A szlovákiai magyar közösség értékrendje és kulturális változásai

A tanácskozás igazi multidiszciplináris esemény volt: a szociológia, demográfia, etnológia és történettudomány képviselői osztották meg kutatásaik eredményeit a jelenlevőkkel.

Simon Attila intézetigazgató üdvözlő szavai után a nyitó előadást Szaló Csaba szociológus tartotta, amely során a szenvedéstörténetek és nosztalgikus hangulatok szerepét vizsgálta a kisebbségi önértelmezésben. Mint mondta, sokkal inkább csak kérdéseket szeretne megfogalmazni, nem pedig válaszokat. Ehhez igazodva többek között azt kérdezte, hogy van-e egyáltalán bármiféle más lehetősége a kisebbségi magyaroknak, minthogy „a múlt fele nézve, sóvárogva“ próbáljanak kiépíteni valamiféle identitást? A szakember úgy látja, kulturális értelemben is olybá tűnik, mintha csak a múltunk lenne az a hely, ahova „elbújhatunk“. A romantikus elvágyódás kényszere szerinte összefügg a válságos társadalmi helyzettel – ami lényegében „nagyon régóta“ tart, hiszen az emlékezés képes annak gyökereit képes visszavezetni a 20. századot megelőző időszakba is. „A múltban találjuk meg igazán önmagunkat, oda vágyódunk vissza“ – mondta a szociológus, s hozzátette, van ebben valami titokzatos gyönyörűség.

Az első szekció előadóiként az érdeklődők hallhatták még Gyurgyík László előadását is a 2021. évi népszámlálás szlovákiai magyarokra vonatkozó adatairól – erről a témáról majd bővebb beszámolót, ill. riportot olvashatnak később a Közélet rovatunkban – valamint a Öllös László politológus, a FKI elnöke értekezett még a magyar-szlovák nemzeti megbékélés érveiről, valamint ellenérveiről.

A tanácskozás egy többéves, a Kutatást és Fejlesztést Támogató Ügynökség (APVV) által támogatott projekt keretén belül valósult meg. A előadások alapján írt, már megjelent vagy megjelenés előtt álló publikációkat a FKI különböző kiadványaiban kereshetik az érdeklődők.