A szülőföld szeretete

ĺmely. Távolba szakadt honfitársaink gyakran álmodják haza magukat, éberen sokszor meghatódva emlékeznek szülőföldjükre, arra a tájra, amelyhez életük első, meghatározó élményei kötik őket. ĺgy volt ezzel az érzéssel a prágai Károly Egyetem turkológus professzora, Blaskovics József is, akit bokros teendői a száztornyú városhoz, valamint Isztambulhoz és Ankarához kötötték, ahol kutatói, oktatói tevékenységének zömét végezte. Ritkább viszont, hogy a szülőföld ezt a feléje sugárzó szeretetet viszonozza. Különösen akkor, ha nem egy népszerű sztárról, képernyőn villogó egyéniségről, „csupán” egy tudósról van szó.

Bár Blaskovics professzor, az egykori prágai egyetemisták szeretett Józsi bácsija nem érhette meg, de kilencvenötödik születésnapjára elérte őt övéinek szeretete, tisztelete, megbecsülése. Ugyanolyan, szinte népmesei módon, ahogyan életútja, pályaválasztása történt: míg egykor nagyapjával szántás közben régi türk fegyverekre és használati tárgytöredékekre bukkant, aminek hatására tízéves gyermekként elhatározta, ezeknek a népeknek szenteli későbbi életét, ugyanígy döntötte el Balogh Ilona polgármester az ímelyi önkormányzat tagjaival karöltve, hogy felkutatják Blaskovics professzor egykori közeli ismerőseit, barátait, munkatársait, hogy méltóképpen emlékezzenek meg munkásságáról. Legfőképp pedig elnevezték a falu főterét neves szülöttjükről, majd elkészíttették a kultúrház falára emléktábláját. Ez utóbbi leleplezésére a június 25-én és 26-án megrendezett falunapok keretén belül kerítettek sort.

Örvendetes jelenség, hogy napjainkban Csallóköztől Bodrogközig szinte minden településen az ehhez hasonló rendezvények keretén belül igyekeznek átmenteni az egykori faluközösségek emberi kapcsolatait. A mátyusföldi ĺmely példaértékű tette, hogy a szokásos sportrendezvények és meghívott illusztris művészek mellett nem ökörsütéssel kápráztatta el a község apraját és nagyját, hanem a helyi ovodások, iskolások és a Csemadok-csoport műsora mellett megemlékező beszélgetést szervezett a híres szülött tiszteletére. Büszkén vállalva azt a tudóst, akinek tevékenységével még csak ismerkedik, de örömmel vállalja, ismét bizonyítva a régi igazságot: sokkal gazdagabbak vagyunk, mint hinnénk. Hiszen nyugodtan állítható, hogy nincs magyarlakta település, amelynek ne lenne oly szülöttje, aki megérdemelné a tiszteletet, azt, hogy emlékezzenek rá. Csak olyanok vannak, ahol nem tudnak, netán nem akarnak tudni róluk.

A meghatóan szép ímelyi ünnepségen Blaskovics professzor tisztelőin kívül megjelent Ahmed Demirok, a Török Köztársaság pozsonyi nagykövetségének első titkára, Duka Zólyomi Árpád, a prágai Ady Endre Diákkör egykori elnöke, az Európai Parlament képviselője, népes családjának képviseletében Blaskovics József fia, Árpád Kanadából, valamint Csehországban élő lányai, unokái és dédunokái. A leplezetlen érdeklődés jele a kultúrház zsúfolásig megtelt terme volt.

Az ímelyiek példás tervek megvalósítását tűzték ki: az önkormányzat Blaskovics József szülőházát meg kívánja vásárolni, amely faluházként üzemelne majd, egy termében pedig állandó kiállítás keretén belül ismerhetnék meg a felnövekvő nemzedékek és az érdeklődők Blaskovics József tevékenységét. Alapítványi úton szeretnék biztosítani az anyagi fedezetet a világhírű turkológus századik születésnapjára felállítandó mellszobor költségeinek fedezésére is.