A városokból kiszökött a húsvét

Úgy tűnik, a városokból végleg kiszökött a húsvét. Oda az a szép tavaszi délelőtt, amikor pontosan egy éve nem látott távoli rokonok, régi iskolatársak, sokadik szomszédok hosszú sora vette birtokába a lakást, hogy „…el ne hervadjon…” kiáltással boldogítsa a teljes női nemet. Sokáig senki sem maradt, hosszú volt a lista, de ilyenkor lehetett megbeszélni boldoggal és boldogtalannal az elmúlt év eseményeit: halálesetet és születést, házasságot vagy válást, diplomát és cserbenhagyásos gázolást, persze csakis címszavakban. És persze jöttek a gyerekek, sokszor csapatostul, hogy némi kölnispricc fejében rutinosan begyűjtsék a tojást, édességet, aprót vagy kisebb címletű papírpénzt. Ennek befellegzett. Egyre több ajtó, kapu marad zárva húsvéthétfőn. Ezért nem is értjük, hová tűnik el a boltok polcairól az a temérdek csokinyúl, -tojás, -csirke és határtalan fantáziára valló egyéb nyalánkság – mert az biztos, hogy március végére nyomuk sem marad.

A húsvétról festett pesszimista képet némileg csak falusi ismerőseink árnyalják. Kisebb közösségben azért összetartóbbak az emberek, szorosabbak a családi kötelékek, az év többi napján is sűrűbben látogatják egymást, gyakrabban váltanak pár barátságos szót. Miért pont a húsvét adta alkalmat hagynák ki? – mondják.

„Visszafordulva Isten felé közeledünk”

Persze, mielőtt végleg temetnénk a húsvétot, kizárólag a locsolós romantika eltűntén keseregve, végiggondolhatjuk, hogy a megkopott felszín alatt élő-e még az eredeti tartalom. Végül is: a húsvét a kereszténység legfőbb ünnepe.

„A szent negyven nap alatt lelki megújulással készülünk, katolikus egyházunk legnagyobb ünnepére várakozva. Ez az az időszak, amikor lelkileg lecsendesedünk, önmagunkon gondolkodunk és változtatunk életünkön. A nagyböjti időszakban Isten szava az Isten közelségéről beszél nekünk, de valójában el is vezet hozzá. A megtérésre szólít fel – tanítja Bize Norbert szádalmási plébános. – De mit is jelent a megtérés? Mindennapi utunkat – ami lépésről lépésre eltávolított Istentől – félbeszakítjuk, megállunk, és visszafordulva Isten felé közeledünk. Ez egy út, amelylyel lerövidül a távolság köztünk és az Isten között, hogy eggyé válhassunk Vele. Erről szól ez az időszak. A liturgikus szín a bűnbánat színe, a lila; ilyenkor templomaink oltárai dísztelenek; az orgonák is halkabban, szomorkásabban szólnak, a szentbeszédek is lelkigyakorlat-szerűek, hosszabbak, hogy átérezzük az előkészület mélyenszántó tartalmát, lényegét. Az ünnep csak akkor válhat igazán gyümölcsözővé lelkileg számunkra, ha előtte az előkészület is felelősségteljes nyitottsággal, odafigyeléssel történik. Itt is élnek olyan emberek, akiket ez hidegen hagy, de idővel mindenki rádöbbenhet értelmével arra, hogy a léleknek szüksége van új erő gyűjtésére, töltődésre ahhoz, hogy adni tudjunk szeretetet, nyugalmat és békességet magunkból másoknak. Vitatkozni ezzel a véleménnyel lehet, de ha valaki egyszer ezt megéli életében, vagy lelki hátterét megtapasztalja, az bizonyára egyetért majd velem.”

Aktuális árkedvezményes kínálat

De térjünk vissza a húsvétról lemondó városlakókhoz. Érsekújváron azt tapasztaljuk, az előttünk álló hosszú hétvégén sokan a hétvégi házukban, vidéken, esetleg a hegyekben töltik a húsvéti ünnepeket. Kapunk az ötleten, a Satur utazási iroda előtt állunk meg bámészkodni, hogy felmérjük az aktuális árkedvezményes kínálatot. Idehaza Látkyn, az ötcsillagos Hotel Royalban március 20-tól 24-ig, alig hatezer koronáért élvezhetik a vendégek a kényeztető wellness hétvégét, 5 évnél fiatalabb gyermek számára az üdülés ingyenes, a 6-12 éveseknek kétezer koronába kerül. Akciós ajánlatnak minősül a ľubovňai kirándulás, ahol a kétcsillagos Hotel Soreában négy éjszaka nem egész háromezer koronába kerül, a vendég ingyen veheti igénybe az úszómedencét és a szaunát. Az utazási irodában megtudjuk, az Alacsony-Tátrában ünnepekre kiadó hétvégi házak iránt is nagy a kereslet, mert az ügyfelek inkább belföldi kiruccanásra vágynak. Keletje van a cseh várak és a száztornyú Prága látogatására csábító húsvéti ajánlatnak is, a háromnapos körút ára 3 és félezer korona. Kovács Vilmával is az iroda előtt elegyedünk szóba. Elárulja, hogy valamelyik helybeli utazási iroda ajánlatát fontolgatják. „A gyerekek már nem tartanak velünk, nekik külön programjuk van a barátaikkal. A férjemmel úgy gondoltuk, idén Magyarországra, Hévízre utazunk. Találtam egy március 21–22-i kirándulást, igazi húsvéti csemege, alig kétezer koronába kerül személyenként. Ha itthon maradunk, vendégeket fogadunk, nassolgatunk, akkor is kiadjuk azt a pénzt. Manapság már nem olyan a húsvéti locsolkodás, mint régen, amikor még a lányom osztálytársai és az unokatestvérek is ellátogattak hozzánk.”

Az üdülési kedv fellendülését a nagymegyeri termálfürdőben is megerősítik. Az elmúlt évek tapasztalata alapján a húsvét az előszezon első igazán erős hétvégéje, olyannyira, hogy amióta a műszaki feltételek adottak, erre az alkalomra üzembe helyezik a szabadtéri melegvizes medencét is. Csak a fedett komplexumnak nem lenne elég a kapacitása – állítja Mikóczy Dénes ügyvezető. Elsősorban csehországi vendégek érkeznek, három, négy, öt napra. Érezni már a tavasz első szelét: télen főleg nyugdíjasok áznak a melegvízben, de ilyentájt már megjelennek a családok is. A szállodai szobák foglaltak, és a jobb családi panziók, apartmanok is számíthatnak érdeklődőkre.

A kirándulás jó dolog, elgondolkodunk hát azon, mégis, nem lehetne-e összekapcsolni egy kis hagyományos húsvéti fílinggel. Valahogy úgy, ahogy a kultúrember életében legalább egyszer elutazik Mohácsra megnézni a busójárást, vagy beleszagol a velencei karneválba... De vajon hol lehet manapság ilyentájt valami érdekeset látni? Élnek-e még a tájainkon valahol spontán módon a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó néphagyományok? – a kérdést a téma avatott ismerőjének, Jókai Mária pedagógus-néprajzkutatónak teszszük fel.

Virághét és nagyhét

Némi gondolkodás után a villőzésnél sokkal tovább nem jutunk. A Zoboralja falvaiban virágvasárnap, az egyházi szertartások után a lányok még ma is elindulnak szalagokkal feldíszített fűzfavesszővel énekelni és begyűjteni az ilyenkor nekik járó ajándékokat. Igaz, ez a szokás is változóban van: a csoportos leánymenetek helyett most már inkább a szülők viszik el a gyermekeiket a rokonokhoz. Aztán Jókai Máriából megered a szó: „A nagyböjtnek és a húsvétnak a paraszti életben megvolt a maga szigorú rendje. Két héttel húsvét előtt, az úgynevezett virághéten a férfiak elvégezték a nagyobb munkákat a földeken, a nők ilyenkor végezték a nagytakarítást, mostak, vasaltak. Nagyhéten már csak a nagyon fontos munkának láttak neki, csütörtökön a földdel már egyáltalán nem dolgoztak. Nagypénteken hajnalban szokás volt virrasztani: ilyenkor az emberek végigjárták a kereszteket, szobrokat, lementek a patakhoz és megmosakodtak, imádkoztak a halottaikért, egészségért, a lányok szépségért… Ezen a napon mosni esetleg még lehetett, de varrni szigorúan tilos volt – a hagyomány szerint aki varrt, megszurkálta Jézus sebeit. Nagyszombatra már csak a tisztálkodás és a lelki felkészülés maradhatott. Amikor délelőtt megszólaltak a harangok, körbesöpörték a házat: »kígyók, békák, távozzatok!« A Zoboralján szokás volt, hogy szombaton vagy vasárnap kora reggel elvitték az ételt megszenteltetni a templomba. A kosárba sonka, tojás, kolbász és kalács került. Voltak, akik két kosarat vittek – az egyiket a papnak adták. Ahogy hallottam, az ötvenes évekig ez természetes volt, azóta ez a szokás is eltűnt. A Zoboralja hagyományőrző, katolikus vidék, de még itt is egyszerűsödött az ünnep: az itteniek megtartják a böjtöt, és várják a végét is. Aztán a legények hétfőn elmennek locsolkodni…” (száz, kov, as)