Aki két évig nem esik teherbe, máris gyanút fog

Mint a távoli, egzotikus Indiában Illusztrációs felvételA Korompa melletti Richnava határában épült cigánytelepen az ember úgy érezheti magát, mint a távoli, egzotikus Indiában. Egy erdei patakból merik a vizet, villany csak néhány viskóban van, ott is feketén. Kitörött ablakok, metsző hidegben egy szál pulóverben rohangáló gyerekek. De mindenki mosolyog ránk és kedvesen köszönt minket. Legalább ötvenfokos emelkedőn igyekszünk felfelé abba a viskóba, ahol az Independent cikkében nevén nevezett nő, Renata Horváthová él. A körénk gyűlő rajkók, ellentétben velünk, élvezik a telet, békebeli ródlikon, vagy a saját hátsójukon csúszkálnak lefelé a jeges úton. Kitérünk, hadd süvítsenek el mellettünk, és azon kezdünk gondolkodni, visszafelé vajon hogy jutunk le a dombról. A faházikók egyike körül csődület, már sejtik, hogy oda igyekszünk.

Renata perelne

Renata harminckét éves, néhány éve érkezett haza Csehországból, ahol volt férjénél hagyott két gyereket. Mostani élettársa jól bánik vele, állítólag alig veri, a gyerekekkel is rendes. Született azóta még egy kislány, meg két ikerfiú császárral. Az asszonyt ezután sterilizálták. „Tavaly áprilisban vittek be a korompai kórházba, ahol azonnal a műtőbe kerültem, és kijelentették, hogy császárral kell szülnöm. Öt nappal azután engedtek haza, a távozás előtt elém tettek egy papírt, hogy írjam alá. Megkérdeztem, mi az, akkor mondták, hogy a műtét alatt sterilizáltak, és ezzel kellene egyetértenem. Nem értettem ezt a kifejezést, mire elmagyarázták, hogy többé nem lehet gyerekem” – meséli Renata, ám a zárójelentést csak hosszas unszolás után hajlandó megmutatni. Tízsoros, félig latin, félig szlovák nyelvű szöveg, legalul a szülés utáni állapot taglalása mögött, mintegy mellékesen esik említés a „sterilizatio”-ról. Az amerikaiak elvitték a papír másolatát, talán kezdenek vele valamit. Végigjárták a viskókat, minden nőnek ugyanazokat a kérdéseket tették fel. Segítséget ígértek, és azt, hogy visszajönnek még. Renata szívesen bíróságra adná az ügyet, de nincs pénze ügyvédet fogadni, és úgy érzi, esélytelenül szállna harcba az orvosokkal.

Danielának is lenne kedve pereskedni. Harmincöt éves, még 1989-ben sterilizálták, miután sürgősségi magzateltávolítást végeztek nála. Mivel nem lehet gyereke, egyedül él, mert senkinek nem kell a telepen. Renata gyerekeire vigyáz néha, és azt állítja, a korompai kórház a járás legrosszabb kórháza. Az orvosok úgy beszélnek velük, mint a kutyákkal, és míg a fehér nőkhöz járhatnak látogatók, a telepi roma családtagokat nem engedik be az újszülöttosztályra.

Ingrid tizenöt évesen szült

A hivatalosan húsz, kinézetre tizenhat éves Ingrid Ginová neve szintén megjelent a brit napilapban. Halk szavú, bátortalan teremtés. Szerinte a cigánytelepen élő kétszáz nő közül eddig legalább ötvenet sterilizáltak. Vele a beavatkozás előtt íratták alá a beleegyező nyilatkozatot, ám állítása szerint senki sem magyarázta el neki, mit jelent a petevezeték elkötése, azt hitte, a császármetszéshez kérik a beleegyezését. „Sejtettem, hogy másodszor is császármetszés lesz, a telepen szinten minden második nő császárral szül. Az orvosoknak így egyszerűbb, mert nem foglalom az ágyat, nem kell megvárni, amíg természetes úton világra jön a kicsi. Rögtön a műtőbe vittek, és érkezésem után fél órával már túl voltam a szülésen. Fogalmam sem volt, mit írok alá.” Ingridnél a szülés után komplikációk léptek fel, ezért a kassai egyetemi kórházba került. Ott közölték vele a meglepő hírt, hogy a petevezetéke el van kötve.

„Megmentettük az életét” – mondja keserű mosollyal Ján Králik, a korompai szülészet osztályvezető főorvosa, aki először a rossz tapasztalatokra hivatkozva egyáltalán nem óhajt nyilatkozni, csak később, a kórházigazgató jelenlétében és külön engedélyével hajlandó beszélni. „Ginová először tizenöt évesen szült, másodszor tizenhét évesen. Szervezete még fejletlen volt, túl szűk volt a hüvelye a természetes szüléshez” – állítja a főorvos, aki tőlünk értesült róla, hogy neve szerepel az Independentben. A brit újságíró az emberi jogi aktivistákkal együtt érkezett, és arról érdeklődött, előfordulhat-e az osztályon erőszakos strerilizáció. „Már bánom, hogy gyanútlanul elbeszélgettem vele. Neki is azt mondtam, amit most önnek. Kizárt dolog, hogy a mi osztályunkon ilyesmi megtörténhet, a leghatározottabban tiltakozunk az állítás ellen. Az itt végzett sterilizációk törvényes keretek között zajlanak le, a páciens előzetes beleegyezésével, illetve az ő kérésére. Mindent rendesen dokumentálunk, erről bármelyik illetékes meggyőződhet. Sürgős esetben, a kismama egészsége érdekében néha valóban elengedhetetlen ez a műtét. Ilyenkor nem foglalkozhatunk beleegyező nyilatkozatok aláíratásával, az asszony méhét kell megmentenünk. Ha valaki kettőnél többször szült császármetszéssel, egy újabb terhességnél fennáll a veszély, hogy a méh korábbi varrata kinyílik” – magyarázza Ján Králik, hozzátéve, hogy valószínűleg az orvosi kamarától kér segítséget. A szülészeknek közösen kell fellépniük az ehhez hasonló méretes kacsák ellen.

Több fehér nőt sterilizálnak

Miroslav Kraus, a kórház igazgatója számokkal is szolgál. A korompai kórházban tavaly 449-en szültek, közülük 232-en voltak roma származásúak. Császármetszéssel hatvanan szültek, közülük csak 16 volt roma, azaz a nem romák esetében jóval több volt a császármetszés.

Az orvosok érezhetően beszédesebbek, ha kikapcsolom a magnót. – Ugyan miért kockáztatná bárki a karrierjét egy-egy roma nő miatt? – kérdik fejcsóválva. Ennél az etnikumnál tudva lévően magas a születési arány, de emiatt az orvosok még nem követnek el bűncselekményt. A jelentésben hatvan beavatkozásról beszélnek. Ennyi műtétet öt év alatt sem végeznek az osztályon. És ha, tegyük fel, akadna is egy rasszista nőgyógyász, aki ily módon igyekezne a születéseket szabályozni, elég hamar lebukna, mivel egy műtétnél rajta kívül legalább hárman dolgoznak.

2001-ben összesen 25 esetben végeztek sterilizációt Korompán, közülük öten voltak romák, tavaly pedig 36-ból 8, azaz ismét a másik oldalra billen a mérleg nyelve: jóval több „fehér” nőt sterilizáltak Korompán, mint romát.

Králik doktornak a kilencvenes évek elején már okoztak kellemetlen heteket a romák. Az átkosban bevett gyakorlatnak számított a pénzért vállalt sterilizálás. Az asszonyoknak fizetett az állam ezért, méghozzá nem is keveset. Huszonötezer korona ütötte annak a markát, aki kérvényezte petevezetéke elkötését. „Aztán megjelentek az emberjogi szervezetek, szimatoltak, kérdezősködtek, és egy hosszú folyamat végén bíróság elé citáltak engem, méghozzá népirtás vádjával. Ezt a gaztettet a vádirat szerint abban az időben követtem el, amikor nem is dolgoztam az osztályon, sorkatonai szolgálatomat töltöttem az ország másik szegletében” – emlékszik vissza Králik főorvos.

A gölnici szülészet szintén szerepel az ominózus jelentésben. Telefonon érdeklődünk, és megtudjuk, hogy jószerivel már csak a romák „jóvoltából” működhet az osztály, ha ők nem szülnének, az orvosoknak nem lenne munkájuk, és lehúzhatnák a rolót. „Mindenkinek örülnünk, aki hozzánk jön szülni. Nem értjük, hogyan vehették készpénznek a félanalfabéta roma nők meséit magukat komoly szakembereknek mondó aktivisták, és hogyan prezentálhatták tényekként a tőlük hallottakat” – mondja egy magát megnevezni nem kívánó gölnici nőgyógyász.

Mikrofonba bármit

Az „automatikus” császármetszésekkel kapcsolatban szintén ellentmondásokkal találjuk szembe magunkat. A természetes szüléshez képest ez komoly műtétnek számít, és legalább négyszer többe kerül. A kórháznak tehát, főleg a mai takarékos világban nem állhat érdekében az ilyen értelmetlen pazarlás.

A richnavai roma nők körében az a nézet járja, hogy aki két évig nem esik teherbe, bizonyára nem kívánt sterilizáción esett át. Ezen meggyőződésüket pedig bármilyen mikrofonba hajlandóak elmondani.