyarázta. A témák kiválasztásakor Szabó Gyula igyekszik egy előre átgondolt vezérfonalat követni. Azért kezdtek fával dolgozni, mert az a legkönnyebben megmunkálható alapanyag, de a madáretető elkészítésének ötletét az aktualitása adta. Legközelebb ruhafogas készül a nádszegi műhelyben.

Kitartás és újrakezdés

A műhelymunkában résztvevő gyerekek szülei elmondása alapján a gyerekek mindig lelkesedéssel beszélnek a foglalkozásokról. A vezetőjük szerint nemcsak a kézügyesség fejleszthető a műhelyben.

„Ha valami nem a tervek szerint alakul, vagy nem sikerül elsőre, az teljesen természetes dolog, mindig ki lehet javítani a hibákat. Látják, hogy az itt készülő tárgyak nem gyárilag előre megalkotott elemekből állnak, amelyeket csak össze kell illeszteni, mint egy kirakóst, hanem az egész alkotási folyamat egy változó dolog. Sok olyan probléma adódhat, amellyel nem számolunk, de akkor is ki lehet hozni valami szépet, hasznosat az adott dologból. A fa például nagyon könnyen elreped, a kalapáccsal melléüthetünk. A lényeg, hogy a gyerekek megtanulják, hogy mindig van mód korrigálni a hibákat”

– zárta gondolatait Szabó Gyula.