A vidékfejlesztésnek uniós stratégia kell

Gödöllő. A vidékfejlesztés célja nem a faluk városiassá alakítása – figyelmeztet Kulcsár László, a magyarországi Szent István Egyetem Vidékfejlesztési intézetének vezetője azzal kapcsolatban, hogy egyre aktuálisabb a magyar falvak uniós stratégiájának elkészítése. A szolgáltatások és az infrastruktúra fejlesztése ugyan szükséges, de ennek során nem olyan megoldásokat kell választani, amelyek a modern városi életmód hátrányos elemeinek megjelenéséhez vezetnek. A vidékpolitika vidéket megtartó célkitűzése nem jelenti az infrastrukturális hátrányok konzerválását. Komoly infrastrukturális fejlesztéseket kell végrehajtani elsősorban az úthálózat modernizálására és a környezetvédelemre koncentrálva. Mindemellett azonban ki kell alakítani azokat a kulturális, a közösségek erősítését, az épített örökség védelmét, a táj védelmét célzó intézkedéseket is, amelyek éppen a vidék értékeinek fennmaradását szolgálják.

A vidékfejlesztési stratégiák kidolgozása során a leginkább célravezetőnek az ezzel kapcsolatos uniós dokumentumokban (a Vidéki Térségek Európai Chartája, vagy a Cork-i Deklaráció) leírtakat tartja. A sokrétűség alapelve támogatja a gazdasági és társadalmi cselekvések sokrétű megjelenését és az önfenntartó magán és közösségi kezdeményezéseket. A vidékfejlesztés integrált megközelítése az ágazati elkülönülés helyett a többszektorú programokat helyezi előtérbe. A szubszidiaritás alapelve (azon a szinten kell meghozni a döntést, amely már birtokában van a döntéshez szükséges minden lényeges információnak) arra épül, hogy a helyi közösségek erőteljesen részt vesznek fejlesztési programjaik kidolgozásában, megvalósításában és ellenőrzésében. Mindez a helyi értékek fennmaradását, a helyi adottságokra épülő fejlesztést támogatja. A vidék pozitív diszkriminációja pedig azt jelenti, hogy a vidék fejlesztésének erőteljesebb megjelenítése az infrastruktúrafejlesztés, az egészségügy, az oktatás a szolgáltatások és a kommunikáció fejlesztés programjaiban. A vidékfejlesztési stratégiák nagyon sokféle területre terjedhetnek ki, a legfontosabbak a következők: vállalkozásfejlesztés, gazdaságfejlesztés, helyi infrastruktúra fejlesztése, az épített örökség védelme, mezőgazdasági fejlesztés, közösségfejlesztés, kultúra, emberi erőforrás fejlesztés, környezet és tájvédelem, szociális programok. A magyar vidéki területeknek vannak olyan sajátosságai, problémái, amelyek többé-kevésbé általánosnak mondhatók. Ezeknek kistérségi megjelenése és a kistérség speciális problémái, adottságai már nem minden szempontból általánosíthatók. Az EU programozás azért fektet különös hangsúlyt a helyzet feltárására, hogy a térség sajátos adottságai kellő erővel befolyásolják a fejlesztési irányokat. Az EU programozás első lépése a célkitűzés meghatározása. A vidékfejlesztés esetében az alapvető célkitűzés az emberek életminőségének megőrzése, fejlesztése. Ez szolgálja közvetett módon a települések népességmegtartó erejének növekedését, a kulturális örökség védelmét, a táj és a környezet védelmét, a helyi gazdaság fejlesztését. Kulcsár László szerint bár a vidékfejlesztés esetében elsősorban a kistérségi megközelítést, a belső erőforrásokat, vagy a szubszidiaritást hangsúlyoztuk, a siker szempontjából alavető a kormányok felelősségvállalása. Ez abból áll, hogy decentralizált politikai, intézményi és jogi hátteret biztosít, a helyi források mellé állami forrásokat rendel, harmadrészt pedig támogatja a vidékfejlesztés jellegzetes szereplőinek (kistérségi társulások, önkormányzatok, civil szervezetek) intézményesülését és működését.