Akik roma nyelven szavalják József Attilát

Farkas Gyula ügyintézés közben Csatán járunk, a Jókai utcában. A vasútállomáshoz vezető rövid utcácska sarkán egy felújított, frissen festett régi ház áll. Az épület a Romane Jíle (Cigány Szívek) Polgári Társulás központja, s egyben a Romane Jíle Együttes székhelye. Benn takaros rend, tisztaság, könyvek; barátságos vendéglátás a téli zimankóban. Babindák Istvánnal, a polgári társulás elnökével és Farkas Gyulával, a roma tájékoztató és tanácsadó iroda ügyvezetőjével beszélgetünk. – 1998-ban alakítottuk meg Dél-Szlovákia első cigány színjátszó csoportját 26 taggal, saját zenekarral. Műsorunkkal számos településen felléptünk, mindenütt sikert arattunk. A Jókai Napokon kaptuk a legnagyobb elismerést, zuhogó esőben játszottunk a Klapka téren, több száz ember előtt, de fantasztikus volt a hangulat, csodálatos a közönség. A színjátszó csoport sajnos nem sokáig működött, mert hiába volt szív, akarat, lelkesedés, szinte minden fellépésünket saját zsebből szerveztük, anyagi okok miatt le kellett állnunk. A mai viszonyok közt ez hosszú távon nem működtethető, nem elég, ha csak a tehetségét és a hangszerét hozza valaki a csoportba – meséli a Romane Jíle történetét Babindák úr és így folytatja: 1999-ben a csoport „kemény magjából” hoztuk létre a Cigány Szívek Együttest. Ez már eredeti cigány népzenét játszott, és színpadra vittünk egy másfél órás cigány balladát is. A dramatizált játékot magam állítottam össze, írtam, szerkesztettem, rendeztem. Mivel hiteles szövegekkel, énekekkel dolgoztunk, főleg a család, a rokonság körében gyűjtöttük össze az anyagot. Ám maga a műsor beás és lovári elemeket is tartalmaz a romungró betétek mellett, a cigányság egészét mutattuk be tehát, mesterségeinket, mentalitásunkat, a törzsi szokásokat stb. Persze, ennek is nagy sikere volt, 2000-ben megnyertük a Tavaszi szél című verseny felnőtt kategóriáját, szerepeltünk a rádióban és tévéfelvételt is készítettek velünk. Felléptünk a budapesti Fáklya Klubban is. A hiteles roma népzene mindenütt sikert arat, tán azért is, mert a közönség csak az úgynevezett cigányzenét ismeri, a cimbalmot, a hegedűt. Számukra ez éppen ezért újdonság és katartikus élmény. A zenész cigányok, a romungrók kárpáti nyelvjárást beszélnek, a beások, a teknővájó cigányok viszont rétoromán nyelven beszélnek, tehát nyelvújítás előttit, táncaik is közelebb állnak a lováriakéhoz. A romungrók ugyan mára elvesztették a nyelvüket, ami nem csoda, hiszen a többiekhez képest a legkorábban érkeztek Európába, ugyanakkor a cigányságon belül a legcivilizáltabb népcsoporttá váltak. A roma kultúra tehát olyan színes és gazdag, mint asszonyaink szoknyája – mondja Babindák úr.

Babindák Ernőt édesapja kíséri A Romane Jíle többször is átalakult, mert a csoport fiataljai közül már sokan leérettségiztek, esetleg külföldön tanulnak. Babindák István fia, Ernő például a budapesti Kaji Jag – Fekete Tűz iskolába jár, a Rádió C munkatársa és Nyári Oszkár színművész csoportjában is játszik. „Hála Istennek, sok a tehetséges, jó eszű roma fiatal – veti közbe Farkas Gyula –, csak egy gond van, a szegénység, nagyon nehéz a gyerekeket tovább taníttatni. A lányom, Farkas Melinda kitűnőre érettségizett a gimiben, állatorvosi pályára készült, de mivel közben sajnos én is elvesztettem az állásomat, nem tudom őt tovább anyagilag támogatni”. Farkas Gyula kereskedelmi szakközépiskolát végzett, évtizedekig volt üzletvezető Párkányban, mégis, amikor a boltot privatizálták, őt küldték el elsőként. – Meg is mondták, miért. Azért, mert cigány vagyok – mondja keserűen. Szintén emiatt nem alkalmazta őt egy pozsonyi cég sem, noha az összes követelménynek megfelelt. Szakképzett könyvelő, ezért is vállalta, hogy vezeti a Romane Jíle Polgári Társulás keretében működő roma tanácsadó és tájékoztató irodát. Az iroda szociális ügyekben igazítja el a romákat, nyomtatványokat szereznek be és töltenek ki, tanácsokat adnak a hivatali ügyintézéshez stb., mindezt ingyen. Sokszor még nem cigány polgárok is betérnek ide, hogy útmutatást kapjanak. Farkas Gyula a gazdasági vezető, de dolgozik itt egy szociális ügyekkel foglalkozó hivatalnok is. Egyébként a Romane Jíle mindkét vezetője rendszeresen tanul, iskolázásokra, szakvizsgákra jár, Babindák úr még a Comenius Egyetem speciális tanfolyamát is elvégezte. Az iroda két vezetője nem rendes fizetésért dolgozik, csak tiszteletdíjért. – 2000 januárjában alapítottuk a Romane Jíle Polgári Társulást, s még ugyanezen év őszén megalakítottuk a nyitrai régió első cigányklubját – veszi át a szót Babindák István. – Mivel akkor már pályázatokat is írtunk, az NPOA-tól, a Civil Társulások Fejlesztéséért Alapítványtól nyert összegből tudtuk megvenni és felújítani ezt a házacskát. Öt-hat cigányember dolgozott itt rendszeresen, na meg a fiatalok is besegítettek, vakoltunk, falaztunk, festettünk. A számítógépet és a berendezést szintén ebből a pénzből vettük meg. Az iroda működéséhez a Nyitott Társadalomért Alapítvány járult hozzá. Idén, február elsejétől a klubtevékenység mellett már egy rendszeres hétvégi szakkollégiumot is beindítunk, ez egy felzárkóztató, tehetséggondozó programot a roma gyerekeknek. Reggel kilenctől délig pedagógusok, óvónők foglalkoznak a nebulókkal, a gyerekeket saját költségünkön, autóval hordjuk a foglalkozásokra az egész környékről. Nagyon jó a kapcsolatunk a csatai, a bényi és az érsekkétyi alapiskolával is, a tanerő tehát biztosított, a helyi alapiskola pedig a tornatermet és a számítástechnikai termet is rendelkezésünkre bocsátja. Angol nyelvtanfolyamot is tervezünk. A cigányságnak egyetlen esélye van a felemelkedésre, a tanulás, a tudás megszerzése. Mindig azt mondják: zárkózzatok fel! Szívesen, de azt ne kérjék, hogy megtagadjuk a saját identitásunkat, kultúránkat. Magyarok és cigányok vagyunk egyszerre, büszkék vagyunk mindkét kultúrára, nincs sorrend és méricskélés, hogy melyik előbbre való. Ezt kéne megérteni, elfogadni, természetesnek venni. Meg aztán kikhez zárkózzam fel? Olyanokhoz, akik csak azért nem engednek bemutatni egy karácsonyi műsort, mert abban magyarul, cigányul, szlovákul is megszólalunk? A karácsony csak a magyaroké? Vagy csak a szlovákoké, a cigányoké? Ám a diszkrimináció, a hazug előítéletek, berögződések, általánosítások csak akkor tűnnek majd el, ha ebben segítőkész, megértő partnerekre találunk. Kisebbség és többség viszonyára én mindig azt szoktam mondani: mi szinte mindent tudunk rólatok, ti rólunk szinte semmit. Mert ma még sajnos könnyebb elítélni és megvetni a másikat, mint szembenézni azzal a ténnyel, hogy együtt élünk, tehát a gondjaink is közösek. Persze a romák kisebbség a kisebbségben, a szlovákiai magyar cigányokra pedig ez még inkább jellemző. Az is igaz, hogy köztünk is nagy a széthúzás, az irigység, a viszály, köztünk is vannak, akik népük prófétájaként tetszelegnek, de csak a saját karrierjüket tartják fontosnak, netán üzletté prostituálják az alapítványi, civil társulási tevékenységet. Ezt nem lehet elhallgatni. Miként azt sem, hogy ha egy roma lop, akkor a nem cigány többség rögtön az egész roma népcsoportot azonosítja az elkövetővel. Viszont az a roma, aki bűncselekményt követ el, nincs tisztában azzal, hogy éppen a társadalmi közfelfogás miatt az egész népcsoportot bélyegzi meg, zúdítja nyakunkba a többség haragját. Ez a helyzet jelenleg. Ám ezt az ördögi kört meg kell törni, ezért van szükség minél több pozitív példára a romák körében is. A másik érzékeny pont: a politika. Mi nem akarunk díszcigányok lenni egyik párt listáján sem. Viszont magyar cigányok vagyunk, tehát az MKP adódik természetes politikai szövetségesnek, felkarolónak, támogatónak, de jó lenne, ha egyenrangú félként kezelne. Ha őszintén, elfogultságok nélkül dolgoznánk együtt... – szakad ki egy szuszra Babindák Istvánból. S hogy mik a Romane Jíle Polgári Társulás idei tervei? A Norvég Királyság nagykövetségének jóvoltából felújítják a közösségi ház tetőszerkezetét, külön irodahelyiséget alakítanak ki, ahol a szakkönyvtár is helyet kap. Létre szeretnének hozni egy minigalériát is, ahol roma képzőművészek festményei mellett cigány népviseletet, mesterségeket, használati tárgyakat is bemutatnának. A holland nagykövetség támogatásával pedig a közeljövőben egy kéthavonta megjelenő lapot is indítanak, Romane Jíle címmel. – Hogy tudjunk egymásról Rimaszécstől a Csallóközig – teszi hozzá Babindák István. Május 23-tól 25-ig toleranciafesztivált rendeznek Csatán, melynek keretében ciganológusok, tanárok, a környék polgármesterei vitatják meg az egymás mellett élés, a konfliktuskezelés, a romák felzárkóztatásának időszerű kérdéseit. Itt kerül sor arra a díjkiosztásra is, melynek keretében két roma és két nem roma személyt tüntetnek ki. Olyan embereket, akik a legtöbbet tettek az együttélésért, a megismerésért, a kölcsönös elfogadásért. Miként minden évben, idén is megrendezik az anyák napi ünnepséget, a nemzetközi romanapot is megünneplik április 8-án, augusztus másodikán pedig a roma holokauszt áldozataira emlékeznek. – Vannak még túlélők, számos magnószalagot is őrzök az emlékezéseikről – mondja Babindák úr. Novemberben cigány vetélkedőt rendeznek. – Mi tehát igyekszünk hasznos és értékes munkát végezni, meg szeretnénk mutatni a kultúránkat, a tehetségünket. A nagyölvedi roma fesztivált is ezért rendeztük. Fiataljaink szinte minden országos rendezvényen ott vannak, magyarországi cigány költők, írók műveit népszerűsítik, említhetem például Bari Károlyt, Lakatos Menyhértet, Nagy Gusztávot, rájuk az egész magyar kultúra büszke lehet. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot budapesti szakemberekkel, de járt már nálunk bolgár küldöttség is. A nagy kérdés, hogy kíváncsi-e ránk valaki? Tudják-e, milyen gyönyörű például egy József Attila-vers roma nyelven? Mert Európába csak egymás kultúráját megismerve és gazdagítva léphetünk – vallja a csatai roma polgári társulás elnöke, aki egyébként verseket, novellákat is ír a cigányság mindennapjairól. – A szél gyermekei vagyunk, kiszáradt folyómederben élünk, de hiszem, hogy van jövőnk. O dél te deltu zor, sastyipe thaj baxtálo! Vagyis: Az isten tartson meg téged erőben, egészségben és szerencsében! – búcsúzott el házigazdánk, Babindák István.