A szennyvízkezelés problémája Szlovákiában és Magyarországon is nyomasztja a kistelepüléseket

Első alkalommal, hagyományteremtő jelleggel szervezte meg a Magyar-Szlovák Szakmai és Üzleti Vízipari Találkozó című konferenciáját a CED Közép-európai Gazdaságfejlesztési Hálózat Nonprofit Kft. a Hungarian Water Partnership közreműködésévvel – áll az esemény hivatalos leírásában. Az egyik fő cél az volt, hogy meghatározzák azokat a víziparhoz kapcsolódó projektlehetőségeket, ahol lehetőség nyílik a két ország iparági szereplői közti együttműködésre. A szakmai előadások, beszélgetések mellett üzleti tárgyalások is folytak a Selye János Egyetem Konferenciaközpontjában tartott konferencián. 

Tisztítás csatorna nélkül

A panelbeszélgetések egyike a magyarországi és szlovákiai vízi közmű üzemeltetők szerepéről, azok jövőjéről, feladatairól szólt. Az eszmecsere mindvégig néhány kulcsfontosságú probléma körül keringett – például a hálózati vízveszteségről és a lakossági vízfogyasztásról. Mind közül azonban a szennyvízkezelés volt a legfontosabb téma, különösen ami a szlovákiai és magyarországi kistelepüléseket illeti.

Stanislav Hreha, a Kelet-szlovákiai Vízügyi Társaság (Východoslovenská vodárenská spoločnost) vezérigazgatója felvázolta: 

mintegy 1200 darab 500 fő alatti falu van az országban, amelyeknél a csatornahálózat kiépítése óriási problémát jelent. 

Ezekben a községekben gazdaságilag 1000 éves távban térülnének meg ezek a beruházások, így nyilvánvaló, hogy más megoldások után kell nézniük. 

Hreha felhívta a figyelmet a Bártfai járásban található, mintegy 600 fős Ferzsóra (Sveržov), ahol csatornahálózat nélküli tiszítóállomást helyeztek üzembe szeptemberben. A telepre szippantós kocsikkal szállítják a szennyvizet. Hangsúlyozta, ez olcsó megoldásnak számít még akkor is, ha az önkormányzatoknak általános érvényű rendeleteket kell elfogadni hozzá, egyes lakosoknak pedig emésztőgödröket kell kiépíteniük, amelyeket aztán valóban ki is kell szívatniuk. Az ilyen szennyvíztisztítók 10 kilométeres körzetben akár több falvat is el tudnak látni.

A vezérigazgató arra számít, hogy ezeknél a településeknél és ilyen célra majd a 2030-as évek elejétől lehet tömegesebben felhasználni az EU-s támogatásokat. A ferzsói telep egyébként 100 köbméternyi szennyvizet tud megtisztítani 24 óra alatt. Csak az építkezés került 300 ezer euróba, míg maga a műszaki egység sokkal olcsóbbak voltak. Úgy gondolják, a lakosoknak 44 eurót kell majd fizetniük egy kiszívatásért, ill. elszállításért.

Igor Bodík, a Szlovákiai Szennyvíztisztítási Szakértők Szövetségének (Asociácia čistiarenských expertov Slovenskej Republiky) elnöke emlékeztetett: a Rimaszombat melletti Rakottyáson is ilyen tisztítóállomás működik. Egyúttal figyelmeztetett: eleve elektromos járműveket kell beszerezni az újonnan épülő telepekhez, ellenkező esetben később plusz terhet jelenthet majd a szénlábnyom az üzemeltetők számára.

Házi tisztítók – akár csoportosan is

Igor Bodík később beszélt arról is, hogy hiába dolgoznak 20 éve Szlovákia „becsatornázásán”, még mindig nem teljesített az ország az EU-csatlakozáskor vállalt kötelezettségeket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy 

Magyarországgal ellentétben Szlovákiában a tengerszint feletti magassággal is meg kell birkózniuk a vízügyi szakembereknek. Emiatt is a vidéki régiók egy nagyobb részében mindenképp decentralizált rendszer vár a lakosságra, hiszen nem lehetséges a kilométerenként 3-400 ezer euróba kerülő csatornák létesítése ezeken a területeken.

Bodík szerint meg kell fontolni a házi szennyvíztisztítók telepítését még akkor is, ha a vízszolgáltató társaságok nincsenek oda az ötletért. Az országban manapság több olyan cég is van, amely magas színvonalon képes kiépíteni ezeket a rendszereket.

További megoldásnak látja a gyökérzónás utótisztító és szikkasztómezőket. Ezeket különösen a pár házból álló szomszédságokban lehetne közösen megépíteni, amelyekből aztán a káros anyagoktól megtisztított víz beszívódhatna a talajba. 

Stanislav Hreha ehhez kapcsolódóan elmondta: a házi szennyvíztisztítók megfelelő szakemberek bevonásával végzett színvonalas karbantartást igényelnek, különben könnyen meghibásodhatnak.

Kölcsönös tanulságok

Kovács Károly, a Magyar Víz- és Szennyvíztechnikai Szövetség elnöke lelkesen kifejtette: a csatornázás nélküli tisztítóállomás koncepcióját kiválóan lehetne kölcsönösen elemezni egy dinamikus költségelemzési rendszerben. 

Mint fogalmazott, „rakjuk össze a számítást“, mert Magyarország irányába is példaértékű üzenete lehet a megoldási javaslatoknak, hiszen ott is évek óta intenzív gondolkodnak a 2000, ill. 1000 lakos alatti települések problémáin. 

Véleménye szerint, ha az EU-s támogatási rendszerhez is adaptált értékelési módszertannal vizsgálják meg az efféle beruházások életciklusköltségét, akkor széleskörű politikai és társadalmi elfogadottságig juthatnak el a végén.

A két ország közti tanulságok kapcsán a beszélgetést vezető Patrik Ruman, a KOMVaK komáromi vízszolgáltató társaság igazgató elmondta, ezeknél a projekteknél Szlovákiában mintha elfeledkezett volna az önrészek kérdéséről az állam. Ennek aránya jelenleg 8%, ami egy komolyabb beruházásnál „100 évre eladósítja“ az adott községet.

Nagyvárosi és afrikai megoldások

Horváth Bálint, a Hungarian Water Partnership főtitkára, ill. a Pureco-Unit Konzorcium vezetője röviden beszámolt az utóbbi cég nagyvárosi tapasztalatairól. Megbízást kaptak ugyanis arra, hogy megoldják Ghána második legnagyobb városának, Kumasinak a szennyvízproblémáját – majd később Takoradi és Tamale esetében is ugyanilyen feladatot kellett teljesíteniük. Ezekben a városokban korábban egy méternyi csatorna sem jutott 3 millió lakosra, ugyanis sok afrikai országban anélkül építik meg nagyon gyorsan a vízvezetékeket, hogy közben a szennyvízre is gondolnának. 

A magyar cég egy saját fejlesztésű technológiát telepített először Kumasiba, amelyet azóta aztán más afrikai nagyvárosok is igényeltek. A leírások szerint maga a tisztítótelep 1000 m3/nap kapacitással működik, s kizárólag szippantott szennyvizet kezel. A magyar szakemberek az EU szabványoknak megfelelően tervezték és építették meg. A városok kezeletlen szennyvízének tisztítására alkalmazott, saját fejlesztésű, egyedülálló megoldást, a Septopure elnevezésű technológiát az ENSZ a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) teljesítésének felgyorsítását elősegítő technológiaként nevesítette. Horváth biztos abban, hogy a magyarországi kistelepüléseken is lehet alkalmazni ezt a tudást.

Hogy milyen égető globális problémáról van szó, arra Kovács Károly említett egy adatot, ugyanis a szennyvizek 80%-a világszinten tisztítatlanul (ami sokszor azt is jelenti, hogy mindenféle összegyűjtés nélkül) kerülnek ki a természetbe.

Brandstätter Gábor, a Fővárosi Vízművek Zrt. fejlesztési, fenntarthatósági és innovációs igazgatója beszélt a budapesti tanulságokról is. Mint mondta, van nem nagyvárosi és szállítási tapasztalatuk is azokon a területeken, ahol nincs csatornahálózat. A jelenleg alkalmazott gyakorlat túl drága, de hogy ezt felválthassák valami másra, ahhoz külső forrásra van szükségük. Másik szemléltető példaként említette, hogy a budapesti központi telepükön, az atlétikai stadion tőszomszédságában évi 150 ezer tonna iszap keletkezik, amit aztán el kell szállítaniuk annak minden hátulütőjével (szaghatás, CO2-kibocsátás) együtt.