A világörökség része a dunai limes

A másik szlovákiai helyszín a Pozsonyhoz tartozó Oroszvár mellett található. Mindkét építészeti emlék eredetileg hídfőerőd volt, amelyek Pannóniát védték főleg a germán törzsektől, illetve innen indultak ki a légiók támadásai a 2. és 5. századok között. A bajor Bad Göggingtől egészen Izsáig 77 emlék minősül a mai naptól világörökségnek. A kínai Fuzhou városában július 15. és 31. között tárgyaltak a szakemberek.

A kulturális minisztérium közölte, szlovákiai részről több intézmény sokéves munkája áll a siker mögött. A Műemlékvédelmi Hivatal irányításával a Pozsonyi Városi Múzeum, a Komáromi Duna Menti Múzeum, a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, valamint a pozsonyi és az izsai önkormányzatok közösen dolgoztak a cím elnyeréséért. Domin István (MKP), Izsa polgármestere lapunknak úgy nyilatkozott, óriási kő esett le a szívükről. „Az, hogy a Kelemantia és a Gerulata is világörökségi helyszínekké váltak, óriási lehetőséget jelent a térségnek. Ettől kezdve egy brand tulajdonosai lettünk, amely egy régóta áhított fokú turizmust generálhat. Egyúttal részemről lezárul egy 11 éves munka, amely során részesei lehettünk a nevezési bizottságnak, amely a Műemlékvé-delmi Hivatal nevezésével készítette el a nevezési dokumentációtˮ – mondta Domin, aki arra is emlékeztetett, ez a bizottság Izsán is összeült, ahol egyben vendégül látták az UNESCO revizorjait is. Szeretnék méltó módon megünnepelni a világörökségi címet, együtt az új iparművészeti műhely átadásával, amelyre a Rétesfesztivál keretében kerül d sor augusztus 27. és 29. között.

Húzós befutó volt

Az eredeti tervek szerint a magyarországi helyszíneknek is zöldet kellett volna kapniuk az UNESCO-tól, ám ez végül nem történt meg. Június elején kultúrdiplomáciai botrányt okozott, hogy az eredeti indítványozó Magyarország egyoldalúan – sem a magyar örökségvédelmi szakmával, sem a másik három állammal nem egyeztetve – kilépett a „Római Birodalom határaiˮ elnevezésű világörökségi pályázatból, amit a négy ország több mint másfél évtizedig készített elő. Az ügy kínosságát növelte, hogy Budapest két éve már megtett egy hasonló lépést. 2019-ben az UNESCO-ülés előtt kivették a pályázati helyszínek közül a Hajógyári-szigeten található helytartói palotát, amely a nevezés egyik legértékesebb eleme volt. A hivatalos indoklás szerint korhű módon szerették volna helyreállítani az épületet. A magyarországi kormánykritikus médiumokban azonban azóta több cikk is arról számolt be, hogy a magyar kormány egyéb állami beruházások miatt szánta el magát a lépésre – amelyeket csak bonyolítana, ha világörökségi helyszín lenne a közelben.

Ami az idei esetet illeti, a magyar kormány júniusban végül a Mandiner lap megkeresésére tudatta, hogy Horvátország, Bulgária, Szerbia és Románia limesszakaszaival kellene kibővíteni a nevezési anyagot, amely így nyolc ország közös beadványává válhatna. Németország, Ausztria és Szlovákia képviselői, valamint számos illetékes örökségvédelmi szervezet a magyar fél döntését megalapozatlannak tartotta, ugyanis a nevezést több mint másfél évtizedes előkészítő folyamat előzte meg, illetve ahogyan 2019-ben, úgy idén is jó esély mutatkozott a pályázat pozitív elbírálására az ENSZ-szervezet részéről.

Hármas nevezés

Heike Warmuth, az osztrák kultuszmisztérium szóvivője lapunkkal még a UNESCO-ülés előtt egyebek mellett közölte, álláspontjuk szerint Magyarország csupán „konstruált egy aggodalmatˮ, s így próbálta „igazolni a nevezés visszavonásátˮ. Ausztria attól tartott, hogy a négy ország közös munkája került veszélybe a magyar fél magatartása miatt, ugyanakkor a szóvivő is utalt arra, hogy Magyarország nélkül folytathatják tovább a munkát: „Ausztria minden mostani és jövőbeli lépését Németország és Szlovákia szakembereivel, illetve képviselőivel folytatott szoros együttműködés és konzultáció alapján teszi meg azért, hogy sikeresen megoldják az előállt rendkívüli és kihívást jelentő helyzetet.ˮ

Zuzana Viciaňová, a szlovák kulturális minisztérium szóvivője az ülés előtt az Új Szóval mindössze annyit közölt hivatalosan, hogy Szlovákia továbbra is érdekelt abban, hogy a római limes megkapja a világörökségi címet.

Két ízben is kerestük a témával kapcsolatban a magyar Miniszterelnöki Kabinetirodát és a német UNESCO-bizottságot, hiába.

„Maga az indítványozó vonta vissza a saját nevezésétˮ – emlékeztetett Domin István, majd kifejtette: „Szerencsére az osztrák, a német és a szlovák külügyminisztériumoknak sikerült egyeztetniük az UNESCO-val, akik létrehoztak egy ad hoc bizottságot. Ez felülvizsgálta a nevezést, s jóváhagyta a három ország külön indítványát.ˮ

A német dpa hírügynökség a hét elején közölte, külön munkacsoport jött létre az UNESCO Világörökségi Bizottságának ülésén annak érdekében, hogy határozzon a pályázat sorsáról. Ekkor már arról szóltak a sajtóhírek, hogy Magyarország visszalépésének ellenére is sikerrel járhat Németország, Ausztria és Szlovákia háromszereplősre olvadt pályázata.

Kiteljesedő világörökség

Örökségvédelmi szempontból a távlati cél az, hogy a mintegy 6000 kilométert felölelő teljes római határvonal világörökségnek minősüljön. A Nagy-Britanniában található Antonius- és Hadrianus-falak, valamint a Svájcot, Németországot és Ausztriát érintő úgynevezett raetiai limes 2005-re már megkapták a címet. A héten a rajnai határszakasz is elnyerte a kitüntető státuszt, ezt követte a pénteki fejlemény. A továbbiakban Magyarországtól a Fekete-tengerig terjedő szakasz vár még a világörökségi cím elnyerésére