Szabó Margittal egy évvel ezelőtt találkoztam először, az unokája fodrászszalonjában. Miközben Ildikó a hajamat nyírta, a Margitka tartotta szóval a vendégeket, majd egyszer csak egyenesen nekem szegezte a kérdést: „Fiatalember, mit gondol, hány éves vagyok?”
Hirtelen nem tudtam, mit mondjak, olyan jó nyolcvanasnak látszott, de mivel akár egy év tévedés fölfelé is megbocsáthatatlan bűn, ha egy hölgyről van szó, taktikusan annyit válaszoltam: „Ne tessék haragudni, nem tudom.” Jó válasz lehetett, mert Margitka ragyogó arccal vágta rá, ő bizony már elmúlt 99. Elárultam neki, ha hiszi, ha nem, nekem is van egy 99 éves „pótnagymamám”, Tóth mama, aki kicsi koromban a dadusom volt. Margitka elgondolkodott, majd feltette a kérdést: „És ő is olyan jól néz ki, mint én?” Azonnal a szívembe zártam és megígértem neki, a 100. születésnapja alkalmából cikket írok róla. Sajnos, Tóth mama nem érte meg a százat, februárban elment, de Szabó Margit a nyáron megünnepelte a kerek évfordulót.
Ez alkalomból Kiskövesden összegyűlt a népes család, az ünnepségre eljöttek a kedves ismerősök, és a jubilánst a község polgármester asszonya és néhány képviselő is köszöntötte. Az ünnepelt az amerikai élményeiről mesélt. Kiderült, Massachusettsben született, 1918. július 5-én. Mivel az első világháború után itt nagyon nehéz volt az élet, édesanyja mindenfajta nyelvtudás nélkül, sőt írástudatlanként, itthon hagyta a férjét és legidősebb fiát, és elindult Amerikába. Azt tervezte, ha talál munkát, kiviteti a családját is. S mivel magyarok a világ minden táján vannak, neki is egy magyar segített, aki a sütni és főzni kiválóan tudó asszonynak a szállodájában ajánlott munkát. A család hamarosan egyesülhetett, sőt, gyarapodott is. Margit nénin kívül további gyerekek születtek az óceán túlsó partján. 1930-ban Margit néni 12 éves volt, amikor úgy döntött a család, hogy hazatelepülnek. De a kislány iskolába még az Amerikai Egyesült Államokban kezdett járni, és persze kiválóan beszélt angolul. A nyelvtudását egyébként a mai napig megőrizte, pedig soha többé nem járt a szülőföldjén. Legidősebb bátyja ott maradt, és ott is alapított családot, de amikor az 50-es években megírta neki, hogy szívesen kimenne hozzá Amerikába, a válaszlevél hangneme – mint mondta – nem volt a kedvére való, hát inkább nem kelt útra. Margitka a mai napig szívesen emlegeti az amerikai éveket, és az ott készült fotókat is büszkén mutogatja. Köztük egy képet a White Star Line R.M.S. Adriaticról, ez a hajó hozta haza a családot.
A hazatérés után 17 évesen, 1935-ben férjhez ment, de nem a szerelméhez. Mert bár jómódúak voltak, a legény még módosabb családból származott, és ez akkoriban komoly kizáró ok volt. Férjével, a tőle jó néhány évvel idősebb Szabó Ferenccel szépen éltek, 1938-ban megszületett Géza fiuk, majd Margitka lányuk, aki azonban egy hónapos korában meghalt. Szabó Margit alig volt 33 éves, amikor megözvegyült. Födjei államosítását nehezen viselte a férje, egyszer csak rosszul lett, s hiába szállították a sátoraljaújhelyi kórházba, meghalt. Sírja is Magyarországon van, mert hazaszállítására akkoriban már nem telt a családnak. Margitka nem ment férjhez, a helyi termelőszövetkezetben dolgozott, és egyedül nevelte a fiát. Pedig lehetett volna mindez másképp is, hisz a fiatal, szemrevaló özvegyet csak „a szép Margitként” emlegették a faluban. „Több kérőm volt, mint lánykoromban, de menyecskének jöttem a házhoz, hogyan hozhattam volna ide bárkit is?!” – mondta. Legnagyobb bánatára egyetlen fiát 58 éves korában kellett eltemetnie. Azóta menyével él együtt, ő gondoskodik róla.
Margitka kiváló egészségnek örvend, a legutóbbi 100 évben mindössze kétszer volt kórházban: egyszer egyik fogát kellett megműteni, majd három éve egy gyógyszer mellékhatásaként voltak gyomorpanaszai. Igaz, most, 100. születésnapja előtt megkérte a családtagokat, vigyék el egy alaposabb kivizsgálásra, nehogy, ahogy ő mondta, „a nagy ünnepség idejére robbanjon le.” Bár az ünnepség előtt végig zsörtölődött, hogy a sok bonyodalom miatt ő inkább kihagyná ezt a 100. évet és mindjárt a 101.-kel folytatná, ám az eseményt a legapróbb részletekig megtervezte, a meghívottak listájától az ételek sorrendjéig. Margitka korábban szívesen kézimunkázott, ma már inkább csak olvasgat és a tévét nézi. Étvágya kiváló, szereti az édességet, és ugyan káros szenvedélyei soha nem voltak, de fájdalomcsillapító helyett, vagy álmatlanság ellen egy-egy stampedli pálinkát néha megiszik. Rossz tulajdonságairól nem tud, bár nekem bevallotta, hogy az egyetlen nagyobb hibája az lehet, hogy mindenről tudni szeretne. Ezt a családtagok is megerősítik, ha a három unoka, nyolc dédunoka vagy az egyetlen ükunoka életében bármiféle nehézség adódik, azonnal igyekszik jó tanáccsal szolgálni.
A hosszú élet titkát nem árulta el nekem. „Nincs a hosszú életnek titka, csak annyi, hogy dolgozni meg imádkozni kell. Szeretettel lenni mindenki iránt, mert szeretetben minden teher könnyebb. És persze nem szabad ellustulni, sem testileg, sem lelkileg!” – vallja.
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.