Aki dudás akar lenni… - kiállítás Dunaszerdahelyen

A Kisalföld pásztorai által készített és használt népi hangszereket bemutató kiállítás mellett Móser Zoltán fotóművész fekete-fehér képei elevenítik meg a XX. század első felének falusi világát.
Nem véletlenül került egymás mellé a két tárlat; Móser Zoltán Bartók Béla és Kodály Zoltán nyomdokaiban járva örökítette meg azt a közeget, mely évezredeken át termette és őrizte ma ismert népdalkincsünket. Bár Bartók és Kodály művészete eltér egymástól, egyvalami mégis összeköti őket: a Kárpát-medencét járva mindketten találkozhattak a hagyományos művészet egy még élő világával, melyben az egyszerű és letisztult formák kavalkádja és elképesztő gazdagsága uralt mindent. Mindketten megértették, hogy ez a formavilág a kortárs zene számára is kimeríthetetlen kútfő. Móser Zoltán művészetének kulcsát is valahol a népi balladák már-már végtelenségig ismétlődő monotóniájában kell keresnünk; az egymás mellé aggatott képek ritmussá, szólamokká állnak össze. Egyes képeinek címét Bartóktól vett idézetekkel helyettesíti, miáltal szó szerint is képet kapunk a gyűjtő által bejárt útról, Bartók és Kodály időbeli kiterjedéséről. Móser művészetének alapja is az emlékezés, az ősi formák megelevenítése.
A kiállítás népi pásztorhangszereket bemutató részének az is lehetne az apropója, hogy a Kisalföldön farsang idején szervezték a dudabálokat. Ezeket egy ősibb, amorfabb tánckultúra jellemezte, a dudanóták többsége csak bőrdudán volt jól közreadható. A pásztornépek eme ősi hangszerén kívül csengőket, kolompokat, láncos botokat, kürtöket és furulyákat láthatunk a kiállításon.
Mindkét tárlat február 27-éig tekinthető meg a Múzeum utca 2-es szám alatti Sárga Kastélyban.