Aláírásgyűjtés a Dafné szociális otthonért

V. KRASZNICA MELITTA

A Duna ártérében levő ingatlanokból a június eleji árvíz idején kellett kiköltöztetni a gondozottakat, akik az árvíz levonulása után sem térhettek vissza. Az épületeket ugyanis – az alkalmazottak, falubeliek, önkéntesek megfeszített védekező munkája ellenére – elöntötte a víz, és a közegészségügyi hivatal nem ajánlja a lakók visszaköltözését. Egyelőre a komáromi Ipari Szakközépiskola kollégiumában laknak, és várják, miként döntenek sorsukról a megyei képviselők. Érdemes azt is megjegyezni, hogy az utóbbi 12 évben már negyedszer kellett evakuálni a lakókat az árvízveszély miatt. „Ma délután ül össze a megyei önkormányzat szociális szakbizottsága, az otthon jövőjéről tárgyalunk – tájékoztatta lapunkat Szalay Rozália, Kolozsnéma polgármestere, aki szakemberként vesz részt a bizottság munkájában. – Szabó Olgával, Pat polgármesterével, megyei képviselővel közösen arról szeretnénk meggyőzni a bizottság többi tagját, hogy a Dafné mindenképpen maradjon a Komáromi járásban. Konkrét javaslatot is teszünk: az egykori gadóci mezőgazdasági középiskola épületét, amely szintén megyei tulajdonban van, lehetne átalakítani szociális otthonná. Tisztában vagyunk vele, hogy ennek anyagi vonzata is van, de a megyének erre a célra meg kell találnia a forrást. Egy részét például az őrsújfalui ingatlan értékesítéséből lehetne előteremteni. Remélem, a jövő hétfői önkormányzati ülésen a képviselők a pártoskodást, a politikát félretéve, emberséges hozzáállást tanúsítva döntenek.” Szalay Rozália a járás polgármesterei körében támogató aláírásokat gyűjt az ügyért.

Ugyancsak aláírásgyűjtésbe kezdtek az otthon lakóinak hozzátartozói a Dafné megtartását kérve az illetékesektől; az íveket eljuttatják a július 8-i megyei testületi ülésre is. „Olyan híresztelések kaptak szárnyra, hogy az otthon lakóit tízes-húszas csoportokban más intézményekben helyeznék el szerte a megyében. Ezt teljesen elfogadhatatlannak tartjuk, hiszen mentálisan sérült emberekről van szó, akik számára egyrészt nagyon fontos a megszokott környezetük, ami sajnos már nem hozható vissza, másrészt azok az emberek, akik körülveszik őket: nővérek, ápolók, kisegítő személyzet és természetesen a társak. Nagyon ragaszkodnak egymáshoz, és meggyőződésünk, amit a szakemberek is megerősítenek, hogy egy ilyen drasztikus beavatkozás az életükbe, az állapotuk romlásához vezetne” – mondta több hozzátartozó nevében Eva Molnárová és Olláry Aladár. Arra is rámutattak, hogy Őrsújfalun nagyrészt magyar anyanyelvű gondozottak élnek, akik szlovák közegben nem tudnák megértetni magukat; ráadásul jó páran egyébként is kommunikációs nehézségekkel küzdenek. Többnyire a szűkebb régióból származnak, itt élnek hozzátartozóik, akik rendszeresen látogatják őket. Ám soknak közülük komoly problémát okozna, ha nagyobb távolságra kellene utazniuk látogatóba; a Komáromi járásban viszont nincs még egy ilyen jellegű intézmény. „Maximálisan elégedettek vagyunk az alkalmazottak munkájával is, látjuk, mit tesznek azért, hogy megkönnyítsék ezeknek a sérült, nemegy esetben halmozottan sérült embereknek az életét. Éppen ezért a képviselők belátásra, jóindulatára számítva abban bízunk, hogy megmarad az intézmény, és megfelelő helyet találnak a gondozottak számára a Komáromi járásban, ahová valamennyien együtt költözhetnek” – tették hozzá a hozzátartozók.